Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

502 Az országgyűlés képviselőházának 21 sere, amelyből január l-ig tényleg 25 millió pengő ki is hiteleztetett. Igen érdekes, hogy igen kiesi és igen jelentéktelen az a dubiózus összeg, amelyet ezek a kisemberek nem fizetnek vissza. Ha nehezen és késedelmesen is, de visszafolyik a pénz s ez mutatja, hogy az akció igen áldásos és jó volt, mert. a kihitelezett összegek visszafolyván, a kisexisztenciáknak újból rendelkezésére állanak. (Esztergályos János: Nagyobb összeget!) Erre is ibátor leszek képviselőtársamnak válaszolni. A kérdés megoldásának legnehezebb része az úgynevezett bankszerű fedezettel nem rendelkező 'kisemberek mikénti megsegítése volt, •mert ezeknél tényleg csak a .becsületesség volt az egyedüli garancia. Ennek ellenére a bankfedezettel nem rendelkező kiskereskedők és kisiparosok részére is több részletben 600.000 pengő engedélyeztetett. Itt azonban maximálva van a hitelkeret személyenkint 300 pengőben. Ezek az összegek valamivel nehezebben folynak ugyan vissza, de legnagyobb részük itt is visszafolyik. (Mal'asits Géza közbeszól.) Hogy miért nem lehetett erre a célra nagyobb öszszegeket rendelkezésre bocsátani, annak az a magyarázata, amint ezt közbeszóló t. képviselőtársam is tudja," hogy a konstrukció úgy van megállapítva, hogy az érdekelt községek és városok is kötelesek ugyanolyan összeggel hozzájárulni ehhez az akcióhoz, mint az állam. (Esztergályos János: Rossz a konstrukció!) Mivel pedig sok város képviselőtestülete nem volt hajlandó hozzájárulni ... (Esztergályos János: Egy szegény város! Elveszi az állam minden jövedelmüket!) Nem akarok képviselőtársammal most várospolitikai fejtegetésekbe bocsátkozni, de mondom, hogy ez a konstrukció azért az egyedüli helyes megoldás, mert a város, amely maga is ad pénzt kölcsön, — illetve annak vezetősége, képviselőtestülete vagy törvényhatósági bizottsága — tudja leginkább megítélni azt, hogy a kölcsönt kérő helybeli kiskereskedő, kisiparos, tisztességes és becsületes-e, megérdemli-e a kölcsönt és van-e garancia arra, hogy azt visza is fizeti. Míg ha egyedül egy központi szerv intézi a dolgot, az nem tudja elbírálni, hogy tényleg kinek van szüksége arra a pénzre és megbízható-e az illető. Ezért van tehát szükség erre a konstrukcióra, mert feltétlenül szükséges annak a helyi közületnek a jbékapcsolása az akcióba, mert egyedül az képes elbírálni, hogy a helybeli kereskedő tisztességes és megbízható-e vagy sem. A bankszerű fedezettel nem, rendelkező kiskereskedők részére eddig 374.000 pengő utaltatott ki. (Malasits Géza: Borzalmasan kevés! — Esztergályos János: Jó volna tudni, hogy egy kereskedőre mennyi esik!) Méltóztassék hozzájárulni ehhez az alaphoz, akkor könynyebb kézzel fogjuk a kölcsönöket megszabni. (Esztergályos János: Hozzájárulok! Valamennyien hozzájárulunk! — Zaj.) Igen t. képviselőtársaim, méltóztassanak megengedni, tekintettel arra, hogy nem akarom a t. Ház türelmét sokáig igénybe ven ni, (Esztergályos János: Tessék csak!) hogy a belkereskedelem mellett a külkereskedelemmel és a kereskedelemnolitikával is foglalkozzam néhány szóban. Állandó vita tárgyát képezi, hogy a szabadkereskedelem helyes-e, vagy a kötött firazdálkodás. En nem vagyok hivatva, hogy ebbe a vitába beleszóljak és elbíráljam, ' 