Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése. 1937 május 22-én, szombaton. 515 gyárak gyártmányait is gyártva jönnek fiókhálózatukban a detailisták mellé konkurrensnek és ezek a gyári eladószervek a laikus vásárlóban azt ( a hiedelmet keltik, hogy éppen azért, mert ők a gyári eladási szervezet, sokkal olcsóbbak, mint a legitim kiskereskedő. Pedig ez nem igaz, hanem csak az az igazság, hogy az úgyis hatalmas gyári profiton túl a legitim kiskereskedelem hasznát is elvonják és maguk vágják zsebre. T. Ház! Minthogy az élet nem tűri el a logikát úgy, amint mi emberek gondoljuk, hanem az élet. maga teremti és adja mindig a maga kíméletlen erejű logikát, ennek természetes és logikus következménye az egy kéz uralmának elterjedése, ezernyi kiskereskedő pusztulása, a kereskedelemi alkalmazottak légióinak állásnélkülisége és végeredményben — ami szintén legalább ilyen fontos és szomorú eredmény — a kiskereskedelemnek magasabb adókulcs mellett megadóztatható jövedelme átvándorol, elbújik, ott reked észrevétlenül, a a kincstár .számára megfoghatatlanul, a mammut rt.-k és kft.-k zárt birodalmában. T. Ház! Ezek után azt merem állítani, hogy a kiskereskedelem kérdése, a rajta való segítés szükségessége már nemcsak kispolgári érdek és követelmény, hanem a kincstár megoldandó problémája is, mert mérhetetlenül sok az a kincstár részére, elmaradt (bevétel, amely kibújik és meghúzódik a mammut rt.-k és kft.-k úgynevezett társulati adója mögött. T. Ház! Nem volnék azonban az, aki vagyok, ha nem tenném szóvá az igen t. Ház színe előtt azt, ami a kereskedelmi tárca keretén belül a magyar frontharcosok érdeke. A Máv.-nál például a csillagos hadviseltek hoszszabb idő óta, — nagyon kínos ez a kifejezés — 10 év óta nem léptek elő. Csillagos hadviselteknek nevezik a Máv.-nál azokat, akiknek hadiéveit a Máv. elismerte. Ezek már mind 42 évet betöltött (férfiak, mind műegyetemi végzettséggel rendelkeznek, úgynevezett szaktisztviselők. 22 évi szolgálatuk van és még mindig a VIII. fizetési osztály 3. fokozatában vannak, tehát a kezdő fizetési osztályban. Minthogy a csillagos hadviseltek a Tamássyféle státusrendezéssel — méltóztatnak rá emlékezni — som jutottak jobb anyagi helyzetbe, bosszú évek óta nem léptek elő, anyagi helyzetük leromlott, ennélfogva ezeknek kinevezését tiszteletteljesen szorgalmazom a kereskedelemügyi miniszter úrnál. (Helyeslés a baloldalon. — Rakovszky Tibor: Hozzák ide végre a frontharcostörvényt!) Megvan a komoly ígéret és méltóztatik tudni igen t. képviselőtársam, hogy egészen komoly munka folyik e törvényjavaslat benyujthatása érdekében és én már csak napok kérdésének tartom a dolgot. (Bródy Ernő: Bejelentette a miniszter!) Meg kell itt említenem — mert a 'lelkem parancsszavát követem, amikor ezt megemlítem — a mozdonyvezetők ügyét. Méltóztatnak tudni arról, hogy a Máv.