Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az crszággyűlés képviselőházának 21 látja el. A Malert a jövőben új vonalakat fog beállítani, ezért a költségvetésben a Malert részére biztosított 600.000 pengős évi támogatás 900.000 pengőre emeltetett. A kevésbbé fontos címeket nem kívánnám ismertetni, mert nem kívánok túlságosan hoszszadalmas lenni. Még csak az útkérdésről keli a t. Házat pár szóban tájékoztatnom. Az állami közutak hossza ezidőszerint 4470 kilométer, ezenfelül a vármegyék és a városok útalapjai által fenntartott közutak hossza 24.250 kilométert tesz ki. Az állami utakból — és ez a legnagyobb bajunk — 2838 kilométer még mindig az úgynevezett makadámút, míg végleges, állandó 'burkolattal már el van látva 1632 kilométer. A makadámutak fenntartása tudvalévőleg igen költséges és az elmúlt esztendők költségvetései nem biztosítottak elegendő összeget fedanyagra és útfenntartásra, úgyhogy ezek az útjaink annyira tökrementek, hogy egyes szakaszokon már egyszerűen életveszélyes volt a közlekedés. Éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk a jelen költségvetésben a kormányzatnak azt az intézkedését, hogy az állami utak fenntartására egymillióval többet, vagyis 5 millió pengőt irányzott elő ebben a költségvetésben. Amint említettem, a beruházási programra ismertetésénél, a vidéknek, a tanyavilágnak és a községek nagy részének a legnagyobb hajuk és hátrányuk, hogy még mindig 3600 kilométer teljesen kiépítetlen bekötő^ út van az országban. Ezeket az utakat^tehát feltétlenül ki kell mielőbb építeni. Ez egy! 50 millió pengős beruházási programmot jelent, amelyből a jelen költségvetési év keretén belül a költségvetés terhére 3 millió, a törvényihatóságok útalapjai részéről legalább 2 .millió pengő, összesen tehát 5 millió fog rendelkezésre állani. Remélhető, hogy ha ilyen tempóban tudunk haladni, akkor 10 év alatt — de minden reményünk megvan, hogy rövidebb idő alatt is — ki fogjuk tudni építeni ezeket az utainkat és akkor a magyar Alföld végre el lesz látva megfelelő utakkal. Kétségtelen az is, hogy a yidéki, főként pedig a községig úthálózat kiépítésének sok tekintetben akadálya a mai rendszer, amikor a vármegyék, — autonóm testületek lévén — saját maguk aszerint tudnak vagy nem tudnak utakat építeni, hogy útalapjuk mennyire van igénybe véve, milyen összegekkel rendelkeznek. Ha ugyanis vicinális jellegű utak kiépítése határoztatik el, akkor az a mai rendszer, hogy a költségek egyharmadrészét az érdekeltségnek kell adnia, egyharmadrészét adja az . érdekelt törvényhatóság, város' vagy község és csak egyharmadrészét a

4?8 segélykép a kormány. Legtöbbször tehát valamelyik harmadrész, vagy sokszor kétharmadrész is hiányzik és^ emiatt odáztatik el igen fontos utak megépítése^ évről-évre

% (Zaj u jobboldalon.) Mivel ma már az útkérdés, jelentősége egészen más, mint az a múltban volt, mivel ma az útkérdés már nem vicinális, vagy •legfeljebb egy vármegyét érintő, hanem az egész országot érdeklő probléma, mert ma az utak nem rövid távolságra közlekedő eszközök számára épülnek, nem arra szolgálnak, mint régen, hogy a falusi, vagy tanyai lakosság bemenjen vásárra a legközelebbi városba, vagy a közeli nagyobb községbe, hanem ma az utak jelentősége már országos szempontból is igen nagy, ennélfogva az utakat egységesen kell az egész országban kiépíteni. '. ülése 1937 május 22-én, szombaton. 501 Nem lehet tehát a jövőben szemet hunyni az előtt, hogy egyik vármegyének jók-e az utai, mert véletlenül olyan területen fekszik, ahol olcsó és elegendő kő áll rendelkezésre, ezzel szemben az Alföldön levő vármegyék a legnagyobb nehézségek és áldozatok árán sem tudják utaikat megépíteni, (Ügy van! jobbfelől.) mert egyedül a kő odafuvarozása is már sokkal többe kerül, mint például a köves vidékeken levő vármegyék útépítése. Éppen ezért egy úttörvény mielőbbi, megalkotásának szükségességét hangoztatom erről a helyről is, amelyben ezeket a kérdéseket gyökeresen meg kell oldani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Rajniss Ferenc: Ezt minden évben elmondjuk és még sem csinálunk semmit!) Rá kell térnünk az utak építésénél es az útfenntartásnál arra az elvre, hogy az utakat azok tartsák fenn, akik használják és ha ezt az elvet fogjuk az egész vonalon keresztülvinni, ha az útfenntartáshoz való hozzájárulás nemcsak úgy történtik, mint ma, amikor van például egy autóadónk, amelyből évenként csak 4—45—5 millió pengő folyik be és ez az öszszeg útépítési és útfenntartási célokra használtatik fel. hanem keresztülvisszük, hogy mindenki, aki az utat használja, hozzájárul az útfenntartáshoz olyan arányban, amilyen arányban rontja az utat, akkor megoldást nyer a régi sérelem, a közmunkaváltság kérdése is, mert nem fog kelleni a kisembereket megterhelni a közmunkaváltsággaL akik esetleg nem is használják azokat az utakat. (Vitéz Árpád: Ezt a véleményt nem osztom, igen t. előadó úr!) A tárca költségvetésének indokolásában a kereskedelemügyi miniszter úr igen szépen kifejti azt a szociális programmját, amellyel ő a magánalkalmazottak helyzetén kíván segíteni. A magánalkalmazottak munkaviszonyainak szabályozása, az úgynevezett fizetéses szabadság bevezetése előkészítés alatt álló kérdések, de ezenfelül igen fontos azoknak a terveknek mielőbbi végrehajtása is, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter úr a költségvetés indokolásában jelez, nevezetesen egy művelt, főleg nyelveket tudó új kereskedői generáció nevelése. A fiatal kereskedőket külföldi tanulmányutakra kell küldeni, mert a mai nehéz külkereskedelemben csak úgy tudnak majd eredményesen helytállani. ha kellő szakértelemmel, nyelvismeretekkel és kultúrával rendelkeznek. A kereskedő nevelést tartom tehát a kereskedelemügyi minisztérum igen fontos Programm jának. Azonfelül a kereskedelem szempontjából. — amelynek leromlottsága vitán felül áll és mert a gazdasági válságban mint ahogy lenni szokott és természetes is„ elsősorban a kereskedő pusztul el. mert először ő veszti el forgótőkéjét — igen helyes a kormánynak az az in^ tézkedése. hogry a kiskereskedelmi és kisipari hitelt biztosítja azoknak az egvedeknek. akik fortrótőke hiányában nem tudnák a foglalkozásukhoz szükséges eszközöket maguk megteremteni. Mint méltóztatnak tudni, az 1928:XLII. te. alapján indíttatott meg a kiskereskedői és kisipari hitelakció, érmek alapján egymillió pengőt bocsátottak rendelkezésére a kisipari hitelintézetnek és azoknak a bankoknak, amelyek a maguk részéről is hajlandók voltak ezen az összegen felül saját tőkéjükből jelentékeny Összeget bocsát ennek az akciónak a rendelkezésére, úgyhogy az egymillió pengővel együtt összesen 2,738.000 pengő bocsáttatott a kiskereskedelmi és kisipari hitel rendelkezé-