Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

516 Az országgyűlés képviselöMzának 2 lik? Válaszom az kell, hogy legyen, hogy vannak és ezeket a Ház szíves engedelmével konkrété fel is sorolom. Igen t. miniszter úr, úgy emlékszem, hogy méltóztatott hozzájárulni ahhoz a gondolathoz és méltóztatott támogatni, hogy alakuljon egy vállalkozás, ha jól tudom â fuszerszakmában, amely egy nagy, hatalmas együttes közös beszerzést tesz lehetővé. Ha inél•ytatik megengedni, mi majd élére állunk érnek az alakulatnak és keresztül visszük azt, hogy a miniszter úr ehhez hozzájáruljon és megfelelő anyagi támogatásban részesítse ezt a jövendő nem korlátolt felelősségű társaságot, de ezt a zseniális alakulatot. Van azonban egy másik segítési mód. Ha jól tudom, most járt le, vagy most fog lejárni az a 3 millió pengőt kitevő kereskedelmi hitel, amelyhez méltóztatott hozzájárulni. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A kamara követelte!) Ez végtelenül gyönyörű és érdekes szövetkezés volt 3 millió pengős kiskereskedelmi hitellel, amelynek 10%-át, 300.000 pengőt, mint .veszteségtartalékalapot az állam adta hozzá. Ki kell jelentenem, hogy ezt a veszteségtartalékalapot egy fillér erejéig sem vették igénybe, (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Na! Na!) — talán költői nagyítás volt, amit mondani mertem — de végtelenül elenyészően csekély részben vették igénybe, ami tehát azt mutatja, hogy ez az alakulat megfelelt célkitűzésének, annak a célnak, amiért létrehozták. Nagyon kérem a miniszter urat, miután tudom, hogy nincsen budgetáris oka sem annak, hogy ezt az összeget folyósítsák, miután a P. K. ezt mindig visszleszámítolta, kegyeskedjék ezt folyósíttatni. (Rakovszky Tibor: Ilyen hitel kellene a kisgazdáknak is!) Köszönöm a közbeszólást, de kérdem, hogy a kiskereskedőnek a Mabi.-ba, az Oti.-ba befizetett keserves járuláékaiból kik kaptak eddig? Nem mondom, hogy nem jött belőle vissza semmi, de kanott belőle a Máv., Láb., csak éppen a kereskedelem nem kapott semmit, sem hitel,. sem kölcsön formájában. (Kertész Miklós: De azt a belügyminiszter úrtól kérdezne nif.g. hogv miért, mert a Mabi. megszavazta a másfélmilliót és a miniszter nem hagyta jóvá. Ez az igazság! Háromszor megszavaztuk, háromszor utasították vissza!) Beszédemet befejezem és csak egyetlen gondolattal támasztom alá ezt a kérésemet. Itt volt az úgynevezett fedezetlen kisipari hite

