Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

510 Az országgyűlés képviselőházának 21 amelyeket a kubikosmunkáság érdekében a miniszter úrhoz eljuttattunk. Ilyen például az, hogy ne legyen kötelező Budapesten az egyévi helybenlakás, ne termeljék ki ezzel az úgynevezett aszfaltkubikost, aki hónapokon és éveken át teng-leng, nem is kubikos tulajdonképpen már és t mégis _ hozzájut, Budapesten aránylag jól dotált kubikosmunkához, míg az igazi kubikos ebben nem részesülhet. (Peyer Károly: Mit csináljanak a pestiek? Azok menjenek el Csongrádba!) A legnagyobb elismeréssel vagyok a kereken közel 16 millió pengőben rendelkezésre bocsátott összeg és egyáltalában a kereskedelemügyi minisztérium útügyi munkássága iránt, azt az útügyi botrányt azonban, amely a Kistelek és Kiskunmajsa közötti kiépítetlen út miatt előállott, fel kell említenem. Mindkét törvényhatóság, úgy Pest vármegye amelyhez Kiskunmajsa tartozik, mint pedig Csongrád vármegye, amelyhez Kistelek tartozik, kiépítette az utat a törvényhatóság határáig. Közbeékelődik Szeged amelynek 28 kilométer útja hosszú évek óta kiépítetlen, amely így nemhogy összekötő, de elválasztó útként szerepel. (Rakovszky Tibor: Kákell kényszeríteni, hogy kiépítse! — Hertelendy Miklós: Autonómiasértés volna, ha kényszerítenek a vármegyét! — Rakovszky Tibor: Ezt a sértést elviseljük! — Hertelendy Miklós: Nem mindenütt mondják ezt!) Nagy megértéssel vagyok a kereskedelemügyi minisztériumnak az iránt a tevékenysége iránt, amely lehetővé teszi^ hogy a 16 millió pengős vállalati összeg az útépítéseknél ne úgy, mint eddig, bizonyos kötvényekkel fedeztessék, hanem készpénzfizetéssel, ami módot nyújt arra, hogy ne csak az az egy-két vállalkozó legyen a piacon, ne csak az használja ki az útépítés lehetőségeit, hanem egészséges konkurrencia fejlődjék ki ebben az irányban. Ügy tudom, hogy az egész vállalkozó- és mérnöktársadalom nagy helyesléssel, a legnagyobb megelégedéssel és örömmel vette tudomásul azt a lehetőséget, «amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr ezen a téren rendelkezésükre bocsátott. Beszédem ideje lejárt! (Halljuk a középen!) uni vei nemcsak azt látom, hogy a kereskedelemügyi tárcának szűkebben vett költségvetésében foglalt célok szolgálata helyes, okos és céltudatos, hanem azt is látom, hogy a ke; reskedelemügyi minisztérium felügyelete alá tartozó nagy vállalataink, aminő a vasút és a posta, kitűnő vezetés mellett a múlt évben is nagyszerű fejlődést és. eredményt értek el, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) tehát általánosan kedvező véleményt és bírálatot tudok mondani mindazokról a dolgokról, amelyek a kereskedelemügyi tárca fenhatósága alá tartoznak, a kereskedelemügyi tárca költségveté-sét örömmel fogadom el. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Knobot kivéve!) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Gróf Esterházy Móric! Gróf Esterházy Móric: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy Homonnay t. képviselőtársamnak sajnálatos akadályoztatása folytán én szóljak egész röviden ehhez a nagyfontosságú tárcához és ha aránylag részletkérdésekkel fogom a t. Ház idejét igénybevenni a lehető röviden, teszem ezt azért, mert nem vagyok bizonyos benne, hogy a Ház leg7. ülése 1937 május 22-én, szombaton. közelebbi ülésén részt tudok-e venni, vagy távol leszek. Előttem szólott t. képviselőtársam beszédének elején a liberalizmus megújhodásáról beszélt, annak feltételeit és lehetőségeit hangoztatta. Én magam ugyan soha liberális nem voltam, de a liberalizmus nagy érdemeit elismerem, abszolúte nem akarom vitatni és nem is vitattam annakidején sem, azt hiszem azonban, hogy a< mai gazdasági berendezkedés, autarchia, valutaszabályozás, vámpolitika stb. korában a liberalizmus esetleges megújhodását feltételezni ezidőszerint nézetem szerint mégis csak anakronizmus. (Rakovszky Tibor: Csak a kinövései maradtak meg!) Nem tudom, hogy egyáltalán lehet-e maradványoknak is nevezni azt, ami a liberalizmusból megmaradt. Ami most már a szövetkezeti kérdést illeti, igen t. képviselőtársaim elég heves vitába keveredtek ennél a kérdésnél. Legszebb fiatalkori emlékeim közé tartozik, amikor Károlyi Sándor felhívására egy kis szövetkezet alapításában résztvettünk. Kétségtelen, hogy az utóbbi években a magyar állani elég nagyöszszegekkel járult hozzá a szövetkezetek talpraállításához. Ne méltóztassanak azonban elfelejteni azt, hogy a szövetkezetek a háború veszteségeit nagyrészben igen erősen megérez- * ték és ezzel nem lehet megterhelni azt a sokezer kisembert, akik a szövetkezetben érdekelve voltak, nem lehet minden további állami támogatás nélkül egyszerűen a szövetkezeteket és az igazgatósági tagokat megterhelni egyrészt, másrészt pedig azzal is teljesen tisztában kell lenni, hogy a mai gazdasági fejlődés és fejlődésünk iránya mellett — hiszen az ipari tárcánál is hallottuk például, hogy a kisiparosoknak szövetkezetekbe kell tömörülniök (Bródy Ernő: Ezek igazi szövetkezetek volnának, nem álszövetkezetek!) — magát az eszmét, annak jelentőségét lekicsinyelni nem szabad, létezése és gazdasági szükségessége éppen a gyengébb egyedek összekapcsolása és a versenyben való részvétele. Ezt tagadni nem lehet. Ezeknek fontossága nézetem szerint ma nagyobb, mint amikor nagy előrelátással Károlyi Sándor és Darányi Ignác a szövetkezeti mozgalmat útnak indították. Ez azonban abszolúte nem befolyásolhatja azt az egyénig nézetemet, hogy a szövetkezeti autonómia államosításába minél kevésbé szabad belemenni, (Helyeslés bálfelöl.) mert ez a szövetkezetek eredeti elgondolásával, fejlődésével és céljával egyáltalában nem egyeztethető össze s csak -mint szükséges rossz és igen kétes értékű orvosszer jöhet számításba. (Éber Antal: Annyi állami támogatás kell, mint Dániában! — Bródy Ernő: A Hangyának nem kell tollal kereskedni. — Jurcsek Béla: Csak a tollas zsidóknak szabad?) Éber Antal képviselőtársam közbeszólását köszönettel nyugtázom, remélem, hogy itt is minél előbb dán állapotok lesznek és akkor ez a vita. melyet erről a kérdésről folytatunk, tárgytalan lesz. (Hertelendy Miklós: Jelentős mezőgazdasági hitel kell! — Rakovszky Tibor: Dániában 44 fillér a cukor! — Farkas István: Dániában szociális kormány van!) s ezek a közbeszólások is időszerűtlenek lesznek. Igen t. Ház! Mielőtt áttérnék az előttem szólott t. képviselőtársain által is felvetett útügyi problémákra, egy elvi jelentőségű kérdést hozok ide. (Halljuk! Halljuk!) Az indokolás 30-ik oldalán a párisi nemzetközi mér-