Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

400 Az országgyűlés képviselőházának 21 kezdték meg az alapozási munkálatokat. Ez a különbség a kettő között. Ez a bürokrácia, az pedig az élet. Ma már szóbakerült itt az iparosságnak a munkákba való bekapcsolása, legyen szabad tapasztalatból egypár konkrét esetet felemlítenem, de egyúttal fel is hívnom a miniszter úr figyelmét egy kérdésre. Nem tadom, tudomással bír-o a miniszter úr arról, hogy az Oti. a közeljövőben egy nagy balesetkórházat szándékozik építeni s erre egy rendelet jelent meg, amely kimondja, 'hogy minden építkezéshez, amely 400.000 pengőn felüli költségbe kerül, e^y szakbizottságot kell a minisztériumból kiküldeni. Ez ellen senki nem tett észrevételt. Az intézet ki is küldte a maga szakközegeit és együttesen folytatták a munkát. Ami ellen kifogás van, az az, hogy méltóztattak a rendeletbe olyan rendelkezést is felvenni, hogy a kiküldött urak az építési költség félezrelékét kapják tiszteletdíj fejében. Ez ennél az egy építkezésnél 4000 pengőt tesz ki, (Farkas István: Hallatlan!) miután pedig kettőt küldtek ki, kétszer négyezer pengőt, azaz nyolcezer pengőt tesz ki, ugyanakkor, amikor az intézet önkormányzatában helyet foglaló építésügyi bizottsági tagok, akik felelősség mellett intézik a dolgokat, ingyen végzik ezt a munkát. (Farkas István: Hallatlan!) Ne méltóztassék félreérteni, nem azért reklamálom ezt, mintha akár magam, akár bárki »más. részére díjazást kérnék, mert hiszen én voltam^ az, aki követeltem, hogy vétessék h ele a törvénybe az, hogy az önkormányzat tagjai semmiféle díjazást nem kaphatnak, de nem tartom megengedhetőnek, hogy akik hivatalos munkaidő alatt végzik el a munkát, — ez tehát nekik nemi jelent semmiféle többletmunkát — ilyen honoráriumban részesüljenek. Nem lehet kiragadni két embert és azoknak nemzeti ajándékként 4000—5000 pengőt adni, mondván, hogy téged kiküldelek ide, téged oda és téged amoda. Különben is szakkörökben két rendszerről 'beszélnek: a pandúr- és rablórendszerről. A rablókat a Kis Rabló vendéglőről nevezték el, ott gyülekezik ez a csoport, a pandúrok pedig azok

% akik köztisztviselői állásban vannak, ezek a mérnökök. Ezek osztozkodnak a zsüritagságon, ezek osztozkodnak a nyilvános tervpályázatokon. Előre megállapított listával jönnek oda, hogy kiket fognak ott javaslatiba hozni. Ezt megállapítottuk hivatalosan, ne méltóztassanak kétségbevonni. Amikor összejöttek a zsűritagok, előre leírtuk, hogy kit fognak javaslatba hozni; pontosan egyezett azzal, akit valóban javaslatba hoztak a zsűriben, hogy kinek kívánják a megbízatást odaadni. Az sem lehetséges, hogy a zsűri tagjai, mint titkos tervezők, betársuljanak ahhoz, akinek ezeket a munkákat oda akarják adni, vagy nedig annak, aki zsűritag, odaadják a statikai munkák elvégzését, vagy más munkákat. Ha a közélet tisztaságára méltóztatik ügyelni, akkor méltóztassék elsősorban a minisztériumban elkezdeni ezt. Nem tartom megengedhetőnek, hogy a helyzet így álljon. Az sem megengedhető, hogyha minisztérium olyan legyen, mintegy átjáróház, hogy^akinek tetszik, az felmegy oda és az önkormányzatok határozatait megváltoztatja. Egyszer megváltoztatják és odaadják a legolcsóbb ajánlattevőnek, máskor megváltoztatják és odaadják a legdrágább ajánlattevőnek. Abban talán még van valami logika, ha azt mondják, hogy ^ a ' legolcsóbb ajánlattevőnek adják oda — bár én ezt nem