Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

40 Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. helyzetben nem valósíthatunk meg. Marad annak a kérdésnek az eldöntése, hogy ezt a 115 millió pengő művelési költséget valamilyen úton-módon megkapja-e a szőlőművelő társadalom és ha megkapja, hogyan kapja meg. Legyen szabad egy kis kitérést alkalmaznom. Megemlítem, hogy a birtokmegoszlás szempontjából a 372.000 katasztrális holdnak 177%-a, összesen 66.000 katasztrális hold 5 holdnál nagyobb szőlőbirtok és hogy ennek 823%-a, vagyis 306.000 katasztrális hold az a szőlőbirtok, amely 5 holdnál kisebb parcellákból áll. Ezeknek az 5 holdnál kisebb parcelláknak megoszlását a statisztika nem dolgozta fel, de aki járja az országot és ismeri a szőlő vidéket, az tudja, hogy ezek legtöbbnyire egy-kétholdas parcellákból állanak, vagyis ez a 306.000 katasztrális hold legalább 200.000 család kezén van (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és legalább 800.000 ember megélhetését jelenti. . Ha nézem azt, hogy ez a 115 millió pengő' művelési költség megtérül-e, akkor természetesen ennek a területnek hozamát, hozamának értékét kell figyelembe vennem és ezzel szembeállítanom. Az 1931—35. évek átlagában az összes magyarországi szőlőterületek termésének értéke, beleértve a csemegeszőlőtermés értékét is, 60 millió pengő volt. Ehhez a 60 millió pengőhöz hozzáadok még 15%-ot, azokra a mennyiségekre, amelyek a nyilvántartásban nem szerepelnek, amelyeket nem jelentettek be, amelyeket talán elfogyasztottak, vagy amelyeknél talán magasabb árakat értek el, egyszóval ezen a címen 15% pluszt hozzáveszek. Ez kilenc millió pengő. Hozzáveszek egy további 15%-os pluszt azért, mert a szőlőterületen sok helyütt, különösen az Alföldön, ma gyümölcsfák is vannak, mellesleg legyen megjegyezve, talán nem a minőségi szőlőtermés javára, de amely gyümölcsfák hasznot hoznak. Ennek a haszonnak a 60 millió pengős előbb megállapított termésértékhez viszonyított 15 szazaiékos értéke szintén további kilenc millió pengőt jelent. Az összes szőlőterületek brutto bevétele 78 millió pengőt tesz ki, szemben a 115 milló pengős költséggel. Itt tehát 35 millió pengő kiesési hiány mutatkozik. T. Képviselőház! Ebből megélni nem lehet, ebből legfeljebb tengődni lehet. Tengődni lehet azzal a szeretettel, amely hozzákapcsolja a szőlősgazda-társadalmat a maga tőkéjéhez, tengődni lehet táplálkozva azzal a hittel, azzal a reménnyel, hogy lesz még talán ennek a termelésnek jövője. Talán a nagy szőlősgazdatársadalom, az a 17% tud még valahogyan exisztálni, mert hiszen a maga nagyobb tádásával, intenzívebb műveléssel, jobb minőségi termeléssel többet tud produkálni az országos átlagnál és ezt a többletet magasabb áron tudja éppen a jobb minőségnél fogva értékesíteni, tehát megtalálja, merem állítani, borotvaélen az egyensúlyt a tartozik és a követel között. A hiány, amely a termelési költségek és a brutto bevétel között mutatkozik, elsősorban a 825%-ot reprezentáló kis szőlőbirtokos-társadalmat terheli, azt a társadalmi osztályt, amely saját és családtagjainak kézi munkájával termel, mert nem tudja megtakarítani a rézgálicot, a kötözőanyagot, a, karót és hasonlókat, hanem a hiány ott talál fedezetet, hogy kevesebb értéket kap a saját maga által végzett munkáért. Délelőtt hallottunk egy igen értékes felszólalást Megay-Meissner Károly t. képviselőtársén! részéről, aki