Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

484 Az országgyűlés képviselőházának vagyok megemlíteni, hogy az áramtermelés terén» amely szintén szénből történik, — azért vagyok bátor a szenet megjelölni, bogy ehhez a fejezethez szólhassak (hozzá — (Mojzes János: Fő a leleményesség! — Derültség a báloldalon.) például Debrecenben az azelőtti 35 filléres kilowattonként! árat 7 fillérre szorította le ezeknek a fiatal mérnököknek műszaki tudása. Sorban végigmehetnék a többi hasonló energiaforráson, de ezt nem teszem meg; csak ismételten azt hangsúlyozom, hegy a mérnöki munkaerő alkalmazása ezen az egészen szűk kis munkahelyen a mérnöki keresethez képest ötvenszeres összeget takarított meg az állam részére. Azzal a kéréssel fordulok tehát az igen t. iparügyi miniszter úrhoz, méltóztassék ezt a fokozott energiagazdálkodási törekvést lehetőleg mentől szélesebb körökre kiterjeszteni. Azért fordulok az iparügyi miniszter úrhoz, mert ez tulajdonképpen valamilyen miniszterközi intézmény létesítését igényelné, mivel minden minisztérium alá tartoznak ilyen, az energiagazdálkodás szempontjából ellenőrzendő intézmények. Minthogy a minisztérium magasépítési ügyosztálya amúgy is több minisztériumra kiterjedő hatáskörrel tölti be funkcióját, bátor vagyok felvetni azt a gondolatot, hogy esetleg ezt az osztályt lehetne megbízni azzal, hogy megfelelő műszaki tisztviselőkara segítségével a közigazgatás egész területén az energiagazdálkodás problémáját megfelelő szakszerűséggel a nemzet érdekében megfelelő megoldáshoz juttassa. Erre vagyok^ bátor az igen t. miniszter urat kérni. Egyébként még csak azt vagyok bátor bejelenteni, hogy a kereskedelmi tárca vitája során igyekszem majd válaszolni arra az alacsony intelligenciára valló közbeszólásra, amelyet személyemre vonatkozólag Propper képviselő úr magának megengedett. Elnök: Szólásra következik ? Szeder János jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kíván-e még^ valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e az 5. címet elfogadni? (Igen!) A Ház az 5. címet változatlanul elfogadta. Következik a 6. cím. Szeder János jegyző (felolvassa a 6. címet): Müller Antal! Müller Antal: T. Képviselőház! A munkaközvetítés kérdése nagyon fontos közgazdasági kérdés és éppen ezért egy pillanatra bátor vagyok a Ház szíves figyelmét igénybe venni. Bendkívül sajnálom, hogy az iparügyi miniszter úr nem tudott még ezen a téren határozottabb javaslattal jönni, mert a Ház egynéhány tagját kivéve, már minden párt többízben hangsúlyozta, hogy a munkaközvetítés terén rendet kellene teremteni, mégpedig olyan értelemben, hogy ezt a közvetítést igazságosan és telj esen pártpolitikamentesen kell megoldani. Azt gondolom, hogy ez érdeke a munkásnak és a munkaadónak, de érdeke az egész magyar közönségnek is. Mint méltóztatnak tudni, a munkaközvetítés ma több oldalról történik. így például a szakszervezetek: a szociáldemokrata, a keresztényszocialista szakszervezetek részéről és az ipartestületek részéről és — amint a kimutatásban látjuk — hét városban állami munkaközvetítő hivatal is működik. (Propper Sándor: Es ,7. ülése 1937 május 22-én, szombaton. a Vasművek és Gépgyárak Egyesülete? — Malasits Géza: Hát a Nemzeti Munkaközpont? Ez mind közvetít!) Malasits t. képviselőtársam még megtoldotta felsorolásomat és ebből lát-, hatjuk, hogy az említett hat vagy hét munkaközvetítőn kívül még néhány más r helyen is történnek közvetítések. Ez már magában is azt mutatja, hogy ez helytelen dolog. A munkásokat nyilvántartják az ipartestületben és a szakszervezetben is és így az a munkás hamarabb fog munkához jutni egy másik munkás hátrányára, aki pedig talán régebben van munka nélkül, mint az, aki őt megelőzte. Fontos a munkaközvetítés szakszerűsége is, mert nem lehet a munkaközvetítést teljesen hivatalnoki felfogással, sablonszerűén intézni. A munkaközvetítőnek tudnia kell, ha egy üzem munkást kér, hogy ki milyen munkás és hogy melyik munkás hová való. (Propper Sándor: Szóval a szakszerű közvetítés mellett van?) Ha hatósági munkaközvetítést állítok fel, ott is be lehet állítani szakembereket, akik teljes felvilágosítással szolgálnak. Meglehetősen közel álltam mindig az ipari kérdésekhez és közel állok hozzájuk ma is. Igaz, hogy szakszervezetben nevelkedtem, de nem szociáldemokrata, hanem keresztényszocialista szakszervezetben. Mindig ennek a világnézetnek alapján állottam és fogok állani a jövőben is. (Helyeslés jobbfelől.) Megmondanám azt is, ha szociáldemokrata lettem, volna, mert akkor azt mondhatnám: íme felvilágosodtam és megjavultam. (Derültség.) Fiatalemberkoromban, amikor a katolikus legényegyletből kikerültem, mindig keresztényszocialista szervezetekben, később pedig a keresztény iparosok szervezetében dolgoztam és így közvetlenül ismertem meg a munkáskérdést. Éppen ezért annak ellenére, hogy soha egy percig munka nélkül nem voltam segédkoromban sem, — igaz. hogy akkor más volt a helyzet — közvetlenül láttam azt, hogy a munkaközvetítés milyen fontos probléma és ha valaki a munkaközvetítést mint eszközt birtokolja, mennyire vissza lehet élni azzal, mondjuk, a munkásság jogos érdekei kárára. Azt a munkást, aki talán közelebb áll a szakszervezetekhez, aki erősébb szakszervezeti ember, háromszor-négyszer is közvetítik, (Farkas István: 'Ez sem igaz! Abszolúte nem igaz!) míg az a munkás, aki nem tetszik, nem tud munkához jutni. Pedig az igazság a fontos mindenekfelett. (Peyer Károly: Sorszáma van mindenkinek! — Farkas István: Sohasem klapnak sehol olyan szakmunkásokat, mint a szakszervezetben!) Sorszám van a szociáldemokrata szakszervezetnél, sorszám van a munkaközvetítőnél, sorszám van a szakipartiestületnél, a munkás tehát itt is jelentkezik, ott is jelentkezik és ez a többoldalú munkaközvetítés hátrányos iá munkásra nézve, de hátrányos a munkáltatóra nézve is. Azt hiszem, hogy végeredményben minden pártpolitikától függetlenül kell intéznünk gazdasági kérdéseinket és így a munkaközvetítést is. Amikor e mellett az álláspont mellett vagyok, akkor azt mondom, hogy tessék a keresztényszocialista munkásközvetítést is hatósági ellenőrzés alá vonni, de ugyanakkor követelem, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek is hatósági ellenőrzés alatt legyenek és tényleg úgy történjék a közvetítés, ahogy a munkások érdeke azt megköveteli. Legyen szabad még megemlítenem, — tekintettel arra, hogy ehhez a fejezethez tartozik a munkaközvetítő hivatal, amely felügyeletet gyakorol a külföldi honoso^ munkaválla-