Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 21 gyárak is kapnak kedvezményeket, — most is élvezik a kedvezményeket — amelyeket nem a kezdet nehézségein igyekeznek átsegíteni, hanem amelyek már 20—25 év óta működnek, mert ezek is rájöttek arra, hogy ilyen kedvezményeket lehet kapni és akinek kellő befolyása volt, az megkapta. Szándékosan mondom t. miniszter úr, akármennyire méltóztatik megütközni, hogy megkapta az, akinek kellő befolyása volt, mert nem tudom elképzelni, hogy meg lehetne indokolni azt, hogy olyan cégek kapják meg a kedvezményeket, amelyek ma köztudomásúan ebben az országban anyagilag a legerősebbek. Ha megnézem a fonó- és szövőipart, azt látom, hogy a Dreher-Haggenmacher serfőző textilvállalata is kapott kedvezményeket. Aki ismeri Dreherék vagyoni helyzetét, az tudja, hogy Dreh éréket átsegíteni a kezdet nehézségein : frivol játék. (Peyer Károly: A lóversenyen háromszor annyit veszítenek! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez volt a törvény!) Itt van a Filtex, a Goldberger Sám. és

1 itt van a Gurtmann és Fekete. (Esztergályos János: Háromezer munkás ad nekik kenyeret!) Goldberger kétféle címen is élvezi a kedvezményeket. Ha [megnézeni leizeket iá cégeket,, nem tudok .megnyugodni, mert nem látoan azt, hogy azok kapnának ilyen kedvezményeket, lakikmek kapmiok kellene. Azután itt van a Chinoingyár, az I. G. Farbemimdustrie vállalata. Igen t. miniszter úr, miért kell iaz I. G. Fatríbenindíustrie-t támogatni? Csak azért, hogy szegény valahogy össize ne roskadjon? Hiszen azért jött idle, hogy kunikurremeiát csináljon a magyar iparnak. (Peyer Károly: A mezőgazdaságinak ötszörös áron adja a permetező 'szereket.) Vagy itt van a Magyar Dunántúli Villamossági Rt.„ vagyis a bánhidai centrale. (Zaj és mozgás a középen.) Állami üzem? Ajkkor meg mi szükség van arra, hogy kedvezményt klapjon. (Egy hang jobbfelöl: Nem állami üzem!) Leheti hogy nem így van, de viszont állami üzem volt a megnyitás pillanatában. (Peyer Károly: A főváros fizeti a deficitet!) Ott van azután a salgótarjáni üveggyár vagy az Egyesült Izzó. Bocsánatot kérek, netm hiszem, hogy van ebben az országban még egy olyan gazdag vállalat, mint az Aschneré. ^Enneík már a miniszter úr adta a kedveztményt 1933-ban. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hol voltam én még akkor?) Bocsánatot kérek, akkor tévedtem. Mindenesetre fennáll az a tény, hogy az Egyesült Izzó 1933-han kapta a kedvezményt,, tehát még azt sem lehet mondani, hogy ia gyáriparmák egy olyan kellemetlen periódusában, 'amilkor át kellett volnla segíteni a nehézségeken. Az Egyesült Izzónak adó- és illetékkedvezményt adni — bocsánatot kérek — nem tartom megengedhetőnek. (Czirják Antal: Hol van Knob

# Sándor, miiért nem hallgatja ezt? Erről beszéljen!) Itt van azután iá Magyar Általános Kőszénbánya. Nagyon örülök, hogy a miniszter úr olyan jó, hogy Vida Jenőn megesik a szíve, (Derültség.) de — ne tessék rossz néven venni — amikor azt látjuk, hogy a Magyar Általános Kőszénib árnya Rész vény tár siaság milyen tételeket számol el„ milyen mérlegeket mutat be s hogy bizonyos cikkek gyártására, adó- és illetékmentességet kap, akkor ezt nem tudom megnyugvással .fogadni. Ott van azután a Telefongyár Részvénytársaság. Egy másik szegény cég, a Hofherr és Schrantz. (Derültség és felkiáltások half elöl: 7. ülése 1937 május 22-én, szombaton. 