helyeslem, mint már ismételten hangsúlyoztam, 7. ülése 1937 május 22-én, szombaton. mert Müller Antal képviselőtársam is ismételten meggyőződhetett az igazgatóságban, hogy nem helyes, ha a legolcsóbb ajánlattevő kapja a munkát, — mert az. éppen nem mindig a legjobb, de hogy a minisztérium mi alapon változtatja meg az önkormányzat határozatát, arra nézve jellemző a következő példa is. Megváltoztatta például legutóbb a munkák kiadását, amikor 'mi budapesti építkezésnél az egyik budapesti céget kívántuk a munkáik elvégzésével megbízni. Erre odaadták egy másik ipartestületi elnöknek, egy ipartestületi vezetőnek. Hivatalos megállapítást nyert, hogy ez az ipartestületi elnök kapott a -múltban az Oti.-tói Miskolcon egy építkezést. Megkapta ezt az építkezést azért, mert a miskolci ipartestületnek volt a tagja és mint helyi vállalkozó, előnyben volt részesítendő. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy ő a nyiregyházi ipartestületnek is tagja, most pedig megállapítást nyert, hogy Budapesten pályázik, mint a budapesti ipartestület tagja. (Meizler Károly: Ki az?) Mit tudom én, valami Tóth nevezetű, nem ismerem az illetőt. Ha az iparosok vezetői tisztséget, amelybe az iparosok helyezik őket, elsősorban arra (használják fel, hogy önmaguknak nagy tömegekben szerezzenek közszállítási munkákat, akkor az iparosság sohasem lesz bizalommal a vezetői iránt, hanem minden alkaloim>mal ki fogja cserélni őket, mert látni fogja, hogy az iparosok vezetői nem azt nézik, hogy az 'iparostársadalmon segítsenek, haneui elsősorban önmagukon akarnak segíteni. Már pedig ma az a cél, hogy itt egyesek csak maguknak akarnak iyen pozíciókat szerezni, mint ez az úr is, aki egy vidéki ipartestület vezetője, egy vidéki építési vállalkozó, aki — állítom, úgy,, ahogyan hallottam — máris túl van halmozva közszállítási munkákkal és már nem tudja, hogy ezeket a munkákat hogyan végezze el. Miért ad a minisztérium segédkezet ezekhez a dolgokhoz, miért teszi lehetővé azt, hogy valaki, akiről hivatalosan megállapította az intézet, hogy tagja a nyiregyházi, a miskolci és a budapesti ipartestületnek, ami ellenkezik a szabállyal és ami megengedhetetlen, mindenütt mint helyi vállalkozó lépjen fel és mindenütt mint helyi vállalkozó igyekezzék a munkákat megszerezni. Ha az iparosoknak ilyen vezérei lesznek, akkor ne csodálkozzanak, ha az iparosok hozzánk jönnek majd, mert nálunk aztán nem azt fogják látni, hogy mi igyekszünk mindent magunknak megszerezni. (Meizler Károly: Nem mennek oda!) Ami az árakat és a kalkulációt illeti, a kisiparosoknak itt is egy tanácsot lehet adni, azt, hogy azokat az irányárakat, amelyeket az ipartestület elhatároz, és amelyekhez az illető iparosok is hozzájárulnak, a közszállításoknál miaguk is tartsák be és ezeket az irányárakat ne azért határozzák el, hogy azt a másik tartsa be, ő pedig sohase tartsa be, hanem mindig áron alul pályázik. Számtalan esetben ültem már le a kisiparossal tárgyalni és megkérdeztem, hogy mi alapon tett ajánlatot egy négyszögméter fal festésére, ami nem nagy munka, aminek a kalkulációja nem igényelhet nagy szaktudást. S erre kitűnt az, hogy a festékanyag maga lényegesen többe kerül, mint amennyiért ő ezt a munkát vállalta. Rendben van, nem fizet Oti.-t, nem fizet adót, a munkásainak is adós marad részben, de valamiből ezt a munkát mégis csak el kell végezni. Ezek azok a kérdések, amelyeknek rende-