Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának £í alatt és mit értünk az alatt, amivel meg lennénk elégedve, ez területi igényeinknek részbeni kielégítése, (vitéz Csicsery-Rónay István: Készben vagy egészben!) Készben-e, vagy egészben 1 Kérem, tessék megengedni, én a lépésről-lépésre konzervatíven haladó politika híve vagyok, — amint a kormány mondja — en az elérhetőt akarom, mert ez a nép már húsz esztendeje szenved, nyomorog Trianon béklyóiban, valami levegőt kell tehát a számára teremteni. Ebben a kérdésben ezt tartom, legitimista álláspontomnak teljes fenntartásával. Ezt mondom itt is és ha nem is népszerű, odakint, is megmondom és azt is elárulom, miért. Tavaly kint jártam utolsó koronás királyunk fiánál és az ő gondolkodásmódjában láttam azt a mélységes szociális gondolatot, azt az igazán velünk együttérző' gondolkodást és azt a velünk való törődést, amely meglepett engem; meglepett iaz a tájékozottság, amelynek láttán aj az érzésem, hogy jól és helyesen készül arra az Istentől rendelt szerepére. Nekünk azonban a magyar nemzet iránt az a kötelességünk, — a kormánynak is — hogy amint a trianoni békeszerződés minden egyéb diktátuma ellen küzdünk, amint küzdünk az egyenjogúság meg nem adásával szemben, úgy kell küzdenünk ezen a téren is, hogy a nemzet ehjben a kérdésben is megkapja a maga szabad rendelkezési jogát. (Helyeslés a baloldalon. — Br. Berg Miksa: Ez a helyes!) Nem osztom azt a nézetet, hogy a detronizációs törvény olyan törvény, amelyet épp úgy respektálnunk kell, mint minden más törvényt, mert akkor Trianont is respektálni kellene és én nem vagyok hajlandó respektálni sem ezt, sem azt. (Br. Berg Miksa: Egyiket sem! Ki kell törölni a törvénytárból mind a kettőt!) Pillanatnyilag meghajlok a törvény ereje előtt, mert az törvény (Egy hang a baloldalon: Kényszertörvény!) és mert látom, hogy a mai bonyolult külpolitikai helyzetünk nem alkalmas az ilyen kényes problémák megoldására, de ezeknek a problémáknak megoldása felé kell vinni £zt az országot, éretté kell tenni, hogy tudja, hogy mi az ő érdeke, hiszen most nem tudja és sokszor azt hiszi, hogy az az ellensége, aki pedig a legjobb barátja és vice versa. De továbbmegyek még egy lépéssel és őszintén megmondom, hogy nem helyeslem, hogy sok vezető legitimistánk németellenes álláspontot foglal el. Nekem az a meggyőződésem, hogy egy osztrák-magyar barátság és együttműködés, ismét egy koronás fő alatt, barátságiban a németekkel, az olaszokkal és a lengyelekkel, olyan hatalmas pozíciót biztosítana itt Közép-Európában ennek az alakulásnak, hogy sem jobbról, sem balról nem tudnák ezt megtámadni, (vitéz Rátz Kálmán közbeszól ) Ez tisztán reális kérdés, itt nem lehet (magunkat szubjektívumoktól vezettetni. Nekem az a felfogásom és lehet, hogy a történelem szekere másfelé fogja vinni a mi országunkat, nekünk azonban, igenis, törekednünk kell arra, hogy ebben a kérdésben végleges, tiszta helyzetet teremtsünk. (Rátz Kálmán: Ez ma lehetetlen!) De elvi alapon leszögezni lehetséges, hiszen a szomszéd osztrák állam is ezt csinálja és Ausztria a katonai egyenjogúság kérdésében is messzebbre jutott el, mint mi. Vagyunk mi olyan kulcshelyzetben, ha okosan kihasználjuk, mint az osztrákok. Erre nézve azonban úgy érzem, hogy a kormány ?. ülése 1937 május