467 Nagyon szegény!) Ez a szegény Hofherr és Schrantz cég szélmotorok és traktorok gyártására kapott kedvezményt. (Elnök csenget.) Azonnal befejezem. Ezt & céget seimi kellett fa kezdet nehézségeim átsegíteni, hiszen 'emlékszem arra, hogy már gyermekkoromban nézegettem a Hofherr és Sohrantz cég széknotor rait. Ott van azután a Weiss Manfréd cég, (Felkiáltások balfelöl: Az is szegény!) amely szintéin a kedvezményezett cégek közé tartozik. (Müller Antal: Ezek (a támogatásra szoruló cégeik?) Bocsánatot kérek, amíg ezeket a támogatásokat látom beállítva, addig nem tudom elfogadni a tárca költségvetését. (Czirják Antal: Ezek ellen kell tiltakoznunk!) Elnök: Szólásra következik Rakovszky Tibor képviselő úr. Rakovszky Tibor: T. Ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy a központi igazgatás keretében néhány percig én is igénybe vegyem a t. Ház figyelmét és pedig az előadói kérdéssel kapcsolatban. -Végtelenül sajnálom, hogy Knob képviselőtársam távollétében kell erről beszélnem; sajnálom, hogy nem szemtől szembe, az ő jelenlétében mondhatom ezt el, mert nem szeretek senkit sem távollétében személyében érinteni, bár itt inkább elvi vonatkozású kérdésekre óhajtok szorítkozni. Az igen t. előadó úr, vagy inkább volt előadó úr (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ügy van, volt előadó!) egy ujságnyilatkozatban kijelentette, 'hogy jogában áll az előadói székből saját véleményét hangoztatnia. (Félkiáltások balfelöl: Abszurdum!) Ez egyenesen nem áll. (Müller Antal: Miért előadó akkor!) Az előadó a bizottságban a miniszter, illetve a kormány álláspontját köteles képviselni, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a\ baloldalon.) a plénumban pedig odafent az előadói emelvényen a 'bizottság álláspontját köteles képviselni. (Elénk helyeslés.) Ha egyéni véleményt akar hangoztatni, (Br, Berg Miksa: Jöjjön le!) akkor tessék lejönni a padok közé, s ha az ő egyéni véleménye a többség álláspontjával ellenkezik, akkor tessék azt az ellenzéki padokból elmondani. (Bárczay János: Nagyon helyes!) A Gyosz.-nak talán szintén jogában van magát képviseltetnie a parlamentben valamilyen formában, jogában áll az Omge.-nak is. (Müller Antal: Nem jogában, hanem módjában van!), úgy van, mondjuk inkább, módjában van (Peyer Károly: A felsőházban van joga képviseltetnie magát!) és emlékszünk rá, hogy itt ült mögöttünk Fenyő Miksa volt képviselőtársunk ... (Br. Berg Miksa: Ügyesebben képviselte a Gyosz.-t. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Rakovszky Tibor: ...egy nagyon kitűnő ofszeidhelyzetben (Derültség.) nem volt sem kormánypárti, sem ellenzéki, ha^ akarom^ vemhes, iha akarom, nem vemhes és a gyáripar vele minden bizonnyal jobban megtalálta a •maga számítását, mint az igen t. előadó úrral, aki nem a kormány és nem a Ibizottság álláspontját képviselve elmondta előadói beszédét. (Peyer Károly: És nobilisán védte az álláspontját.) Ennek azonban politikai konzekvenciái is vannak. Tessék elhinni, hogy én őszintén akarok az ellenzéki padokról is beszélni. Beszélünk mindenféle összefogásról és együttműködésről a nagy közjogi javaslatok és kérdések megoldásánál. Itt megértjük a poMtikai szituációkat és nüanszokat, de odakint az emberek nem nüan-