Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése, 1987 május 22-én, szombaton, 511 tékhiyatal fenntartásához fizetendő évi átalányról van szó és átt azt olvasom, hogy ez a tétel tavaly óta 360 pengővel emelkedett, ami az átalányösszeg utáni felár fedezésére szolgál. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Ez tagsági díj!) Ez csak egy elvi kérdés.. A felár-kérdést már a múlt évben szóvátettem a zárszámadásoknál egy 19 milliós tétellel kapcsolatban. Nem emlékszem határozottan, hogy a bizottságban, vagy a plénumban tettem-e szóvá, arra azonban határozottan emlékszem, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr azt a felvilágosítást adta, hogy a Nemzeti Bank felármentesen ad valutát az egyes minisztériumoknak és a közigazgatás szerveinek. Ezt mondta tavaly a miniszter úr. Hogy ez a gyakorlat az idén megmaradt-e vagy sem, azt nem tudom és éppen ezért ez az egyik kérdés, melyet az igen t. miniszter úrhoz intézek, remélve azt, hogy amennyiben felárat kell fizetni a tárcának, akkor viszont abban az esetben, ha a tárca, vagy akármelyik másik tárca valutához jut, akkor azt is megfelelő felárral írják a javára, (Rakovszky Tibor: Huncut az a Nemizeti Bank!) amit az elszámolásnál feltétlenül tekintetbe kell venni, — akár a zárszámadásban, akár a költségvetésben — minthogy költségvetési pénzekről van szó. Áttérek egy másik kérdésre. Amint az indokolásban olvasom, az igen t. miniszter úr elrendelte a villamosórák hitelesítésének kiterjesztését. Ez nagyon helyes intézkedés, különösen a vidék szempontjából; csak az a tiszteletteljes kérelmem, hogy ez ne járjon nagy költséggel a kisfogyasztóra nézve. Hiszen például a fővárosi villamosművek és a Bszkrt. zárszámadása kapcsán éppen azt kérték, hogy az óradíjakat leszállítsák. Ha a hitelesítés nagy költséggel és zaklatással járna, ez természetesen a kisfogyasztókat súlyosan érintené. Magát az intézkedést különben — amint mondtam — nagy örömmel üdvözlöm, hiszen egyes vidéki helyeken nagy anomáliák állanak elő abból kifolyólag, hogy az órák teljesen megbízhatatlanul regisztrálják az áramfogyasztást. Áttérek most még egy-két útügyi kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy az útépítés igen gazdagon van dotálva, nem is beszélve arról, amit a beruházási törvény juttat erre a célra, de ha elolvasom az indokolás 33. oldalát, vagy őszintén szólva, nem is olvasom el az indokolást, hanem csak az egyes állami utak állapotát nézem, akkor némi kételyeim támadnak atekintetben, hogy a fenntartásra fordított eddigi összegek felhasználása gazdaságosan és célszerűen történt-e? Igaz ugyan, hogy itt az indokolás csak a fenntartásra előirányozott összegekről, nem pedig a ténylegesen erre a célra fordított összegekről szól, holott a zárszámadás szerint ez pár százezer pengővel variál, de meg lehet állapítani, hogy ezekben az összegekben a hidak fenntartása is benne van, míg itt az indokolásban csakis az állami utak fenntartására előirányzott összegről van szó. (Bornemisza Géaz kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Részletezve van!) Mondom, csak az előirányzott összegről méltóztatik beszélni, nem pedig a költségvetési években tényleg erre a célra fordított összegről. De akárhogyan áll ez a dolog, számszerűleg talán nem is annyira fontos, mint inkább az, hogy éveken keresztül milliókat es milliókat fordítottak utak fenntartására es most újból felemelik ezt az összeget, azonkívül KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. az átépítésre 9 millió pengőt szánnak. Ez sem először- történik; de felmerül a kérdése, hogy vájjon tényleg gazdaságosan történik-e ezeknek az összegeknek felhasználása s nem kell-e ebben a tekintetben valami más rendszerre áttérni, mert hiszen ez egy óriási tőke évi amortizációjának felel meg s emellett még — ismétlem — nemcsak a törvényhatósági, hanem egyes állami utak is elég rosszaknak mondhatók. Az igen t. előadó úr igen tárgyilagos elő- adásában többek között hivatkozott természetesen a bekötőutak megvalósítására szánt összegekre is csak azt vagyok bátor, ha meg méltóztatnak engedni, kiegészítőlég megjegyezni, hogy ez már talán 3—4 kormánynak volt a programmja és már 1931—32-ben, sőt az 1929—30. évi költségvetésben is más-más összegek voltak erre a célra felvéve. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ennél a tételnél a zárszámadások szerint bizonyos hátralékban van a harmadrészes utaknál az állam a közületekkel szemben. Ez a hátralék 1932—33-ban, ha jól emlékszem, egy millió pengőn felül volt. A múlt évben meglehetősen sokat méltóztattak törleszteni. Hogy most mikép van, nem tudom, de nem helyes, hogy az állam a vállalt kötelezettségének a törvényhatóságokkal szemben nem tesz eleget és mint terhelő hátralékot figurálisán hurcolja tovább ezeket a terheket. Legutóbb 3—400.000 pengő volt ez. (Bornemisza Géza kereskedelem- és és közlekedésügyi miniszter: Teljesen ki fogjuk fizetni!) Örömmel veszem, hogy az igen t. miniszter úr kilátásba helyezi a teljes kifizetését, mert ez a kérdés a költségvetés realitását is hátrányosan befolyásolja. Ezenkívül van itt még egy másik kérdés is. Méltóztatik tudni, hogy annak a sokat szidott, ócsárolt és kritizált boletta-alapnak egy része, legalább is papiroson, a közmunkaváltság célját szolgálja. Voltam bátor — és ezt a t. képviselőtársaimnak is figyelmébe ajánlom *— utánanézni ennek a kérdésnek több vármegyében is és kérdeztem tőlük, hogy vájjon a bolet ta-alappal szemben azsúrban vannak-e vagy nem. Rájöttem erre a problémára az előbb említett harmadrészes tartozások révén, mert gondolom, hogyha a harmadrészes utakra vonatkozó szolgáltatásokat sem fizette pontosan az állam, akkor talán a boletta-alappal szemben szintén így áll a dolog. Válaszokat kaptam az ország különböző részeiből s legnagyobb csodálkozásomra és sajnálatomra azt látom, hogy itt lassan-lassan második Lebosz. keletkezik, ahol a boletta-alap terhelő hátraléka most már felnövekedett 28 millióra 1935—36-ban a zárszámadás szerint és ebben a 28 millióban, számításom szerint benne van egy- vagy másfélmillió pengő hátralék. (Boremisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Ezt is kifizetjük!) Köszönettel veszem tudomásul. Az egyes vármegyékkel szemben ugyanis hátralék áll fenn közmunkaváltság címén. Bocsánatot kérek, ez nem lehet célja sem a rendesebb államvitelnek, sem a holetta-alapnak, sem pedig az 5400-as rendeletnek, melyben 5 millióra méltóztattak kontingentálni az évi dotálást. Ha azután az ©mber egyszer köriratot intéz az egyes vármegyékhez, — voltak alispánok, akik egyáltalában nem válaszoltak, mások meg válaszoltak — akkor a "égén kisül, hogy különböző nagyságban, sajnos, nem egyenlő százalékokban tartozik még a bolettaalap az egyes vármegyéknek. Ezt csak azért említem fel, hogy egyes tisztelt képviselőtársaim majd otthon felvethessék azt a kérdést, 71