iO-én, hétfőn, 47 túl elasztikus politikát folytat, amely tekintetben nem vagyok vele egy véleményen. Igen t. Ház! Ami a külpolitikában «a magyarság helyzetét illeti, nekem, mint egyszerű közkatonának, az a szerény véleményem, hogy nem szabad összetéveszteni a mai német belső politikai rendszert Németországgal és a németséggel magával. A németség ezer esztendő óta itt masírozik velünk együtt. Sokízben lett volna módja és lehetősége a törökdúlás, a tatárdúlás után, hogy a magyarságot egyszerűen elnyelje. iSokkal bölcsebb, sokkal józanabb volt, semhogy megtette volna. Igaz, hogy akkor olyan bölcs uralkodók álltak az élén, akik egyszersmind a mi uralkodóink is voltak. (Rátz Kálmán: Mint I. Lipót!) Mi történt? (Br. Berg Miksa: Csak a történelmet tessék végre helyesen tanítani az iskolákban! — Zaj. — Rátz Kálmán: Olvasson el egy könyvet! — Br. Berg Miksa: Többet olvastam, mint maga! — Zaj.) Ezek a történelmi átértékelések akkor volnának becsesek számomra, ha nem a háború után, hanem a háború előtt keletkeztek volna

% (Br. Berg Miksa: Az biztos! — Rátz Kálmán: Előtte is volt egy pár! Azt olvasni kellett volna!) Azon a nézeten vagyok, hogy a német kérdésben a magyarságnak éppen olyan okosan, józanul és bölcsen kell eljárnia, mint nagy sorsproblémáiban általában. Ezt a kérdést a legdelikátabb módon kellene kezelni. Különösen aggályosnak tartom, amikor a német relációk miatt vagy következtében a hazai németséggel^ a sváb s ággal szemben indokolatlanul támadások történnek. A múltkor hallottam itt egy megállapí; tást, hogy a Dunántúlon a száz holdon aluli földbirtok 40 százaléka a németség kezén van. (Rátz Kálmán: Ez valótlan!) Ez először is valótlan, másodszor pedig, ha így is volna, ebben nem a svábok hibásak, hanem mi, a magyarság kell, hogy mea culpát mondjunk és ez nemcsak a kis magyarságnak a hibája, hanem elsősorban azoknak, akiknek ezer éven át módjuk lett volna itt a magyarságot megerősíteni, földet, megélhetést, munkát adva neki. Tessék megnézni a nyugati határvidéket. A múltkor jártam egy képviselőtársammal három községben. Két község sváb volt, egy magyar. A sváb községekben csupa kisgazda lakik (Rátz Kálmán: Évszázadok bűne!) — de igaz — a magyar községben az ia helyzet, hogy 700 hold nagybirtok Magyarország első gazdájának birtokában és bérlet formájában egy ugyancsak 10.000, vagy 20.000 holdat a magáénak mondó nagybirtokos kezén van. Bocsánatot kérek, ez az a vak politika, amely lehetővé teszi, hogy a magyarság pusztuljon és ugyanakkor a svábság az ő józanságával, szorgalmával, becsületességével, tisztességével meg tud élni. A magyar nem azért nem él meg, mintha nem volna éppen olyan szorgalmas, becsületes, tisztességes, hanem, mert nincs levegője, nincs módja. Csak egy példát mondok a magam kerületének székhelyéről. Nem akar ez hazabeszélés lenni. Ez egy 10.000 lakosú község, tiszta besenyő-lakossággal. Három, vagy négy ilyen község van ott, régi besenyő-gyepük. Kapuvárnak, mondom, 10.000 lakosa van és a határa 18.000 hold. Ebből 4000 hold a lakosságé, 14.000 hold nagybirtok és ugyanakkor, amikor másutt nem lehet a földet eladni, ott 2 pengő 20 fillérjével vásárolják meg négyszögölenként a földet és ha mód van rá és bérbeadnak egy darabka földet, egy kis hold után 7 meg 8 mázsa búza bért fizetnek. Ez