Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-217
470 Az országgyűlés képviselőházának 1 csinálja ezt a bolondériát. (Felkiáltások jobbfelől: Hogy hívják?) Schmied Sándor. Mit ír ebben a levélben 1 ? Ha a miniszter Vir meghoszszabbíttatja a beszédidőmet, felolvasóm. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Tessék ideadni nekem, majd én elolvasom.) Nagyon szívesen odaadom a levelet. (Propper Sánlor: Tiltakozik az ellenforradalmi vádak ellen a levélben.) Elment a forradalmi törvényszékhez és feljelentette a cselédjét, s az alkalmazottait, azért, mert őt megvádolták, hogy ellenforradalmár. (Derültség és zaj.) O volt az, aki miatt, mert megvádolták őt, hogy ellenforradalmár, ezeket az illetőket a forradalmi törvényszék egy-két-három hónapra lecsukatta az ő feljelentése alapján és tette ezt a kommunista, a bolsevista forradalmi törvényszék. .Ne méltóztassék akkor nekünk itt példákat adni, hogy mi mit csináljunk. Mi tudjuk, hogy mit csinálunk és tudjuk, hogy mit akarunk. Én tudom, hogy ezt ki lehet magyarázni és maid ki is fogják magyarázni mindenféleképpen. Ezek az urak nem gondolják, hogy ezek a levelek némelykor megmaradnak valakinél s amikor kell, nyilvánosságra kerülnek. Itt a munkásoktól beszednek kényszer alapján havonta 250 pengőt és ezt az Összeget templomépítésre használják fel, 6000 pengőt színpadra, meg 5000 pengőt székekre és nem tudom, milyen célokra használnak fel. Ahol a munkásnak semmi beleszólása sincs a dolgokba, ahol kineveznek elnököket, díszelnököket és díszvédnököket, ilyen egyesületeket mi sohasem fogunk támogatni. A munkásság a maga lábán akar járni, (ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) a munkásság a mása vezetőit maga akarja megválasztani, a f maga célkitűzéseit maga jelöli ki. Voltak idők, amikor ezeket a jogokat keserves körülmények között is megvédtük és meg fogjuk védeni a jövőben is. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelól: Ki bántja a munkásokat?) Elnök: Szólásra következik 1 Brandt Vilmos jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: Igen t. Képviselőház! Peyer Károly és Malasits Géza képviselőtársaim felszólalása közben a miniszter úr felháborodott és visszautasította azt a vádat, hogy neki kevés a szociális érzéke a munkásság iránt. Méltóztassanak megengedni, hogy én arra kérjem a miniszter urat, ne háborodjék fel. Én nem vonom kétségbe a miniszter úr szociális érzékét, csak azt állítom, hogy a tények, az események azt mutatják, hogy azt a mértékot, amennyi szociális érzék a miniszter úrban van, lemérni, megmérni nem lehet. Mert ha lehetne, akkor azóta, amióta az igen t. miniszter úr ott ül a miniszteri székben, elég ideje, elég alkalma és módja lett volna arra, hogy megszüntesse az országban azokat a botrányos állapotokat, amelyeket mi állandóan, mindig kénytelenek vagyunk ide a Ház elé hozni.. Mert azok az események, amelyeket mi ide hozunk, azt mutatják, hogy a magyar munkásság- nagy része rosszabb, kíméletlenebb helyzetben van, embertelenebb viszonyok között él, mint az indiai munkás, súlyosabb, kíméletlenebb és kegyetlenebb bánásmódban van része, mint a kínai kulinak. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom! A magyar munkást így beállítani nem lehet. Esztergályos János: Ha az elnök úr megengedi, azonnal bizonyítok. (Rassay Károly: Halljuk!) Mélyen t. Ház! Adva van egy vidéki .zománcedénygyár és ennek a vidéki zománc7. ülése 1937 május 22-én, szombaton. edénygyárnak a címe: >>Magyar Zománcmű- és Fémárugyár, Perczel Béla, Bonyhád.