Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának 2( ket olyan kormányzati intézkedésekkel, amelyek előnyét mi magunk érezhetjük. Ami azt illeti, hogy a szegény ember hallgat a szélsőségekre, úgy látom, hogy inkább az intelligenciából termelődnek ki az ilyenek. (Fábián Béla: így van! — Patacsi Dénes: Ez 1918-ban is így volt!) Jobbról is, balról is, mert ha a kommunista pöröket nézem, ott látom a doktort, a gyári mérnököt, a másik oldalon pedig ott látom a postamérnököt, meg nem tudom kicsodát. Egyformán szítják a parazsat, mert nekik sok veszítenivalójuk nincs. (Zaj.) Konkretizálva a dolgokat, a pénzügyminiszter úr a múltkor itt kijelentette mindnyájunk viharos tapsa mellett, — sőt Szegeden is kijelentette — hogy az ő poltikájának az a célja, hogy olyan adórendszert vezessen be, amelyben az erősebb vállakon nyugszik a közterhek oroszlánrésze. (Czirják Antal: A jövő század regénye! — Mózes Sándor: Szép frázis!) Ezt mondotta már hónapokkal ezelőtt. A költségvetésben kerestem ennek a kijelentésnek oroszlánkörmeit. Semmit nem tapasztaltam. Vagy talán az egyszoba-konyhás lakások adójának részbeni elengedése ilyen dologi Ezt itt mint nagy kormány vívmányt jelentették be. Nagyon helyes, csak az a baj, hogy nem mondják meg, ki fizeti itt a kiesést. Itt van a baj. Az egyik községemben ez a kiesés a község háztartásában 2000 pengőt jelent; ennyi az egyszoba-konyhás lakások adójának kiesése. A község háztartásában azonban szükség van a bevételekre? Mit csináljanak? Felemelte a község a pótadót, megterhelte a kisiparost, a kisgazdát és így tovább. (Zsindely Ferenc előadó: Az egészen természetes!) Főelőadó úr, adnék önnek egy jó tanácsot. Ha iazt súgta volna a pénzügyminiszter úrnak: miniszter úr, ne ezeknek a nyomorult^ kisembereknek zsebéből halássza elő ezt a pénzt, hanem emelje fel a társulati adót alaposan és dotálja ennek differenciájával a községek segélyezési alapját és abból fizesse ki a különbözetet, melegen gratulálnék és nyíltan elismerném, hogy helyesen cselekszik. (Zaj.) De menjünk tovább. A földhöz, a házhelyhez juttatottaknak 120 milliója olyan nagy dolog? Drozdy képviselőtársam csak úgy csöpögött a dicséret mézétől, amikor itt előadta, amikor pedig a folyosón találkoztam vele s erről szóltam, csak hümmögött, hímezett-hámozott, hogy talán lehetett volna többet is csinálni. (Mozgás.) Miért? Mert az a 120 millió már régen el van engedve. Aki ismeri ezeket a rendeleteket, — én ismerem — az tudja, hogy már 1932-ben kimondta a 3200-as rendelet, hogy aki pedig pontosan fizeti a törlesztési részleteket, az egyharmad elengedésben részesül, (tlgy van! half elöl. — Zaj a középen.), Igenis, tessék, megmutatom t. képviselőtársam, tehát: 120 millió changé-passé. Az igen t. miniszter úr igen ügyes bűvészmutatványnyal idehozta ezt a Ház asztalára (Br. Berg Miksa: Nagy bűvész!) és mint hatalmas vívmányt, kiteregette. Az, aki nem ismerte a kérdést, persze csöpögött a dicsérettől és elismeréstől, (vitéz Rátz Kálmán: Az is, aki ismerte!) Az nem! Egy példát mondok. Előfordult nálunk, Dunántúl, ahol 20 pengő a kataszteri tiszta jövedelem az egyik községben és negyvenszeres szorzószám mellett 800 pengőbe kerül az a föld, hogy ugyanakkor szabad kézből 630—650 pengőért kapni egy hold földet. (Egy hang jobbfelöl: Ma?) Micsoda előny és micsoda . ütése l9Èf május íö-én, hétfőn. 