Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-217
Az országgyűlés képviselőházának 21 szerre felemelni a béreket? Egészséges állapot-e ez, csak iákkor vállalni ezeket a terheket, vagy pedig azt mondani: én ma vállalom ezeket a terheket és ezekhez a bérekhez szabom a jövedelmemet, vállalom a szociális terheket, az árvizsgáló bizottság és- egyéb bizottságok előtt igazolom, hogy ennyi a termelési költségem. Ezt a termelési költséget mindenki koncedálni fogja, mindenki hajlandó elfogadni, senki sem akarja, hegy a gyáripar ráfizetésből éljen meg s hogy a szegény genfiek idehozzák az anyai jussukat és abból fizessék a deficitet. De hát ezt nem akarják s így a maguk szempontjából is rossz politikát csinálnak, ha azt akarják, hogy a magyar gyáripar az alacsony munkabérekre épüljön fel és a magyar gyáripar prosperitását tisztán a nyomorult munkabérek biztosítsák. Egy gyárigazgató, egy textilvállalat igazgatója azt mondotta nekem egyszer: én nem vagyok versenyképes a jutámmal, mert az indiai juta Amerikában olcsóbb, mint az enyém. Most méltóztassék elgondolni ezt a kétségbeejtő állapotot, amikor egy gyárigazgató azt mondja, hogy neki az indiai munkásnál olcsóbban kell dolgoztatni jutagyárában! Ezt az árut terheli a messze szállítási költség, ő tehát itt Magyarországon azt az árut, amelyet külföldről hoz be, amelyet terhel a szállítási költség ide és a szállítási költség Amerikába, itt még olcsóbban akarja előállítani, mint ahogy Indiában előállítják, bizonyára nem olyan fejlett viszonyok mellett, mint amilyenek Magyarországon vannak. Ez kétségbeejtő szellem és ha van demagógia, ez a demagógia az, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldaíon.) amely veszélyes és amely az egész ország közgazdaságát veszélyezteti. Ha van valami, ami a forradalmat mindenkor előkészíti, akkor ezek a munkabérek azok, amelyek a forradalmat előkészítik, ezek az alacsony munkabérek a forradalom szálláscsinálói és az az antiszociális szellem, amely a magyar gyáripar egyik-másik körében megnyilatkozik. Ugyancsak méltóztatott a miniszter úrnak a minimális munkabérekre vonatkozólag azt mondani, hogy az ellenőrzést nem méltóztatik a szakszervezetekre bízni, mert azok a miniszter úr felfogása szerint nem állanak azon az alapon, amelyet megfelelőnek tart. Higyje el a miniszter úr, hogy mi ennek ellenére sem fogunk más alapra helyezkedni, ezt valószínűleg jól méltóztatik tudni. (Propper Sándor: Milyen alapot gondol a miniszter úr? — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nemzeti alapot!) Be itt csak egyről van szó, egy törvény végrehajtásáról s ha a törvényeket és rendeleteket végre akarják hajtani, akkor méltóztassék a közigazgatási hatóságokat utasítani, hogy hajtsák is ezeket végre. Annak, hogy ezek a rendeletek csak a minisztériumi burokban és a hivatalos lapban jelenjenek meg s azután senki -róluk tudomást ne vegyen, semmi értelme nincs. Mi nem kérünk a magunk részére semmiféle privilégiumot. Méltóztassék paritásos bizottságokat szervezni a munkásokkal és az ipartestületekkel egyetemben, együtt a munkaadókkal, mert a tisztességes munkaadónak is érdekében áll ezeknek a orendeleteknek^ betartása. Nem áll érdekében annak, aki hazárdirozik, aki könnyelműsködik és nem akar sehol semmit fizetni s aki az iparnak kalóza. Méltóztassék ilyen paritásos bizottságokat szervezni és akkor több feljelentés nincs. Méltóztassék bekérni a rendőri büntető'. ülése 19È7 május 22-én, szombaton. 