Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1937 május 22-én, szombaton. 499 tosságuknál fogva olyanoknak ítélek, hogy a Házat a közelebbi részletek is érdeklik. Elsősorban az idegenforgalom kérdésével kívánok pár szóval foglalkozni. Az idegenforgalom jelentősége Magyarországon évről-évre növekszik, nemcsak abból a szempontból, hogy az idegenek idéjöanek, jól érzik magukat, itt hagyják pénzüket, tehát az országnak gazdasági hasznot hajtanak, hanem abból a szempontból is, hogy mindazok az idegenek, akik megismerték Magyarországot és itt jól érezték magukat, Magyarországnak igazi barátaivá válnak, hiszen minden egyes külföldi, aki itt járt az országban és megismer, megszeret minket, a magyarság igaz ügyének lesz propagálója saját hazájában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Éppen ezért minden eszközzel arra kell törekednünk, hogy az idegenek itt tényleg jól érezzék magukat, nekünk a legkisebb hibákra is kétszeresen kell vigyáznunk. Ezért igen nagy örömmel üdvözlöm a kormánynak azt az intézkedését, hogy az összes idegenforgalmi ügyeket, amelyek meglehetősen szétágaznak és rendszertelenül intéztettek eddig, egy felsőbb hatóság egységes irányítása alá, az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal alá helyezte, amelynek dotációja a költségvetés szerint ugyan igen alacsony, mert csak 46.300 pengőt találunk erre. a célra felvéve, azonban tájékoztatásul közölnöm kell, hogy erre a célra ezenfelül a kivándorlási alapból évi 100.000 pengő, az államvasutaktól évi 400.000 pengő, az Ibusz.tól pedig 120.000 pengő, összesen tehát 666.000 pengő áll rendelkezésre és ez mindenesetre már egy olyan eszköz, amellyel hatékony és céltudatos propagandát lehet folytatni. Meg kell említenem, hogy ezenfelül Budapest székesfőváros is igen sokat áldoz idegenforgalmi célokra és a székesfőváros létesített egy úgynevezett gyógy- és üdülőhelyi bizottságot is, amely Budapestnek főleg gyógyfürdő jellegét propagálja és amely bizottságnak máris sikerült igen szép eredményeket elérnie. Végül a költségvetésben mint rendkívüli kiadás 200.000 pengő van beállítva ia jövő ' évi eucharisztikus kongresszöusra és. Szent István-évre (vitéz Ujfalussy Gábor: Nem lesz kevés °0 Hiszem,, hogy nem fogunk szégyent vallani, mert mint méltóztatnak látni, az, intézkedések megtörténtek az államvasutaknál, az utak rendbehozatalánál és másutt is, hogy méltóan fogadhassuk azokat, akik a jövő esztendőben az egész világról Magyarországra fognak jönni. Vannak azonban olyan kérdések, amelyek az idegenforgalom fokozása szempontjából feltétlenül rendezést igényelnek. Meg kell itt említenem a következőt. Nagyon sokszor csodálkozva hallom azt, hogy például ha Finnországba utazik valaki Magyarországból — már pedig Finnországban elég nagy az irántunk való érdeklődés, mert rokonnemzetnek tartják magukat — az illetőnek észt, lett, lengyel és cseh vízumot kell váltania. Nem akarom itt összegszerüleg megemlíteni, hogy ez mennyit jelent, de rámutatok arra, hogy egyes kis országokban vannak olyan átutazó vízumok is, amelyek ára 10 és 20 pengő között mozog. Ugyanakkor más állambeliek úgyszólván már egyáltalában minden országban vízummentesen közlekedhetnek. Az utas igazolására az útlevél teljesen elegendő, miért szükséges ezenfelül külön költséges vízumokat váltani, ami ágén megnehezíti sok országból a Magyarországra való jövetelt. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: El kell törölni!) En tudom, — hiszen már több interpelláció és felszólalás hangzott el ebben a kérdésben itt a Házban — hogy a magyar kormány álláspontja az, hogy a reciprocitás álláspontján áll, ami az egyedüli helyes álláspont is, azt hiszem azonban, hogy nekünk mint kis országnak kellene sok állam felé a kezdeményezőnek lennünk. (Helyeslés.) Nekünk kellene megkezdenünk ,a vízum eltörlését, mert hiába várunk arra, hogy nagy, hatalmas országok, amelyek nem is helyeznek súlyt arra, hogy Magyarországgal szemben van-e vízumkényszer vagy nincs, tényleg szükségesnek tartják-e^ hogy megkezdjék a tárgyalásokat a vízumkényszer eltörlése érdekében, (Ügy van! Ügy van!) r Egy másik igen fontos kérdés, amelyről ugyancsak^ nagyon sok szó esett, a szállodaépítések kérdése. Modern és olcsó szállodákra szükség van nemcsak Budapesten, hanem vidéken is. (Ügy van! Ügy van!) Magam is meglepődtem például, hiszen egészen hihetetlenül hangzik, hogy a^ legutóbbi 1,5 esztendő alatt Budapesten nem épült új szálloda, ellenben megszűnt 16 jelentékeny, nagy szálloda. Erre azt mondják a szállodaérdekeltek, hogy: igen, megszűnt, mert haszen azokban az, években egyáltalában nem volt idegenforgalom, az ország összezsugorodott, az elcsatolt területekről nem tudott senki sem idejönni, a szállodák ennekfolytán többnyire üresen állottak, így tehát más célokra használták fel azokat. Ezért szűnt meg 16 szálloda. Most azonban már más a helyzet. Ma már az a helyzet, hogy egész nyár alatt 4—5 hónapig igen jelentékeny idegenforgalomra számíthatunk. Különösen a jövő évben egészen rendkívül nagy idegenforgalomnak nézünk elébe, akkor a szállodakérdést feltétlenül sürgősen meg kell oldanunk. Nem tartom helyesnek azt, hogy hónapokig tartó vita folyik pro és kontra arról, hogy a Tabánban .építsen-e ia város egy fürdőszállót vagy ne építsen, mert mire el fogják határozni a városnál a pártok egymás között, (Bródy Ernő: Már el van határozva!) hogy ki építsen és hogyan építsen, (Bródy Ernő: Meg fog épülni!) addigra vége lesz az eucharisztikus kongresszusnak. (Bródy Ernő: Meglesz!) Egy másik fontos kérdés az is, hogy Siófokon és a Balaton mellett más helyen is Oti. pénzékből sürgősen szállodákat kell építeni. Erre is meg kell találnia a kormányzatnak a módot. (Kertész Miklós: De ha nem lehet, akkor inkább Budapesten!) Budapesten is és a vidéken is. (Meskó Rudolf: A Balatonon különösen kellene eery igazán jó szálloda, mert lehetetlen az az állapot, ami ma van!) Pár szóval tájékoztatni kívánom még a t. Házat a dunai hajózásról és ezzel kapcsolatosan a tengerhajózásról is. Igen jól méltóztatnak tudni, — hiszen a Ház többízben foglalkozott a Magyar Folyam és Tengerhajózási Készvénytársaság szanálásával és a képviselőháznak mindenkor az volt az egyhangú álláspontja — hogy a magyar hajózásnak a Dunáról eltűnnie nem szabad, akármilyen áldozatokba is kerül. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért két törvényben, az X926:XXIII. t. c-ben és 1932 :XVI. t. c-ben a Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság részére évi 3*5 millió pengő szubvenciót állapított meg a törvényhozás. Ez az összeg azonban korántsem mutatkozott elegendőnek, mert a Mftr.-nek részint régi tartozásai, részint elavult hajó-