1

, amelynek kétharmadát kisiparosok, egyharmadát pedig kiskereskedők kapták. Ez is gyönyörűen funkcionált, az érdekeltek pontosan fizettek. Méltóztassék megengedni, miniszter úr, hogy itt is támogatását kérjem és isméteV ten arra kérjem, hogy miután ütött az utolsó óra és a kiskereskedelem kérdése, amint azt a miniszterelnöki tárca vitája folyamán mondottam, nemcsak a kiskereskedelmet érinti, hanem az egész nemzetet, méltóztassék ezt a ^kiskereskedelmet a lehetőséghez képest támogatni. Egyébként a kereskedelemügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! A trianoni békeszerződés következtében talán egyetlen intézmény sem vesztett olyan sokat, mint a magyar Államvasutak, amely elvesztette vonalának 7. ülése. 1937 május 22-én, szombaton. nagy részét, azonkívül elvesztette nagymértékben felszerelését is. Ami ezenfelül történt, az még szomorúbb, mert hiszen az alkalmazottaknak igen tekintélyes számát átdobták a határon és ma a Máv. abban a kellemetlen és szomorú helyzetben van, hogy körülbelül egyenlő számban vannak a tényleg szolgálatot teljesítők a nyugdíjban levőkkel. Ez a Máv. igen tekintélyes megterhelését jelenti és már ismételten felmerült nemcsak az én részemről, de mások részéről is a gondolat, hogy helyes-e ezt a megterhelést, mely tulajdonképpen nem az Államvasút terhe» hanem békeszerződésibeli teher, erre az egy üzletágra áthárítani, s nem lenne-e célszerűbb az Államvasút egész kezeléséből kivonni, külön, függetlenül kezelni és csak azt a nyugdíjterhet hárítani az Államvasútra, amelyet szabályszerűen, vagy legalább is meggondolás szerint jogosan viselnie kell. Ezzel el lehetne érni véleményem szerint azt, hogy az Államvasutak a mai gazdasági viszonyoknak megfelelő tarifát tudnának életbeléptetni úgy a teherszállításnál, mint a személyszállításnál és főkép a személyzetnek tudnának többet nyutjani, mint amennyit ma nyújtanak. Ilyen nagy üzemet, mint az Államvasút, természetesen a legnagyobb gonddal kell kezelni. A Máv.-nál nemcsak a személyzeti fizetés, de az anyagbeszerzés is igen tekintélyes tételt tesz ki, tehát az anyagbeszerzésnél megfelelő, nagy körültekintéssel kell eljárni. Igen nagy tétel a Máv.-nál maga a vasúti sín, amely nagy értéket képvisel, de talán ugyanilyen nagy érték a talpfa is, amely a közforgalomban nagyon rossz nevet kapott, rossz hírnévre tett szert még a háborúelőtti időben. A talpfát próbálták időközben betonnal pótolni, azonban a gyakorlatban a beton nem állta meg a helyét, mert nem bír azzal a rugalmassággal, amellyel a talpfa bír. A Máv. is^ és minden vasút, hogy a talpfák élettartamát meghoszszabbítsák, olajjal telítik. Ezzel elérik azt, hogy a normális élettartamot, amely körülbelül 3—-4 évre tehető, 20—25 évre hosszabbítják meg és ezzel nagy megtakarítást érnek el. Az Államvasutak ezt a telítést a háborúelőtti időben kőszénkátránnyal végezték. A háború után azonban, midőn a kőszénkátrányolaj beszerzése nehézségekbe ütközött, áttértek egy 'más rendszerre és kőszénkátrányolaj helyett arra kényszerültek, hogy azt a saját országukban fellelhető egyéb kátrány-, vagy ásványolajtermékekkel pótolják, mert rájöttek arra, hogy a telítés éppen olyan kitűnő, (ha a telítésnél felhasznált olajokból csak kb. 20% a kőszénolaj és 80% egyéb kátrányolaj vagy ásványolaj . Nem akarok most azzal, a meglehetősen nagy port felvert botránnyal foglalkozni, amelyet az úgynevezett »Imperial« vállalkozással kapcsolatban a sajtó eléggé tárgyalt. Ez az ügy ma a bíróság előtt van és a bíróság dolga megállapítani azt, hogy történt-e ebben az ügyben bűncselekmény, igenbe vagy sem? Mindenesetre érdekes, hogy a királyi tábla már kétízben hozott ítéletet, amelyekben megállapította, hogy itt bűncselekmény nem történt. Engem most az érdekel, hogy amikor ilyen előzmények után az Államvasutak egy, megítélésük szerint helytelen telítési anyagot kidobtak mit tettek annak helyébe? Sajnálattal kell azt látnom, hogy a helyzet nem javult, sőt lényegesen rosszabbodott, mert az az anyag, amelyet most használnak telítésre, nemcsak hogy nem közelíti meg azt az anyagot, ame-