4éÔ bíróságoktól a följelentések tömegeit, amelyeket a szakszervezetek oda intéztek. De van-e értelme annak, hogy a rendőrség azután két pengőre, meg négy pengőre bünteti meg a vétkeseket és ennek az ítéletnek a végrehajtását is felfüggeszti? Előfordult egy olyan eset, amikor 12 munkást egy vidéki városban beidéztek s ezalatt a lakásukon házkutatást tartottak, hogy nincs-e náluk fegyver elrejtve. Egy munkás egy alkalommal rendőr kíséretében ment be oda, ahol a megengedettnél hosszabb munkaidővel dolgoztattak. Erre az illető munkás ellen magánlaksértés címén fejelentést tettek és még neki kellet védekeznie ez ellen á vád ellen. A miniszter úr honnan veszi azt, hogy mi nem tettünk feljelentéseket? . (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az én minisztériumomhoz nem!) A miniszter úr nem illetékes, a rendőri büntetőbíró az illetékes.^ A miniszter úrhoz hiába tennénk fejlelentést. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Én is tudok beavatkozni!) A miniszter úr legfeljebb a belügyminiszter úr útján tud intézkedni, felügyeleti jogánál fogva, de az érdekeltek a rendőri büntetőbírósághoz fordultak és tették meg a konkrét feljelentésüket. Van is egy csomó ítélet. Ha méltóztatik kívánni, összegyüjtbetek egy párszázat, ezekből méltóztatik majd látni, hogy az a helyzet, amit mondtam. Ha a szakszervezetek ellen kifogása van a miniszter úrnak, én csak arra hivatkozom, hogy mi olyan egyesületeket sohasem fogunk támogatni és alkotni, amilyenek a miniszter úr ideáljai. A miniszter úr rajong azokért az egyesületekért, amelyek közül az egyiknek az adatait sikerült beszereznem Dorogról. Ez a Dorogi Munkásotthon, Önsegélyző és Népművelődési Egyesület. Nagy munkámba került, amíg háromévi zárszámadását be tudtam szerezni, mert ezeket nagy titokban tartják. Itt végignéztem a munkásotthon dísztagjait. Találtam itt minden társadalmi állásból, minden felekezetből való urakat, akik mind keresztény nemzeti alapon állnak, mert a munkás bőrét ezzel a jelszóval nyugodtabban lehet lenyúzni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és ellenmondás ok a jobboldalon és % közében. — Petainek József: Kikérjük magunknak!) Elnök: Peyer képviselő urat rendreutasítom. (Esztergályos János: Ezt csinálják az egész országban!) Peyer Károly: Ezek az urak, akik most ezt hirdetik, valamikor mást is hirdettek. En és társaim ebben a tekintetben nem dőltünk be semmiféle irányváltozásnak meg világnézetnek még akkor sem, amikor hatalommal kecsegtettek. Akkor is volt erőm ellenállni, pedig voltak, akik csábítottak, De aki egy másik társadalmi osztályból került oda, az másképpen viselkedik. Itt van egy bányaigazgató úr, akit a miniszter úr éppen olyan jól ismer, mint én, ennek a bányának egyik igazgatója. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Kiváló szakember.) 1919 június 7-én levelet írt »Peyer Károly elvtárs kezeihez.« En sohasem tituláltam őt elvtársnak, ő szükségesnek tartotta, hogy elvtársnak tituláljon engem. (Zaj a jobboldalon.) Nagyon sajnálom, hogy nincs időm felolvasni... Ebben a levélben ír Antony elvtársról és Peyer elvtársról, az aki most kormányfőtanácsos, (Zaj a jobb- és a 'baloldalon. — Propper Sándor: Schmiednek hívják!) ma^ előkelő nagy potentát, a keresztény nemzeti irány előharcosa, akihez a miniszter úr kimegy államtitkárával együtt, s ez ünnepelteti magát és