Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-217
Az országgyűlés képviselőházának 21 7, bizottság!) A munkások most nyolc órát dolgoznák, míg azelőtt tíz órát dolgoztak és Nagy János gyárvezető kijelentette, hogy most is -nyolc óra alatt — annyit tartoznak teljesíteni, mint máskor tíz órai munkaidő mellett. Ha az idő megengedné, felsorolnám ennek a gyárnak intimitásait és bebizonyítanám, hogy Kínában az európai exoti'kus kapitalizmus telepein sem tűrnék meg a munkáskizsákmányolásnafc azt a mértékét, amely itt látható. (Peyer Károly: Sanghaiban ezt nem ismerik!) Ott van azután például a Hajdúböszörményi Kötszövő gyár. Ott heti négy pengő átlagos kereset mellett gürcölnek a munkások és munkásleányök (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez most meg fog változni!) és a gyár kötelezte a munkásokat arra, hogy elfogadják azt a trick-rendszert, amely ellen az ipari munkásság már ötven évvel ezelőtt harcolt s amelyet az akkori törvényhozás bölcsessége eltörölt. Ez a rendszer éledt fel megint ezekben a textilgyárakban. Beszéltem a békéscsabai textilgyárról, ahol a munkások állandó rendőri felügyelet alatt vannak, ahol moccanni sem tudnak s ahol a bérek olyan szomorúak, mint sehol a világon. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Kéthly Anna: A rendőrség egyenesen a békéscsabai kapitalistákat szolgálja! — Mozgás a jobboldalon. — Peyer Károly: így van! Pécsett is a bányaigazgatóság rendelkezik a rendőrséggel! Az azt csinálja, amit a bányaigazgatóság parancsol! — Zaj. — Bornemissza Géza iparügyi miniszter: Ugyan kérem!) Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunk olyan köbzeszólást tett a rendőrséggel kapcsolatban, amely a tényeknek meg nem felel. Ezért rendreutasítom. (Kéthly Anna: A belügyminiszternél van a felebbezés ebben az ügyben! — Buchinger Manó: Évek óta nem lehet Csabán gyűlést tartani!) Malasits Géza: A legsúlyosabban érinti azonban a munkásokat a miniszter úrnak óhaja, amely — ha valósággá válik — tág teret nyit a legszemérmetlenebb kizsákmányolásnak. A minimális bérek olyan alacsonyan vannak megállapítva, hogy azoK éppen csak a puszta létet biztosítják. Ezek a gyárak túlnyomó többségben akkordban dolgoznak. Elmentek a miniszter úrhoz és sírtak, mondván: mi történik akkor, ha a munkás vagy munkásnő nem keresi meg akkordban a minimális munkabért? S kérték a miniszter úrtól, engedje meg, hogy abban az esetben (Bornemisza Géza iparügy miniszter: És mit csinált a miniszter?) nekik 10 százalékkal kevesebb bért adhassanak. Bocsánatot kérek, a Kokron-gyárban már van egy Bedauxmérnök, aki már szervezi át a gyárat, mielőtt a bér javítás — ha egyáltalán szabad így neveznem azt, ami ott készül — életbelép. Bocsánatot kérek, az akkord nem kétoldalú megegyezés: ott a munkás nem tehet mást, mint vagy elfogadja, vagy elmegy. Ez egyoldalú megállapítás — és Kokron úr, aki úgy látszik, nem szerzett még elég házat Hódmezővásárhelyen, úgy fogja az akkord bért megállapítani, hogy a legjobb munkás sem tudja megkeresni a minimális bért, és akkor ő az igen alacsonyan megállapított minimális béren alul, — amelv az én érzésem szerint legalább 30 százalékkal különbözik a budapestitől — még 10 százalékkal kevesebbet fog fizetni. Ez végeredményben azt jelenti, hogy a Kokron-gyár a mai állapotot kívánja fenntartani, azt a 411aiilése 1937 május 22-én, szombaton. 465 pótot, amely lehetővé teszi a hódmezővásárhelyi színmagyar munkások kizsákmányolását és lehetővé tette Kokron úrnak azt, hogy rövid pár év alatt olyan vagyont szerezzen, amilyen vagyon megszerzéséhez azelőtt egész emberöltő kevés volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen t. miniszter úr, ha szociális érzésről beszélünk, akkor elsősorban kötelez mindenkit ez a szociális érzés. Én azt mondom: ne takaró dzék a miniszter úr azzal, hogy »hozzám egy feljelentés sem érkezett«. Tessék utasítani minisztériumát arra — van személyzet elég — tudakozódjanak, hogy a közigazgatási hatóságokhoz hány feljelentést nyújtottak be a munkások, hány panaszt nyújtottak be amiatt, hogy a minimális munkabérmegállapításokat nem tartják be. Készíttessen a miniszter úr statisztikát arról, hogy ezeknek mi az eredménye és akkor még a miniszter úr is, aki edzettszívü ember — legalább annak látszik cselekedetei után — és nem nagyon lángoló rokonérzéssel viseltetik a munkások törekvései iránt, mosndom, maga a miniszter úr is meg fog borzadni attól, amit látni fog a statisztika tükrében. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Van annyi szociális érzésem, mint a képviselő úr nak és az egész szociáldemokrata pártnak! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Azt látjuk!) Nagyon téved a miniszter úr. (Peyer Károly: Látjuk a miniszter úr cselekedeteiből. — Popper Sándor: Ez egészen indokolatlan indulatkitörés volt!) A miniszter úr nem mondhat olyat, amiért meg tudnék haragudni. Én a miniszter urat nem szavai, hanem cselekedetei után ítélem meg, és azután, hogy minisztériumából^ milyen szellem sugárzik ki. Ez a szellem még annyira, sem liberális; még anynyira seni megértő a munkásokkal szemben, mint a régi kereskedelemügyi minisztérium szelleme volt. Az, hogy a miniszter úr örömet talál abban, hogy a munkások az Erger-Bergert éneklik. (Zaj. — Egy hang jobb felől: Ilyet nem lehet mondani!) Elnök: Képviselő úr, méltóztassék ahhoz tartani magát, hogy a részleteknéla részletekhez kell szólni és nem lehet az általános vitát folytatni. (Petainek József: Csúnya demagógia! Amit most mondott, az csúnya demagógia !) Malasits Géza: Nem demagógia, mert nekem egy igen előkelő gyáros mondta: Addig nem kell félnem, addig nem kérnek munkásaim béremelést, ameddig az Erger-Bergerí éneklik. Majd ha megint a Marseillaise-t éneklik, (akkor fognak béremelést kérni. (Zaj. — Egy hang jobbfelől: Azt nem fogják énekelni!) Nekem az a meggyőződésem, hogy a miniszter úr átvett Gömbös volt miniszterelnök úrtól egy kellemetlen örökséget és ettől a kellemetlen örökségtől szeretne jól, vagy rosszul szabadulni — mint a tények mutatják, inkább rosz«zul. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Szólásra ^következik? Szeder János jegyző: And&házi-Kasnya "Béla! Andaházi-Kasnya Béla: Igen t. Képviselőház! Végeredményben hálás feladat lenne, ha a" rendelkezésemre álló idő keretén belül a miniszter úr tegnap elhangzott beszédéhez szólhatnék hozzá, amelyet — elismerem — bámulatos tájékozottsággal, a szakma teljes ismeretével és a tőle megszokott elokvenciával mondott el. Meg kell őszintén mondanom, ha nem is győzött meg bennünket mindenben és nem is azonosítjuk midenben felfogásunkat, az ö»vé-