Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-217
Az országgyűlés képviselőházának 217, lási engedélyei felett — hogy különösen ama szomorú esetek után, hogy a bennünket környező államokban a magyar munkásságot igen nagy mértékben kikezdték és munkalehetőségeiben korlátozták, vigyázzunk és ne legyünk annyira lojálisak, hogy míg az itt élő magyarhonos munkásoknak nincs betevő falatjuk, addig a külföldi honosságú itt levő munkásoknak munkavállalási engedélyeket adunk és azokat meghosszabbítjuk. Tudom, hogy ez kényes kérdés, de végeredményben a kényes kérdéseket is fel kell említeni. En csak igazságot kérek és mivel a magyar közmondás is azt tartja, hogy közelebb van a testemhez az ing, mint a ka bát, nekünk a hozzánk közelebb álló fajmagyar testvégeinkkel kell elsősorban törődnünk, nem pedig a külföldiekkel. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Nines senki feliratkozva! Elnök: Kíván még valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 6. címet elfogadni 1 ? (igen!) A Ház a 6. címet elfogadta. Következik a 7. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (felolvassa a 7. címet): Müller Antal! (Müller Antal: Nem kívánok szólni!) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Ifj. Balogh István! Ifj. Balogh István: T. Ház! Érdeklődtem, hogy ki az a szakmabeli ember, aki akár mint iparos, akár mint mérnök, ehhez a címhez hozzá akar szólni. Sajnos, nem láttam magam előtt senkit, és így én kell, hogy hozzászóljak ehhez a címhez, én, aki csak mint képviselő vagyok erre hivatott, mint magánember azonban nem. Ezért is iratkoztam fel a címhez. (Propper Sándor: Magánember itt nem szólalhat fel!) Véletlenül alkalmam nyílt arra, hogy a technológiai intézet berendezésével, illetve hiányosságával megismerkedhettem. A múltkoriban egy mezőgazdasági vonatkozású érdekeltség keresett fel engem, amely érdekeltség a kukoricakórónak papírrá, illetőleg cellulózévá való feldolgozásával foglalkozik. Ezzel kapcsolatban kerültem el a Technológiai Intézetbe s akkor tájékozódtam arról, milyen ez az intézmény, amely a magyar ipar fejlődésének egyik nagyfontosságú pillére kellene, hogy legyen. Sajnálattal kellett megállapítanom, hogy ott azokat a kérdéséket, amelyek körül a gyáripar vagy a kartel és a kisipar között viszályok } támadtak, mind másodrendű kérdéseknek tartják, akkor, amikor a technológiai intézet a maga tudományos felkészültsége folytán a magyar ipari termékek megvizsgálására hivatott egyetlen olyan törvényes intézmény, amelynek a véleménye döntő kell, hogy legyen minden vonalon. Ennek hiányosságait megállapítva, igazán szomorúan kell az iparügyi miniszter úr figyelmét felhívnom arra, hogy ezt a technológiai intézetet lehetőleg személyesen vizsgál ja^ meg, vagy legalább is felülvizsgáltatni méltóztassék. Felszólalásomban csak érinteni kívántam ezt a kérdést, mert nem vagyok benne szakember, de mindenesetre fel kell hívnom a t. Ház figyelmét arra, hogy miket tapasztaltam ezen a téren. Ennek az intézménynek a textilvizsgáló osztálya, amelyről azt mondták az illetékesek, hogy a legfejlettebb, olyan körülmények között van elhelyezve, hogy azt ülése 1937 május 22-én, szombaton. 485 barlangszerünek lehet minősíteni, de semmi szín alatt sem olyan modern intézménynek, amilyennek lennie kellene. A papíranyagvizsgáló osztály felszerelése pedig feltétlenül hiányos. Itt visszatérek arra, hogy amikor a kukoricakóróból való cellulózekészítés ügyében ott jártam, nem tudták a technológián ezt a kísérletet lefolytatni, amely kísérlet pedig egy primitív kis főzőedényben történik, egy kis vegyianyag hozzátételével, egy bizonyos fokra vaió felforralással és azután megszárítással. _ Az egész igen egyszerű, úgy, hogy talán házilag is igen könnyen elvégezhető volna az, amire a magyar Technológiai Intézet nincsen berendezkedve. Azt mondják az illetékesek, hogy pár évvel ezelőtt még a szomszéd államok is oda küldtek vizsgálni egy és más dolgokat, mert jobban fel volt szerelve s így megbízhattak ebben az intézetben. Ma, sajnos, amikor ipari fejlettségünkről itt nagyon sokan helyesléssel nyilatkoztak, ez az igen komoly, alapvető intézménye és tényezője az ipari fejlődésnek ilyen megszervezetlen és mostoha állapotban van. Tovább megyek. Van egy puskavizsgáló, illetőleg robbanóanyagvizsgáló intézménye, illetőleg osztálya a Technológiai Intézetnek, — méltóztassék elképzelni — 35 méter hosszú az a terem, ahol a próbalövések és a fegyverek belövése történik. Amikor a fegyverkezést anynyira forszírozzák, annyira erőltetik Európaszerte, akkor bármilyen szegények vagyunk is, bármilyen kis ország vagyunk is, még sémi engedheti meg a magyar ipar, hogy azt a legelemibb kísérletet, amikor egy puskát, annak átütő hatását ki kell próbálni, csak 35 méteres távolságon tudják zárt helyen elvégezni, amikor más országokban száz meg százméteres távolságokat meghaladó távolságokon tudják ezeket a kísérleteket elvégezni. Nem akarok, mélyen t. Ház, részletekbe bocsátkozni, csak azt akarom megemlíteni, hogy ami a státus, az illető hivatalnokok fizetése körül fennáll, az megint nem méltó egy ilyen intézményhez. Vannak ott hivatalnokok, akik 8 év után még mindig ideiglenesen, mint gyakornokok vannak alkalmazva. Talán kilátás van rá, hogy rövidesen behelyettesítik őket. A 140 pengő, amit kapnak, nem jelent exisztenciát. Az a 140 pengő nem engedi meg, hogy az a tisztviselő családot alapítson, ami pedig nem zetépítési szempontból igen fontos volna. Nem engedi meg a 140 pengős állás azt, hogy egy ilyen tudós, akinek tmégis csak tudósnak kell lennie, mert hiszen anyagvizsgálással foglalkozik, külföldi irodalmakat tanulmányozzon, 140 pengő felelős embernek nem fizetés! Nem mondom azt, hogy a magyar iparügyi minisztérium kizsarolja ezeket az ermb ereket, de körülbelül ezen a vonalon mozog az, amikor 3—10 esztendős szolgálat után 140—150 pengős fizetéssel tartja ezeket az embereket, mint ideiglenes alkalmazottakat. Mi -történhetik tehát? Keresnek, kutatnak ezek az emberek egy olyan állás után, ahol 160—170 pengőt fizetnek. Ott, ahol megvizsgálják a katonaság, a tűzoltóság, a rendőrség számára készült gyártmányok és más gyártmányok valódiságát és minőségét, ez a fizetés jellemtorna. Ez ugyanolyan valami, mint amikor — amit több esetben hangsúlyoztam — tőkével, értékekkel foglalkozó egyéneket alacsony, mondhatnám, alamizsna-béren tart maga a kincstár is. A Technológiai Intézet költségvetésében 205.000 pengő, Forszírozott érdeklődés után rá-
