Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

512 Az országgyűlés képviselőházának i hogy az útadóalapnál ez cselekvő hátralékként szerepel-e, igen vagy nem? En azonban, igen t. miniszter úr, tovább­mentem ebben a dologban, mert meglehetősen érdekelt, hogy ez egyik-másik helyen hová vezet. Arra az eredményre jutottam, hogy a minisztériumok nyilvántartása nem egyezett a megyéknél nyilvántartott hátralékkal. Voltam már bátor kétízben a listát prezentálni, hogy verifikálják, hasonlítsák össze, mert az azután megint lehetetlen helyzet, hogy az egyes me­gyében más követelést tartsanak nyilván, mint aimit a pénzügyminisztériumban nyilvántarta­nak tartozás címen. Ez vonatkozik a múltra, illetőleg azokra a hátralékokra, amelyeknek kitisztázására nézve nagy örömmel veszem, bogy az igen t. miniszter úr ezt kilátásba he­lyezi. Ezek után áttérek három konkrét kérdés­re. Az első természetesen a balatoni kérdés és itt ne méltóztassék azt gondolni, íhogy haza­beszélek, mert igazán azt szeretném, ha a Ba­laton ügye, a Balaton idegenforgalmi ügye a Ház minden egyes tagjára nézve azt jelentené, hogy hazabeszél, (Hertelendy Miklós: Nagyon fontos!) mert a Balatonhoz fogható természeti kincse kevés országnak van és egyáltalában annyira specifikus az egész környezete, fek­vése és. kiterjedése, hogy azt hiszem, ha bár­melyik képviselő felszólal, mindegy ikra éppen annyi joggal rá lehet mondani, mi n t én rám, hogy (hazabeszél. Arra volnék bátor az igen t. miniszter úr figyelmét felhívni és arra a ki­jelentésre is, amelyet annakidején, még boldo­gult Gömbös Gyula miniszterelnök úr tett ne­künk ebben a kérdésben, hogy a Balaton dél­nyugati részének Ausztriával — úgy Gráccal, mint Sümeg—Jánosházán keresztül Béccsel — való összeköttetése biztosítva lesz. Hogy én most igazán nem hazabeszélek, azt azzal is tu­dom bizonyítani, hogy turisztikai szempontból sem mellékes, ha kvázi olyan körutat lehetne tenni Magyarországon, hogy lejön az illető autón a bécsi úton Pestre, innét megkerülve a Balatont, megy fel akár vissza Bécsnek, akár pedig... (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A keszthely—zala­egerszegi utat vettük tervbe!) — a másik sok­kal egyenesebb, sokkal olcsóbb — be lehetne kapcsolni az idegenforgalomba Sümegen, Já­nosházán, Sopronon és a Packstrassen keresz­tül Olaszországot is. Meg kívánom jegyezni, mint az előbb is je­leztem, hogy annakidején, amikor a fehérvár— gráci útnak, amely most készül, a megépíté­séről volt szó, határozott nyilatkozatot kap­tunk — nem akarom az ígéret szót hasz­nálni — boldogult Gömbös Gyula miniszter­elnöktől, hogy igenis ezt a Keszthely—Ta­polca—Sümeg—Jánosháza—Sopron közötti utat át fogják építeni. Azt hiszem, ez kevés költ­séggel lehetséges is volna, mert egyes szaka­szoktól eltekintve, aránylag még jó karban is van és közel vannak a kőbányák. Ilyen módon a körforgalmat akár Nyugat-Magyarorszá­gon át vissza lehetne vezetni Bécsbe, akár Grácon keresztül az olasz tavakhoz. A másik kérdés, amelyet az előttem szólott t. képviselőtársaim is említettek, a buda— Visegrád—esztergomi út. "Ügy értesültem, hogy Pest vármegye a hozzájárulást leszavazta. Ko­márom-Esztergom megye éppen hétfőn fogja ezt a dolgot tárgyalni és eddig a többség ehhez­feltétlenül megvan. Annak azonban már iga­zán semmi célját nem látnám és