45 bene-juttatás ez annak az egyszerű embernek? (Mozgás a középen.) Ez így van, kérem. Már az előbb említettem, hogy a kórházi ápolási költségek átvétele, a 200,000 pengő csak egy csöpp kis dolog, hiszen például a lillafüredi fúrások milliókba kerültek. (Zaj a jobboldalon.) Nem az urak hibája, az akkori kormány hibája, (vitéz Csicsery-Kónay István: Azért! Itt se voltunk!) Ezt belátom, azonban effektive fennállanak. A túloldalról nagy előszeretettel hivatkoznak valami gazdasági enyhülésre. Tényleg be kell vallanunk és látjuk is, hogy van, hiszen kerületemben az a gazda jobban el tudja adni Drezdába és Postumiába marháját. De a gabonával már nem állunk így, mert azt 14 pengő 50-ért eladta szeptemberben és a differenciát megint azok vágták zsebre, akik a búzától olyan messze vannak, mint Makó Jeruzsálemtől. Egy azonban bizonyos: a legszegényebb osztályok ebből a konjunktúrából semmit, de semmit nem élveznek. (Br. Berg Miksa: De az adót fizetniök kell!) A napszámbérekre gondolok elsősorban. Látom Sopron vármegye egy kimutatását az egész évre megállapított napszámbérekről. Nagyon szomorú, végtelenül szomorú, hogy a 2 pengőt ebben a kitűnő vármegyében sehol sem éri el a napszám, a férfi napszám sem, még júniusban és júliusban, a legerősebb munka idején sem. Es akkor jönnek urak, akik a vonaton azt mondják nekem: Mit beszéltek ti összevissza, hiszen nem kapunk munkásokat? S amikor én szinte joggal felháborodva hazamegyek és azt mondom: nézzétek, azt mondják nekem, miért nem mentek dolgozni, erre az a válasz, hogy: dolgoznánk mi, de 90 fillérből, meg 1 pengőből a ruhát sem tudjuk megkeresni, amit elkoptatunk. Elmegyek a jegyzőhöz és megkérdezem, tényleg így áll-e a dolog. Igazságos, becsületes gondolkozású ember s azt mondja nekem erre: Példát mondok el a képviselő árnak, milyen becsületesek, milyen jóhiszeműek és milyen erkölcsi nívón állanak ezek a kisemberek. Elmondta, hogy tél folyamán egy inségakciót bonyolított le; gabonáért, illetve lisztért csináltatott volna velük közmunkákat. Azonban zuhogott az eső, 200 ember ott állt családjával együtt kenyér nélkül. A nagyesaládúaknak előre, előlegképpen kiosztotta a lisztet s így megkerestek 1 pengő 70, vagy 1 pengő 80 fillért. Amikor aztán tényleg eljött a munka ideje, akkor ezeket a nagyosaládú embereket nem hívta be a jegyző ; azt gondolta: Istenem, úgyis eléggé megszenvedtek, keressenek máshol munkát és próbáljanak azzal magukon még jobban isegíteni. Harmadnapra azonban egyszerre csak vagy 30 ember megjelenik ezzel: jegyző úr, itt vagyunk, minket miért nem tetszett behívni? Mi megkaptuk a lisztet, tehát dolgozni akarunk. Ezekről az emberekről mondják, hogy nem akarnak munkába állni, vagy amerikáznak? 1 pengő 20 filléres, vagy 1 pengő 30 filléres napszámok melett, ma, mikor az állatárak felmentek és a gabonaárak is megfelelőek, ilyen álláspontra helyezkedni nem igen lehet. Az a felfogásom, (hogy a titkos választójog megvalósításával kapcsolatban, sőt azt megelőzőleg, miután időnk van rá, — mert hiszen a technikai lebonyolítás másfél esztendőt okvetlenül igény be vesz — szükséges olyan parallel intézkedések megtétele, amelyek nemcsak itt a parlamentben teremtik meg a békés átmoszfé-