« Ez a vállalat szintén kartelben van, ez a vállalat szintén állami kedvezményekben részesül és ez a vállalat annyira kizsarolja a munkást, anynyira rabszolgaként tartja, rabszolgáknak tekinti a munkásait, (Mojzes János: Csodálom! Perczel Béla nagyon derék ember!) hogy ezek a körülmények igazolják azt. amit én az imént itt állítottam. Ebben a gyárban a munkások reggel félhatkor kezdenek dolgozni és a munkaidő éjjel 11 óráig tart, (Kassay Károly: Ugyanarra a munkásra?) de sokszor éjjel 12 óráig is foglalkoztatják őket. (Br. Berg Miksa: Ugyanazokat a munkásokat? — Mojzes János: Perczel Bélának van köze ehhez a vállalathoz! — Csoór Lajos: 18 órát dolgoznak 1) Igen, ugyanazok a munkások! (Mojzes János: Perczel Béla derék ember! — Br. Berg Miksa: Ez képtelenség! Összeesnek!) Össze is esnek. Már most, ha ezeknek a munkásoknak a kereseti viszonyait tekintem, akkor a következő fizetéseket látom. (Csoór Lajos: 18 órára!) Az egyik 6'72 pengőt kap... (Csoór Lajos: Egy hétreí) Igen, egy hétre. (Br. Berg Miksa: 18 órai munkaidő mellett?) En megmondottam, képviselő úr, mennyi a munkaidő, mennyi ideig dolgoznak ott a munkások. (Folytonos zaj a baloldalon.) A másik 6 pengő 96 fillért kap. Nehogy pedig az igen t. miniszter úr megint azt mondja, amit most az^ imént mondott Malasits képviselőtársam beszéde közben, hogy ezek leánykák, hogy leánykák keresik r ezt a kevés bért, nem, igen t. miniszter úr, ennek a 6 pengő 96 fillérnek a keresője egy 39 éves. nős, géplakatossegéd, de ha leánykákról is volna szó, akkor is bestialitás volna dolgozó embereknek egy egész héten át annyi munkaidő mellett végzett munka után ennyi bért fizetni. (Drozdy Győző: Ez hihetetlen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pedig így van!) De itt van egy másik eset is: egy másik munkás 7 pengő 92 fillért kap, ismét egy másik munkás — nem kis leányka, nem serdülő fiatal gyermek, hanem 57 éves, nős segédmunkás — 7 pengő 08 fillért kap. Ennyit kap egy 57 éves Jlős munkás. (Buchinger Manó: Szégyen!) De van egy másik, aki 6 pengő 72 fillért kap. Van azután egy nagyobb összeg is, 14 pengő 65 fillér. (Buchinger Manó: Az is szégyen!) Ezek tehát azok a bérek, amelyekre bátor voltam, az imént azt mondani, — és amiért rendreutasítást kaptam — hogy sok helyen roszszabb helyzetben tartják a magyar munkást, mint amilyen helyzetben tartják a kínai kulit vagy az indiai munkásokat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat újból rendreutasítom. (Zaj a baloldalon. — Propper Sándor: * Esztergályos elbírja a rendreutasítást, de a munkások nem bírják el ezeket a béreket!) Esztergályos János: A munkások ebben a gyárban megelégelték az Ínséget, (Temesváry Imre: Ez nem komoly állítás! Hyen nincs az országban!) megelégelték a koplalást, az éhséget, a lerongyolódást és elkezdtek mozgolódni, szervezkedni akartak. Erre az történt, hogy a Bonyhádi Zománcmű- és Fémárugyár igazgatósága csendőröket küldött ezeknek az embereknek a ; nyakára, (Mojzes János: Kik vannak ott?) éjszaka zaklatták, éjszaka ráncigálták ki őket. (Br. Berg Miksa: Kik vannak ott? — Mojzes János: Kik az igazgatósági tagok vagy az érdekeltek? — Béldi Béla: Ki a tulajdonos? — Mojzes János: Csodálnám, ha Perczel Béla résztvenne benne! Jó derék magyar ember!)
