Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. 41 gozva nincsenek, akkor azt látom, hogy ebben az évben körülbelül hatmillió hektoliter bor termett s a bor ára 10 fillér volt. Ott, ahol intervenciós vásárlásokkal az állam a termelők segítségére^ sietett... (Mózes Sándor: Nálunk három fillérért vásárolták a mustot!) Elnök: Csendet kérek, Mózes Sándor képviselő úr! Higyje el képviselő úr, hogy sok közbeszólásával egyáltalán nem viszi előbbre a tárgyalást. Máriássy Mihály: ...Ahol fedezet hiányában az állam segítő keze nem jutott el a termelőhöz, ott, négy-öt fillér között mozgott a must ára. Ezt a négy-öt filléres mustárat terheli :a borfogyasztási adónak a legkisebb tétele, a három fillér akkor, ha azt a bort maga a termelő issza. Itt tehát már egy körülbelül 60 százalékos fogyasztási adóval kell számolnunk. Ha azonban a 10 filléres borárat és a Budapesten fizetendő 9*6 filléres borfogyasztási adótételt összehasonlítjuk, ez százszázalékos ráfizetést, megterhelést, megadóztatást jelent. A kormány akar a szőlŐsgazdatársadalomnak mindenképpen a segítségére sietni, hiszen a legkisebb szőlőbirtokosoknak már a földadóját is elengedte, átvállalta, ne akarja hát akkor azt, amit a jobbkézzel adott, a balkézzel elvenni és^ egy ilyen adóterhet éppen annak a nyomorúságos osztálynak a vállára tenni, amely csak egyoldalúan és csak egymaga van az országban ezzel a teherrel, olyan teherrel megnyomorítva, amely az ő teherviselő képességét messze túlhaladja. Azt mcnd.iák, hogy a borfogyasztási adónak az eltörlése nem eredményezne sem magasabb forgalmat, sem magasabb árat. Méltóztassék megengedni, hogy én ezt talán kétségbevonjam. Mert méltóztassék elhinni, hogy ma igen sok bortermelő gazda nem issza meg a saját borát azért, mert neki az ő saját borára literenkint három fillér adót kell megfizetnie. Nincs ebben az országban egyetlen egy olyan cikk sem, — legyen az közélelmezési cikk, legyen az ruházati cikk, cipő, vagy akármicsoda — amelyet az, aki azt készítette, aki azt előállította, ne használhasson fel másképpen a saját szükségletére, csak úgy, ha közben még egy adót leró utána, amely 1986-ban a bor tekintetében legalább 50 százalékát tette ki a cikk értékének. Hogyha abból a borból, amelyet a szőlősgazda termelt, a családjával együtt megmunkálva azt a szőlőtőket és amelyet csak azért nem iszik meg a szőlősgazda, mert nem tud eladni egy másik mennyiséget, amelyben fedezetet találna a borfogyasztási adó megfizetésére, mondom, ha ebből egy lényeges menynyiség kivonatnék a forgalomból azáltal, hogy a termelő el is fogyasztja lényeges mennyiséggel apasztatnék a kínálat, közelebb jutna a kínálat a kereslethez, ami a borárak alakulására mindenesetre befolyással bírna. De befolyással bírna a borárak alakulására az is, ha a bor, mielőtt még nem is a fogyasztóhoz, hanem a közvetítő kereskedőhöz jut, nem volna már egy tetemes, 10—15 százalékkal, az 1935. évi átlagban 21 százalékkal felérő árdrágító tényezővel, a borfogyasztási adóval megterhelve, úgyhogy én a borfogyasztási adó eltörlésében a szőlősgazdatársadalom lényeges megsegítését látom. Meizler igen t. képviselőtársam azt mondotta felszólalásában, hogy az egyenesadókat emelnünk kell, hogy a fogyasztási adók csökkenthetők legyenek. Nagyon szívesen aláírom KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. ezt a tételt, különösen ebben a vonatkozásában és merem állítani, hogy ha még a borfogyasztási adónak ez az eltörlése országos átlagban a községi pótadóknak egy 10 százalékos emelkedését is jelentené, ezt a 10 százalékos emelkedést a társadalomnak sokkal szélesebb rétegei lennének kénytelenek elviselni, mint ma, amikor a borfogyasztási adó alakjában a legelesettebb, a legnyomorúságosabb, a legtehetetlenebb társadalmi rétegeknek kell elviselni. Mélyen t. Képviselőház! Valamikor, hogyha valakinek nagyon jót akartunk kívánni, vagy ha azt akartuk mondani, hogy valami nagyon szép dolog következik el, vagy ha meg akartunk valakit vigasztalni, akkor azt mondottuk, hogy lesz még szüret. Ebben a »szüret« szóban volt valami poézis, volt valami lélekemelő, mert a szüreten, igenis, felhangzott a dal, az ének, vidámság volt a szüret. Ma nincs szüret, t. Képviselőház, ma legfeljebb szőlőszedés van, (Mózes Sándor: Van, csak nem nekünk!) hangtalanul, gondterhelten. En arra kérem az igen í. pénzügyminiszter urat, akinek szociális érzékéről teljes mértékben meg vagyak győződve, találja meg a módot arra, hogy legyen még Magyarországon újra szüret. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Rakovszky Tibor képviselő urat illeti a szó. Rakovszky Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) őszinte érdeklődéssel hallgattam Máriássy igen t. képviselőtársam beszédét. Mi is úgy érezzük ezen az oldalon, hogy ennek a problémának megoldása sürgős elintézésre vár. Bármennyire fontosnak tartom is azt, hogy a parlamentben, magában a plénumban is konkrét gazdasági, szociális, sőt szakkérdésekkel is foglalkozzunk, mégis az az érzésem, hogy a parlament plénuma elsősorban az a hely, ahol az összes fontos külső és belső politikai elvi kérdéseket tanácskozzuk meg. Ezek a kérdések a közérdeklődés előterében állanak, sajtóban, értekezleteken, különböző megbeszéléseken, előadásokon hallunk ezekről a kérdésekről per longum et latum beszélni, itt a parlamentben azonban csak a pártok vezérei és kimagasló politikusok szoktak ilyen kérdésekkel foglalkozni, pedig senki sem vitathatja el tőlünk, egyszerű közkatonáiktól azt a jogot, hogy itt, az ország közvéleménye előtt hallassuk »szavunkat ezekben a kérdésekben. Őszinte irígykedóssel szoktam olvasni az angol és a francia parlament, sőt a kisebb parlamentek üléseiről szóló tudósításokat is, ahol őszinte kérdéseket adnak fel a kormány tagjainak s azok őszintén felelnek is, mert a közvélemény feleletet vár. Hiszen látjuk, hogy az angol parlamentben az összes pártok részéről a legkényesebb problémákat vetik f fel — külpolitikai, belpolitikai kérdéseket — és vagy tud rögtöri válaszolni a miniszter, vagy azt mondja: most nem tudok válaszolni, majd legközelebb válaszolok rá. Itt nálunk azonban ezek a problémák csak vajúdnak. A miniszter urak részéről sohasem a külső, sem a belső politikai kérdésekben irányadó, irányt szabó válaszokat nem kapunk. Tagja, vagyok a külügyi bizottságnak. Szorgalmasan részt is szoktam venni az ülé-