Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

42 Az országgyűlés képviselőházának seken, de ne vegye rossznéven tőlem az igen tisztelt, jelenleg Londonba utazó külügyminiszter úr, ha azt mondom: a külügyi bizottságban felolvasnak nekünk egy elaborátumot, amelyben igen okos dolgok vannak, de ezekkel már három héttel előbb olvastam az újságokban. Pedig ha kiimegyünk a parlamentből a nép közé, megkérdeznek bennünket: milyen párti az úr, németbe vagy francia, — mert ilyenről is van szó — mit akar az úr a belpolitikában, mi lesz a titkos választójoggal, <mi lesz a nagy reformokkal, amelyeket ígértek. (Mózes Sándor: A hadikölcsönvalorizációval!) Megmondom őszintén, sokszor igen kétségbe vagyok esve, mit válaszoljak jó lélekkel és jó szándékkal. Ne méltóztassanak tehát rossz néven venni, ha egyszerű közkatona létemre ezekkel a kérdésekkel itt lelkiismeretem szerint foglalkozni fogok. (Gr. Sigray Antal: Halljuk! Halljuk!) Már felszólalásom legelején annak a talán merész, de mégis indokolt reményemnek adtam kifejezést, hogy ez az utolsó költségvetési vita, amelyet még a nyílt szavazás rendszere mellett pergetnek le. Ezt úgy értem, hogy ha jövőre itt összeülünk az ország egyik legfontosabb kérdésének, a költségvetésnek a megtárgyalására, akkor már legalábbis a megszavazott titkos választójog után* fogjuk letárgyalni ezt a kérdést. Mert méltóztassanak elhinni, hogy még akkor, is, ha ez a parlament különböző technikai okokból továbbra együttmarad, sőt a ciklust be is fejezi, ennek a kérdésnek megoldása az a tény, hogy a titkos választójog meg van szavazva, mindenféle vonatkozásban, szociális, gazdasági, belső és külső politikai vonatkozásban éreztetni fogja hatását. A 'miniszterelnök úr a múltkor egy interpellációra adott válaszában ezzel kapcsolatban azt a kijelentést tette, hogy a kormány a titkos választójogra vonatkozó javaslatát még ebben a naptári évben be fogja nyújtani. Engem megnyugtat a miniszterelnök úrnak ez a kijelentése. Semmi kétséget nem táplálok az iránt, hogy ő a legjobb szándékokkal van, mégis némi jogos aggodalommal tekintek ezen kormányelnöki nyilatkozat elé azért is, mert hiszen mi, akik újabb tagjai vagyunk a közéletnek, — 1931 óta ülök benn a parlamentben — már sok hasonló kormányígéretet hallottunk. Hiszen emlékezzünk csak vissza: még Károlyi Gyula miniszterelnöksége idején ugyancsak egy interpellációra adott válaszban a miniszterelnök úr azt mondta, hogy egy újabb választás ne a régi alapon történjék. Az ellenzék akkor ugyancsak megnyugodott, azonban változás jött és Károlyi elment. Károlyi után jött Gömbös Gyula miniszterelnök, ő is a 95 pontban és itt a parlamentben is kijelentette, hogy a kormány folyamatba tesz olyan intézkedéseket, amelyeknek célja a titkosság alapján a választójogi reform megalkotása. Es mi történt? Sajnos, az történt, hogy 1935-ben »még egyszer és utoljára« jeligével egy nyiltszavazás jött, korrupt, lélektipró és lélekölő rendszerével. Hosszú harc után, amely már ebben a parlamentben folyt le s amely harcnak élén az ellenzék állt, — de úgy tudom, hogy a kormánypártból is sokan — ezt el kell ismernünk —• ha nem is nyiltan, de azért mégis együtt voltunk ebben a, kérdésben — a miniszterelnök úr ismét felállt itt, mielőtt elment hosszú szabadságára és szakítva régi elgondolásával, hogy majd csâk a ciklus végén fogja 209. