Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése. 1937 május 22-én, szombaton. 489 munkaalkalmat biztosított volna egészen nagy­számú munkásnak, de ami ennél sokkal fonto­sat» b, igen nagyértékű valutát kaptunk volna érte, ami lehetővé tette volna más nyersanya­goknak, így például pamutnak és egyebeknek beszerzését., Ezt az egész üzletet állítólag azért kellett abbahagynunk, illetve azért fogja a magyar ipar elveszíteni, mert a németek, még pedig a Farbenindustrie, előnyösebb ajánlatot tettek, amely előnyösebb ajánlatnak egyik része érde­kel bennünket, tudniillik az, hogy a péti nitro­géngyár bizonyos jutalék ellenében mond le erről az üzletről. Üjból állítom, hogy csak a lapok híradásaira vagyok utalva ebben a kér­désben, de mindenesetre szeretném tudni, hogy ez az állítás, amely most már nemcsak egy lapban, hanem több lapban is megjelent, helyt­álló-e vagy nem, mert én nem tartom megen­gedhetőnek, hogy egy magyar ipari vállalat bármilyen jutalék ellenében lemondjon egy olyan szállításról, amely jogilag a kezében van és amelynek segítségével Magyarországon nagyszámú munkást tud foglalkoztatni és az országnak külkereskedelmi szempontból is igen előnyös helyzetet teremthet. Ugyancsak rá kívánok mutatni arra, hogy a lapok híradásai szerint Jugoszláviáiban most hirdettek: körülbelül 20 millió dinár értékű vasúti kocsi szállítására pályázatot. Ezt a pá­lyázatot állítólag ismét külföldi érdekekre való hivatkozással megsemmisítették. Annak elle­nére, hogy a magyar vagóngyárak ajánlata volt a legolcsóbb, ezt a pályázatot megsemmi­sítették és az új pályázatnál a nemét Krupp­művek olcsóbb ajánlatot tettek, ami könnyű volt számukra azért, mert előzőleg ismerték a magyar ipar ajánlatát, tudták tehát, hogy mennyivel olcsóbban kell ajánlatukat megtenni. Lehet idehaza akármilyen bírálatot gyako­rolni a magyar ipar vezetőiről, arról a szel­lemről, amely náluk megnyilatkozik, de ezek a kérdések nem pártérdekek, ezek mindenkit egyformán kell, hogy érdekeljenek és érintse­nek, mert nem közömbös, hogy egy 20 millió dináros vagónszállításnál a magyar ipar, amely közvetlen szomszédos Jugoszláviával, mennyi­vel lesz érdekelve (Farkas István: Es amely eddig is szállított oda!) és nem közömbös az sem, hogy a péti só kivitelénél, amely többmil­liós összeget tett volna ki, —2500—3000 vagonról van szó, amit 1940-ig kellett volna szállítani — ezt a szerződést állítólag — újból hangsúlyo­zom, a lapok híradása szerint — a péti gyár jutalék ellenében átengedte volna az Tg. Farben­industrie részére. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem áll! — Rajniss Ferenc: Sajtó­törvény kell!) Azért teszem szóvá ezt a kérdést, hogy a miniszter úrnak lehetőséget, adjak arra, hogy ebben a kérdésben nyilatkezizék, mert amikor — újból hangsúlyozom — nagyon sokat beszél­nek ezekről a kérdésekről, nem közömbös, hogy mi van a dolgok mögött. Nem akartam mást szóvá tenni, csak^ ezt az egy kérdést, de miután az előttem felszólalt Balogh képviselő úr a debreceni Oti.