Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

46$ Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1937 május 22-én, szombaton. szókban gondolkoznak, hanem nagy kontúrokban látják csak a politikai életet. Azt látják, hogy a kormány politikájával és álláspontjával homlokegyenest ellenkező álláspontot lehet elmondani az előadói székből. Ez nem megy. (Törley Bálint: Ez igaz!) Méltóztassék a konzekvenciákat levonni vagy levonatni, tiszta helyzetet teremteni, ahogyan a független kisgazdapárt sem à tout prix gyáriparellenes, csak a kinövéseket akarja leborotválni. (Helyeslés.) En úgy érzem, hogy a túloldalon is hasonló gondolkozás van, (Ügy van! a jobboldalon.) de hogy az előadó úr odaálljon és 99 százalékban védőbeszédet mondjon a gyáripar mellett, aminthogy mondott, ez nem lehetséges.' (Petainek József: Nyitott kapukat dönget.) Nem nyitott kapukat döngetek; ő ezt tavaly is elmondotta és mégis az illető úr volt az előadója az iparügyi tárcának. Nagyon kérem a miniszter urat és általában a többségi pártot, hogy méltóztassék egy olyan urat kijelölni, (Peyer Károly: Van tartalékban egy jó öreg csáklyás mindig. — Propper Sándor: Az objektivitásnak legalább a látszatát kell megőrizni!) aki elsősorban a kisipari és munkáskérdéseket képviseli abban az előadói székben és majd 25 százalékban képviseli a gyáripar fontos érdekeit is., Erről ennyit óhajtottam elr mondani. Most pedig egy kéréssel volnék bátor a miniszter úrhoz fordulni., Ügy hallom, hogy a menhelyi cipők kontingensének elosztását rá akarják bízni az Ioksz.-ra. Panaszok érkeztek hozzám a vidéki kisiparos szervezetektől. Nem tudom, indokoltan-e vagy indokolatlanul, mert nem ismerem a helyzetet, de attól félnek, hogy amennyiben az löksz, fogja kiosztani ezeket a menhelyi cipőket, akkor túlnyomórészt a budapestiek fognak a szállításhoz jutni. Én nem óhajtom a fővárosi és a vidéki kisiparosságot egymással szembeállítani. (Müller Antal: Inkább a vidéknek adja!) Éppen ezt óhajtanám leszögezni és megmondom, miért Azért, mert a városi lakosság vásárlóereje mégsem csúszott le annyira, mint a falusi lakosságé. Az a falusi kisiparos sokkal rosszabb helyzetben van hat esztendő óta, mint a városi kisiparos. Kérem a miniszter urat, méltóztassék lépéseket tenni abban az irányban, hogy a menhelyi cipők kiosztását és az egyéb kisebbjelentőségü rendeléseket a vidéki kisiparosság kapja meg. A másik megjegyzésem az, hogy rendelet készül a lisztforgalmi adó csökkentése érdekében, legalább ezt mondotta a pénzügyminiszter úr. Erre vonatkozólag a régebbi rendeletnek van egy nagyon igazságtalan szakasza, amely kizárja a vámőrlésből azt a kisiparost, aki gabonában, tehát természetben kapja az ő munkájának ellenértékét. A pap, a tanító és a jegyző, aki búzában kapja illetménye egyrészét, jogosult a vámőrlésre, tehát ebben a kedvezményben részesüljenek a kisiparosok is, akik szintén így kapják meg munkabérüket, mert még a falusi kovács sem részesül ma ebben az előnyben. Ez nagyon kevés megterhelést jelent, éppen ezért kérem a miniszter urat, kegyeskedjék ebben az irányban befolyását érvényesíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik

1

? Brandt Vilmos jegyző: Lázár Imre! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Balogh István! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónoki Brandt Vilmos jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! Az előadó úr lemondó levelében azt írja, hogy (olvassa): A magyar gazdasági élet komoly és felelős tényezői egyre nyugtalanabbul látják az elhatalmasodását egy különösfajta demagógiának, amelynek minden egyes szava a tőke, a nagyipar vállalkozása ellen irányul és pedig egyre fokozótló erővel. A legképtelenebb vádakkal illetik és valósággal pellengére állítják az ország közvéleménye előtt.« Ennek a lemondó levélnek ez a passzusa nagyon szerencsétlen fogalmazású, (Csoór Lajos: Abszurdum! Olvasd tovább, fenyegetés is van benne!) főképpen azon urak ellen, akik a mai társadalmi rend alapján állanak, akik nem akarják a tőkés termelési rendszert megváltoztatni. Ha ezzel bennünket illetne, akkor még volna valami jogosultság benne. De meg kell mondanom őszintén, hogy az egész Házban és azi egész vitában nem iparellenes hangulat alakult ki; (Ügy van! Ügy van!) én ezt beszédemben hangsúlyoztam is és meg is mondottam. Mi nem tudunk elképzelni egy országot, főképpen Magyarországot mai összetételében ipar nélkül, (Úgy van! Ügy van!) mert hiszen a kivitel, az adózás és más szempontok mindmind azt igazolják,- hogy iparra nekünk szükségünk van. Az ország 8 millió lakosa nem tud megélni csak a mezőgazdaságból, ipar nélkül. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) De itt is kifogást kell emelnem az ellen a szellem ellen, amely ma a magyar kapitalizmusban megnyilatkozik, amely minden szociális érzés nélkül tiltakozik minden alkalommal, amikor valahonnan valamelyes szociális javaslat felmerül. En úgy tudom, hogy máris a miniszter úrnál van egy tiltakozás ugyanezen érdekeltség részéről az üdülési szabadság és a családi munkabér ellen. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Dehogy van!) Megjelentek ezek a közlések és én csak a lapok közlése alapján beszélek. Ha még nem méltóztatott megkapni, majd meg méltóztatik ezt kapni írásban, vagy meg méltóztatik kapni szóbelileg, de ez a tiltakozás mindenesetre meg fog jelenni. (Propper Sándor: Az ijedség szociálpolitikájáról beszélnek!) Állítom,, hogy a imiagyja-T kapitalizmus a saját szempontjaiból is nagyon szerencsétlen politikát folytat, szerencsétlen poitikát azért, mert mindenki tudja, hogy csak az az ipar fejődiőképeis, amelynek fogyasztótarületia van, a legnagyobb fogyasztóterület pedig, különösen ta, mai^autarehiás gazdálkodásban mindenkor a belső piac. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miért nem törekszik a magyar gyáripar arra, hogy elsősorban a magyar belső piac fogyasztóképességét emeljük? A fogyasztóképesség emelését pedig csak a munkabérek emelésével lehet elérni,, nem padig olyan nyomorúságos munkabérekkel, mint (amilyenek injost vannak. Ezt a rendszert úgy sein lehet sokáig^ fenntartani, mert jöhet egy politikai változás, bármilyen természetű és erre a politikai változásra anéiltóztaissék előre berendezkedni. Az mindegy, hogy egy vagy két év inulvte, történik-e meg, de jöhet egy politikai változás és akkor oélszserű lenne megint ugrásszerűen belemenni abba, tanait egyszer már átéltünk, a béreik olymódon való rendezésébe, hogy 15 koronáról 30 koronára kellett egy-