a mezőgazdasági munkástársadalom létminimum kérdésével foglalkozott. Méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam, hogy az általa kiszámított három millió mezőgazdasági munkás egyharmadát kitevő szőlőmunkástársadalom keresete nem éri el még a felét sem annak a létminimumnak, amelyet meg akarunk határozni, amelyet mint legkisebb munkabért, a dolgozó társadalom részére biztosítani akarunk. (Mózes Sándor: Helyes!) T. képviselőtársam, nagyon szomorú kép a szőlőstársadalom helyzete és ezen segíteni kell. (Mózes Sándor: A legnagyobb baj, hogy a borárak most. is lemennek!) A segítés egyik módja a minőségi termelés fokozása, amelyet a bortörvény részben megvalósít, ajnint akkor a törvényjavaslat tárgyalása sarán erre bátor voltam rámutatni. Egy másik megoldási mód a termelési területnek az észszerűsség határáig menő csökkentése. (Mózes Sándor: Kisüstök!) Ertem ez alatt azt, hogy a termelési területnek azt a részét, amely nem feltétlenül szőlőtalaj, amely más gazdasági művelésre könnyen, jól és hasznothajtó módon felhasználható, záros határidőn belül ki kell irtani, mert éppen ez a terület az, amely a legnagyobb tömegű borokat adja és előidézi a bor árának alákínálásával annak igen alacsony nívón való tartását. (Mózes Sándor: A fekete talajú szőlőterületeket kell kiirtani!) Én nem vagyak egyoldalú és ugyanilyen kiirtandó területnek minősítem a hegyekről lesiklott olyan területeket, amelyek azelőtt mezőgazdasági művelés alatt állottak és amelyeket csak azután az általános jelenség után telepítettek be, amely a filoxera pusztításával következett be az egész világon, hogy tudniillik a könnyebb megművelés következtében az értékes, magasabb helyeken lévő területeken a szőlők újratelepítésével felhagytak s az aljakat telepítették be szőlővel, amelyek kevésbbé értékes minőséget produkáltak és más gazdasági művelésre amúgy is felhasználhatók volnának. Ez a másik megoldási mód. Azután következik mindazoknak a szőlőknek ápolása, amelyek bár föltétlen szőlőtalajon vannak, de silány, — nem akaram mondani, bár ilyen is van — az egészségre ártalmas bort termelnek és azoknak megfelelő csemegeszőlőre való átcserélése. (Helyeslés.) Ennél a kérdésnél azonban óvatosaiknak kell lennünk, nem szabad itt a hangzatos jelszavakat átvennünk és nem szabad például a köztudatba bedobott Afus Ali csemegeszőlőnek mindenáron való termelésére áttérnünk, mert nem minden fajta szőlő bírja meg a magyar klímát, nem minden vidékről importált szőlőfaj fogja tudni beváltani a hozzáfűzött reményeket. Bizonyos óvatosság mindenesetre indokolt s a 'magyar szőlősgazda társadalom az ampelológiai intézet közreműködésével kell, hogy megtalálja azt a csemege szőlőfajtát, amely a mi klimatikus viszonyainknak a legjobban megfelel és elsősorban a külföld igényeit is kielégíti. Nem utolsó tétele a szőlőt termelő gazdatársadalom megsegítésének a borfogyasztási adó kérdésének a rendezése sem. (Mózes Sándor: El kell törölni!) A legszívesebben azt mondanám, t. képviselőtársam, sőt azt is mondom, hogy el kell törölni. (Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassék meghallgatni, hogy mit mondok a borfogyasztási adóra nézve. 1935-ben a bortermés értéke 69,325.000 pengő volt, ezt terhelte 14,570.000 pengő borfogyasztási adó, vagyis a must termésértékének 21 százaléka. Ha ezeket a tételeket átszámítom az 1936-os viszonyokra, amelyek még statisztikailag feldől-