-nál a mozdonyvezetők a vasúti lámpagvuitogatókkal egyenlő fizetési fokon állnak. Kérdem a t. Ház bármelyik tagját, hogy ha egy ilyen lámnagyujtogató ülne fel a mozdonyra és vele kellene utazni, VÍHÍO~I fel méHóztatnának-e szállni a vonatra? Elsősorban tehát előképzettségre van szükség, másodsorban pedig egészen más ez a szolgálat, életre-halálra megv és .becsületes, egész embert kíván. (Bródy Ernő: Igaza van!) Méltóztassék tehát megengedni, igen t. miniszter úr, hogy a mozdonyvezetők szomorú sorsára hívjam fel a figyelmét. Nagyon kérem, méltóztassék a mozdonyvezetőket abba a státusba helyezni, ahol azelőtt voltak, mert elvégre a mozdonyvezetők mégsem egyenlők egy Máv. lámpagyujtogatóval. T. Ház! Meg kell itt említenem a m. kir. postát is, de azt is csak frontharcos vonatkozásban, hogy ne vegyem sokáig igénybe az igen t. Ház szíves türelmét. A postásokra minden értéket rájuk bíznak, olyan értékeket, amelyekhez való hozzányúlás már eszmei vonatkozásban is a Btk-n keresztül a fogházat nyitja meg. (Bródy Ernő: A posta kitűnő.) Ezeknek az embereknek becsületes munkája majdnem proletári életsorsban folyik le. A köztisztviselők általában már régen megérdemelték éppen erélyük, kitartásuk, gerincességük miatt, hogy visszaadják nekik az 1931. évben költségvetési okokból elvont fizetésüket. (Fábián Béla: Megszavazzuk.) Szólnom kell azonban egy végtelenül érdekes dologról is, amelyet a közelmúltban kaptam anyagként mai felszólalásomhoz. Bizonyára méltóztattak már hallani a chain store intézményéről itt Magyarországon. A csodálkozó tekintetekből arra kell következtetnem, hogy nem mindegyik igen t. képviselőtársam ismeri ezt az intézményt. De ha most néhány magyar szót mondok, mindjárt rá méltóztatnak jönni erre a fogalomra. (Peyer Károly: Grünfeld!) Izsák József Rt., Meinl Bt.... (Peyer Károly közbeszól.) Farkas képviselőtársam nem hallja, hogy mit mondok, ha Peyer képviselőtársam iszol hozzá. Guttmann, a Pók, Fekete. A nagybani beszerzés következtében ezek a vállalatok végtelenül nagy előnyben vannak. A chain store magyarul annyit jelent, hogy láncüzlet. Azért nem akartam ezt az elnevezést használni, mert azokban a szomorú időkben nálunk a ' •ínckereskedelem más fogalom volt. (Fábián Béla: Hát a Hangya?) Ezek azok az úgynevezett nagy üzletláncok, amelyek a kisemberek torkán tartják a kést. Ezeknek az adózása, igen t. bajtársam és kéviselőtársam, Fábián Béla, a legszörnyűbb. A kiskereskedő becslés alapján, forgalma alapján adózik, így vetik ki rá az adót. Hiába alakult meg a magyar festékkiskereskedők gazdasági egyesülete, (Peyer Károly: A Meinl-t ki kell tenni, ebbe benne vagyok.) csak vergődnek a szörnyű, mindent kiaknázó nagy rt.-nek, a hatalma alatt. (Bródy Ernő: Hogyan csinálják ezt?) Igen könnyen. Méltóztatik tudni, hogy még nincs meg a részvény jog reformja, tehát egyszerű, hogy hogyan csinálják. Nem kell hozzá több, mint 50 vagy 100.000 pengő, amelyet le kell fizetni, azután tessék hozzám mint ügyvédhez fordulni, boldogan megcsinálok egy részvénytársaságot anélkül, hogy ki akarnám szolgáltatni a képviselő urat az említett részvénytársaság hatalmának. (Fábián Béla: Hát a Hangya? — Peyer Károly: Látszik, hegy a képviselő úr a Teleki-teret képviseli, ért a szakmához.) A szakmához? Igen t. képviselőtársam szintén ott lakott a környéken. (Peyer Károly: Ott soha. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez a kereskedelmi vagy a közlekedésügyhöz tartozik? — Derültség. •— Peyer Károly: Én ott sohasem laktam! Mindig az északi kerületben laktam, mióta megszülettem!) Kérdem tehát, vannaik-e lehetőségek, amelyek a szörnyű, nehéz helyzetben lévő kiskereskedelmi osztályt ebből a helyzetéből kieme-