Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

522 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1937 május 22-én, szombaton. Elnök: Tobler János képviselő urat illeti a szó. Tobler János: T. Képviselőház! A költségvetés kéthetes tárgyalási ideje alatt, de főleg az elmúlt két nap alatt, amikor az iparügyi tárca költségvetésének vitája zajlott le, többször hallottunk szociális kérdésekről beszélni és a t. Ház igen t. tagjainak módjukban állott szociális felfogásukat elmondani. A t. jobboldal részéről Schandl Károly igen t. képviselőtársam főleg a családi bérekről beszélt és beszédében hivatkozva a Quadrigesimo Anno-ra, a bérek szociális rendezése mellett tört lándzsát. A mai nap folyamán az iparügyi miniszter úr is tett igen jelentős nyilatkozatokat, amelyek kedvezőek a munkásságra nézve. Ebben a hangulatban legyen szabad az igen t. Ház figyelmét felhívnom a munkásság egyik tiszteletreméltó rétegére. A Magyar Királyi Dohány jövedéknek összesen 17.816 alkalmazottja van. Ebből a 17-816 alkalmazottból több, mint 7000 az úgynevezett dohány jövedékekben dolgozik. 24 dohány jövedék van Magyarországon. Szervezetük 1937 március 12-én egy feliratban fordult a pénzügyminiszter úrhoz, amelyben kérte a dohánybeváltó munkásság bérének rendezését. Legyen szabad az igen t. Ház figyelmét felhívnom arra, hogy ez a 7000 munkás milyen viszonyok között él. A dolog természeténél fogva a dohánybeváltó munkások főleg vidéken vannak alkalmazásban. A vidéken dolgozó dohánybeváltó munkások memorandumuk, illetve felterjesztésük szerint a következő béreket kapi,ák. Kis vár dán például a nők munkabére az első csoportban — a revideálóké és a válogatóké — heti 5-56 pengő, nyáron nedig 6-15 pengő tisztán. A második csoport a kisválogatóké. akik 4-38 pengőt kapnak mindenkor. De a férfi munkások bére is hihetetlenül alacsony vidéken a dohánybeváltóknál, amennyiben a memorandum szerint még a nagycsaládúak is heti 6-74 pengőt kapnak és csupán a présesek érik el a 8-34 pengőt. Ez annál kellemetlenebb erre a munkáskategóriára nézve, mert a szezonmunkát mindenhol jobban szokták díjazni. De azt sem lehet elfogadni, hogy ez mellékkereset volna, mert manapság a munkásság körében férjnek és feleségnek ritkán van egyszerre munkája. A Dohányjövedék hivatalos statisztikája szerint ennelk a 17.816 munkásnak a bérei a következőképpen oszlanak meg. Az első napibérosztályban az átlagos napibér 80 fillér. 80 fillérért dolgozik 2834 munkás. A második napibérosztályban az átlagos naoibér 1-20 pengő. Ezért az 1-20 pengőért dolgozik a Dohány jövedéknél 7240 munkás. A harmadik napibérosztályban az átlagos munkabér 2 pengő s ezért dolgozik 1835 munkás. Amikor az egész !kÖltségvetési vitában végig tényleg szociális felfogású beszédek hangzottak el, tisztelettel kérdeznem kell, hogy a dohánybeváltó munkásságnak, ennek a 17.000 embernek ezek a 4—5—6 pengős bérei elegendők-e a megélhetésre, elegendők-e a gyermekek neveléséhez, elegendők-e arra, hogy az egykének gyakorlati ellenpropagandáját képezzék. Hol vannak itt a családi bérek, amelyeknek érdekében a Ház mindkét oldalán felszólalások történtéül? Tisztelettel meg kell említenem, hogy igen, vannak egyik-másik ipari ágazatban sikeres törekvések a családi munkabérek körül. A munkásság a mai adott viszonyok között, a gazdasági krízisek idején ezeket a minimális munkabéreket szívesen és megelégedéssel fogadná» de tisztelettel kérdem, (Esztergályos János a kifelé menő Petainek Józsefhez: Miért megy el most a képviselő úr? Hívják vissza Petainek képviselő urat!), hogy az állam a maga üzemeiben, így elsősorban a dohányjövedéki, illetőleg dohánybeváltó üzemeiben dolgozó munkásrétegeknél miért nem oldja meg ezt a kérdést és miért nem vezeti be első helyen a minimális munkabéreket? Egészen természetesnek tartom, hogy ha a magániparban alkalmazott munkavállalók részére a minimális munkabéreket kívánjuk és vezetjük be, akkor az állam a maga üzemeiben jó példával járjon elő. Nekem volt alkalmam a kisvárdai dohánybeváltóban járni, amelyben 700 alkalmazott dolgozik s ahol egy gyűlés után végighallgattam ezeknek az alkalmazottaknak a kifakadásait. őszintén, nyíltan megmondották, hogy ők» akik 5—6 pengőt kerestek hetenként egész télen át, bizony nem élhettek másként, mint reggel, délben és este burgonyával. Ez mindenesetre nem kívánatos, amikor az országban mindenféle szélsőséges hangulatnak az agitátorai dolgoznak. Azért hoztam ide ezt az ügyet, mert a miniszter úrtól választ vártam volna reá — elismerem, hogy most nem tud itt lenni — és meg akartam kérni, hogy a magyar dohánybeváltó hivataloknak ezeken az alkalmazottain és sorsukon igyekezzék mielőbb segíteni. {Helyeslés ) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Esztergályos János képviselő úr személyes kérdésben kért szót. (Felkiáltások a baloldalon; Halljak! Halljuk!) Esztergályos János: T. Ház! Néhány perccel ezelőtt egy vitában Petainek József igen t. képviselő úr felém címezve olyan vádat hangoztatott itt, amelyet én egy pillanatig szó nélkül nem tűrhetek és nem hagyhatok.. Éppen ezért- kérem Petainek József képviselő urat, álljon fel itt a Ház színe előtt és mondja meg, mondja el az igazságnak megfelelően, hogy hol, mikor, milyen formában követtem el szemérem elleni kihágást. (Egy hang a balközépen: Es mivel?!) Elnök: Petainek József képviselő úr személyes kérdésben kért szót. Petainek József: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy én, aki magamat állandóan mérnök-politikusnak titulálom, {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Minek?) személyes megtámadtatás címén kénytelen vagyok a Ház szíves türelmét igénybe venni. A mai napon két ízben is részesültem érthetetlen módon — mivel egyszerűen nagyrabeesült miniszteremnek helyeseltem — megtámadtatásban; egyízben, mint voltam bátor említeni, Propper Sándor «képviselő úr részéről, egyízben pedig Esztergályos János képviselő úr részéről, aki az én, lehet hogy nem magyar hangzású, de mindenesetre becsületes nevemet valami értelmetlenségre kifordítva, kiáltozott felém. (Fábián Béla: De ez még nem szemérem elleni kihágás!) Ez a viselkedés már ismételten, másodízben fordult elő. Itt a szociáldemokratapárt részéről személyem ellen irányuló olyan hajszát látok (Propper Sándor: Ne nagyzoljon!), amelyet kénytelen vagyok megbélyegezni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Engem és velem hasonló gondolkozású barátaimat, de általában mindnyájunkat a parlamentbe a nép bizalma küldött és nincs senkinek joga egy másik képviselőnek a korát