pénzkidobás 17. ülése, 1937 május 22-én, szombaton. lenne, ha az útvonal egyik részét Komárom­Esztergom vármegye megépítené, Pest vár­megye azután nem építené meg a folytatását. Ennél sürgősebb feladataink is vannak min­denesetre. (Bornemisza Géza kereskedelem­ügyi miniszter: Akkor nem csináljuk meg!) Meg méltóztatik engedni, hogy ilyen formán hiyatkozhassam erre holnapután, nehogy itt zsákutcába vigyük bele a vármegye közönsé­gét, amely zsákutca azután hasonlít ahhoz, amilyent a természet alkotott a Duna part­ján. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi mi­niszter: A pestmegyei határozatot is megfel­1 lebbezték!) Végül rá kívánok egészen röviden mutatni a fejérmegyei utak állapotára. Egyáltalában nem akarok fejérmegyei képviselőtársaim ha­táskörébe beavatkozni s ők sokkal jobban is vannak tájékozva utaik állapotáról és illeté­kesebbek is, mint én, erről beszélni, azonban bocsánatot kérek, bizonyos vonatkozásban ez mégis a Ház elé tartozik. Országos szempont ugyanis az, hogy lehetséges-e, hogy Budapest­től 60—70 kilométernyi távolságban olyan köz­lekedési vonalak létezzenek, — mert utaknak alig csúfolhatnám őket — amilyeneket ott ta­lálunk. Ez a kérdésnek egyik oldala, de van a kér­désnek másik oldala is s ez szociális és poli­tikai vonatkozású. Egyesek igenis nagyon ki­használták ezt a szempontot izgatásra, mond­ván a népnek, amit, sajnos, a külszín muta­tott is, hogy az adófizető misera plebs contri­bulásából az urak részére építenek betonuta­kat, — kettő is van ebben a vármegyében — a falvak pedig bent ragadnak a sárban és van egy járási székhely, amelyet csak vasúton és repülőgépen lehet megközelíteni. (Hertelendy Miklós: Csak madár közelítheti meg! — Borne­misza Géza kereskedelemügyi miniszter: Meg­vizsgáljuk!) Az ilyesmit tűrni lehetetlen. (Jurcsek Béla: Csak a rómaiak által épített utak jók Fehér megyében! — Rakovszky Tibor: Sok alispánt nyugdíjba kellene küldeni! — Zaj a baloldalon.) Azt baÜom, hogy ezen a kérdésen úgy akarnak ott segíteni, hogy az útadót fogják emelni. (Zaj.) Erre vonatkozólag az a tiszteletteljes konkrét kérelmem az igen t. miniszter úrhoz, méltóztassék a fejérmegyei állapotokat alapo­san megvizsgálni. (Bornemisza Géza kereskede­lemügyi miniszter: Már megtörtént!) Ha meg­tették, annál jobb, mert a lapok szerint olyan nyilatkozatok is történtek, hogy az egész út­ügyi politika, — vagy nem tudom, minek ne­vezzem — csődbe került, stb., Méltóztassék a helyeztet megvizsgálni. (Bornemisza Géza ke­reskedelemügyi miniszter: A jelentés már be is érkezett!) Ha a vizsgálat már megtörtént, en­nek eredményéhez képest» ha esetleg a szakér­telem, az előrelátás hiánya mutatkoznék ott, méltóztassék a kellő intézkedéseket megtenni és csak azután, ha ezek az intézkedések meg­történtek, méltóztassék, ha éppen szükséges, az útadó felemeléséhez hozzájárulni. A mai rend­szer mellett nem tudom, miképpen van, hiszen ha megyei urakkal beszelek, ők azt mondják, hogy a minisztérium a hibás, ha pedig a mi­nisztériummal beszélek, akkor szerinte az auto­nómia a hibás, ezért nem lehet tudni, hogyan áll a dolog. Tehát, rögtön fel fogom olvasni a szakaszt. (Bródy Ernő: Halljuk a szakaszt, a kisszakaszt! — Hertelendy Miklós: Az csak Budapestre vonatkozik!) A vidékre is. Igen t. Ház! Nem szabad figyelmen kivul

Next

/
Thumbnails
Contents