-építkezés kérdéséről beszélt, legyen szabad erről a kér­désről elmondanom, amiről nekem, mint 87 igazgatóság tagjának tudomásom van. Meg kell mondanom, hogy annyit legalább el lehet varai képviselőktől, hogy ha felszólalnak a Háziban, elsősorban szerezzenek be információkat akar a helyszínen, akár az intézetnél, akár mashol. Ne méltóztassék .mende-mondákkal idejönni, mert ezekről a mende-mondákról azután na­gyon hamar kiderül, hogy teljesen alaptalanok. (Mozgás a jobboldalon.) r Az Oti. éppen a debreceni munkanélküli­ségre való tekintettel már a múlt évben elha­tározta egy bérház építését. Az erre szolgáló telket a város által egyoldalúan, minden alku kizárásával megállapított áron, igen drágán volt kénytelen az Oti. megvásárolni. Az intézet arra illetékes testülete nyilvános tervpályázat alapján két műépítésznek ítélte oda a tervek elkészítését. Ennek végrehajtása folyamatban van. A pályázat kiírása most van előkészítés alatt, a közeljövőben megtörténik a nyilvános versenytárgyalás meghirdetése ezekre a mun­kákra és akkor elkezdődhetik az építkezés. Aki ezt nem tudja, annak 20 fillérjébe kerül, hogy ezt a dolgot megismerje, telefonon megkérdez­heti és az intézet elnöksége, vagy adminisztrá­ciója meg fogja neki mondani. Nagyon érdekes, hogy a tegnap délutáni igazgatósági ülésen a debreceni ipartestület volt elnöke, az a Vági, akinek kiemelését a képviselő úr mint nagyon nagy eredményt tünteti fel, tette szóvá az igazgatóság ülésén és sürgette ennek az építkezésnek mielőbbi el­kezdését éppen arra való hivatkozással, hogy ott nagy a munkanélküliség. Éppen a debre­ceni ipartestület egyik képviselője, illetőleg a debreceni iparosság egyik vezetője, aki vélet­lenül egyúttal az Oti. igazgatóságának is egyik tagja, sürgette ezeknek az építkezéseknek a [megindítását. Hogy ez hosszadalmas és sokáig tart, azt magam is koncedálom s ezt mi szám­talanszor kifogásoltuk. De^ ha ilyen építkezés­nek a tervét háromszor-négyszer fel kell ter­jeszteni a minisztériumhoz különböző elbírálás és jóváhagyás végett, amely mindenkor hete­ket és hónapokat vesz igénybe, akkor nem le­het csodálkozni azon, ha elhúzódnak ezek az építkezések. Nem egyszer tette ezt szóvá a bizottságban ülő munkaadói és munkásérdekeltség, kifogá­solván, hogy az építkezések elhúzódnak. Erre a rendeletet módosították olyképpen, hogy amennyiben az intézet elnöke valamely hatá­rozathoz hozzájárul, akkor az a határozat vég­rehajtható. Ezt a kérdést azonban most úgy játszák ki, hogy az intézet elnöke utasítást ka­pott az iparügyi minisztériumtól arra vonat­kozólag, hogy előzőleg meg kell kérdeznie, hogy hozzájárulhat-e az építkezéshez vagy sem, a minisztérium illetékes osztálya pedig minden egyes alkalommal megtagadja, hoey az elnök hozzájárulhasson ezeknek a munkáknak gyors elintézéséhez és minden egyes esetben felkéri á terveket. így tehát az elnöknek, hogy úgy mondjam, vétót kell nyilvánítania és fel keli terjesztenie a terveket. Nem lehet tehát f sem­mit végrehajtani és minden egyes kérdés el­bírálása heteket és hónapokat vesz igénybe. (Kéthly Anna: És ^ezt autonómiának hívják!) Ez egyenes kijátszása az autonómiának. Az Oti. elnökének és az igazgatóságnak eb­ben a kérdésben annyi szerepe van, hogy sür­geti évek óta ezeknek a munkáknak gyors el­intézését, sajnos, teljesen eredménytelenül. Csak egy példát akarok felemlítem, amelyet a tegnapi ülésien ugyancsak: megemlítettem. Egy budai rendelőintézet részére két telket nézett ki az intézet illetékes testülete. A két telek közül az egyiket isreu előnyös áron me? is vá­sárolta, a másik telket egy másvalaki vásá­rolta mesr. A másik telken már múlt év no­vember óta egy hatemeletes bérházban benne vannak a lakók, az intézet által megvásárolt telken azonban, azt hiszem, csak a múlt héten 6S*

Next

/
Thumbnails
Contents