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. a titkos Választójogról szóló javaslatot benyuj tani, ígéretet tett arra, hogy a kormány még ebben a ciklusban meg fogja valósítani a titkos választójogot. Hiszen emlékezünk rá, a Gömbös-kormány volt belügyminisztere, Kozma miniszter úr Szombathelyen egyszer kijelentette, hogy nem hajlandó ezzel a választójoggal többet választatni. A miniszter úr elment ígéretével együtt. (Lang Lénárd: ö nem is fog!) Erre a megjegyzésre csak az a válaszom, hogy bár a politikáról távozottakról is az a felfogásom, hogy nil nisi bene, mégis meg kell állapítanám, hogy volt egy vélemény, amely azt mondta, hogy az akkori belügyminiszter úr nem azért lépett fel a diktatúrások ellen, mert ellenfelük volt, hanem talán inkább azért, mert konkurrensük volt. (Égy hang a középen: Nehéz megmagyarázni!) Most itt van a becsületes szándékú új miniszterelnök úr, aki Gömbös Gyula hagyatékát átvette és annak a levélnek alapján, amelyet Gömbös Gyula a Ház elnökéhez intézett, össze is hívta a pártközi értekezletet. Szerencsés lehettem annak tagja lenni, láttam, hogy ott tényleg olyan emelkedett szellemben, olyan megértéssel kezelte mindenki ezt a kérdést, hogy azon csodálkoztam, hogy a miniszterelnök úr nem állt fel és nem mondta: Urak, ime itt van a választójogi reform, tessék, szavazzuk meg és essünk túl rajta. Soha olyan atmoszféra ebben az országban, legalább is a parlamentben nem volt, mint akkor. Azóta is folynak különböző tárgyalások az ellenzék vezet őférfiáival. A miniszterelnök úr a múltkor egy interpellációra adott válaszában — mint voltam bátor jelezni — kijelentette, hogy a titkos választójogot pedig még ebben a naptári évben a kormány be fogja nyújtani. Engem ez a kifejezése a miniszterelnök úrnak, hogy »a kormány fogja benyújtani« és hogy nem azt mondta, hogy »be fogom nyújtani«, nagyon megnyugtat. Nem azért, mintha a miniszterelnök úr és a kormány közé éket óhajtanék ütni, — ez eszem ágában sincs — hanem azért, mert én a kormányelnökök stabilitásában nem nagyon hiszek. (Egy hang a középen: Miért?) Előfordulhat az, hogy ha nehézségekbe ütközik, a miniszterelnök úr egy szép nap elhagyja a helyét és volt választójogi ígéret, nincs választójogi ígéret. (Fábián Béla: Fúrják erősen!) Én itt a Házban leszegezem a kormánynak és az egész kormánypártnak a felelősségét ebben a tekintetben, mert a kormánypárt abban a tudatban támogatja a miniszterelnök urat és a kormányt, hogy a miniszterelnök úr meg fogja valósítani a titkos választójogot. Ha tehát bármilyen politikai praktika, vagy intrika következtében a miniszterelnök úr innen távoznék és a kormánypárt megmaradna, a párt felelőssége ebben a kérdésben teljesen azonos lenne a kormányéval, mert én remélem azt is, hogy a kormányelnök úr ezt a legilletékesebb tényezők tudtával és beleegyezésével jelentette ki itt a parlamentben. Itt tehát további játéknak, további huza-vonának semmiféle oldalról helye nem lehet. Ezt le kell szögeznünk mindenféle taktikázás és mellébeszélés nélkül. A közeljövő politikai munkája anyagát tehát, szerény véleményem és reményem szerint is, a közjogi javaslatok fogják adni. Már az ajánlási törvényjavaslat vitájában annak a szerény véleményemnek adtam kifejezést, hogy 1 hibás az a sorrend, amelyet a miniszterelnök