7. ülése 1937 május 22-én, szombaton. melyik helyes vagy melyik nem helyes, egy azonban kétségtelen, hogy mindaddig, míg egész Európában kötött gazdálkodási rendszer van és mindaddig, míg a gazdaságpolitikán felül valutavédelmi politikát is kell az egyes országoknak folytatniuk, addig a külkereskedelmet > sem lehet teljesen szabadjára hagyni. A legjobban bizonyítja, hogy menynyire szükség volt a kereskedelempolitikának irányítására az, hogy az utóbbi években külkereskedelmünket sikerült állandóan aktív színvonalon tartani. Amióta pedig a római szerződést megkötöttük, amely újabban a Németországgal megkötött kereskedelmi szerződéssel is kibővült, azóta évről-évre elsősorban emelkedik mezőgazdasági exportunk és mezőgazdasági terményeinkért is olyan elfogadható árakat tudunk ezeken a fontos piacokon elérni, amelyeket azelőtt az egészségtelen szabad verseny miatt nem tudtunk elérni. Ha pedig megfigyeljük és megvizsgáljuk külkereskedelmi statisztikai adatainkat, akkor viszont azt látjuk, hogy összkivitelünknek 53 százaléka, behozatalunknak 50 százaléka esik az előbb említett három országra, Olaszországra, Ausztriára és Németországra. Amikor legközvetlenebb szomszédaink velünk szemben elzárkózó politikát folytattak és nemi tudtuk terményeinket természetes és legközelebb fekvő szomszéd piacainkra sem kivinni, akkor az volt az egyedüli helyes kereskedelempolitika, hogy kerestünk az elzárkózó piacok helyett más megfelelő piacokat- Mindaddig tehát, míg a behozatali korlátozások fennállanak, amíg a kereskedelempolitikában a jelenlegi preferenciális rendszer és kontingensszerződések fognak fennállani, addig a kereskedelempolitika irányítására szükség van. Mint méltóztatnak tudni, ez az irányítás a kereskedelemiigyi 'minisztériumban történik, a végrehajtást és az ellenőrzést pedig a külön erre a célra fordított külkereskedelmi hivatal intézi, amely biztosítja az új piacokat, a különböző nehézségekről tájékoztatja az exportőr kereskedőket 'és igyekszik minden ország felé a lehető legszervezettebb kivitelt lebonyolítani. A céltudatos kereskedelempolitikához tartozik a vámmentes kikötő megfelelő fejlesztése is. A vámmentes kikötő megalkotását annakidején meglehetősen pesszimista közvélemény előzte meg. Ezzel szemben pár év alatt ez a kikötő olyan nem várt jövedelmező és fontos gazdasági tényezőjévé lett Magyarországnak, hogy —• mint azt már egy szóval említettem — az elmúlt évben a kormány elhatározta, hogy a kikötőt tényleges vámmentes kikötővej, úgynevezett »punto' fráncóval« fogna kibővíteni, ahol kelet és nyugat közt tranzit-, átrakóállomás lesz. Mint méltóztatnak tudni, a, kormány a beruházási programmban négymillió pengőt iránvzott elő ennek a kikötőnek a kiépítésére. Ebből a folyó évi költségvetés alapján már 2,100.000 pengőt fogunk tényleg befektetni. A vámmentes kikötőnek rendes kiadásai egyébként 968.000 pengőben vannak előirányozva,, a bevétel pedig 1,300.000 pengőben. A kikötő forgalma évről-évre ugrásszerűen emelkedik, amennyiben az elmúlt 1935/36. évben már több, mint 8 millió métermázsára emelkedett, az előző évvel szemben 26'5%o-s emelkedés konstatálható. A kikötőnek több része van és egyaránt van kihasználva a modern gabonatárház,, amely magtisztítóval van felszerelve, mint az áruszíneknek a forgalma, ahol a leg-