Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

454 Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 1987 május 21-én, pénteken. van! Ügy van! a baloldalon. - Felkiáltások: Csak ezt sérelmezzük! — Müller Antal: A töb­bire nem adunk!) Legyünk tisztában azzal, hogy Magyarországnak a mai viszonyok kö­zött olyan kis fogyasztóterülete, olyan kis fo­gyasztópiaca van, hogy ha itt a kartelszerve­zetek megszűnnének vagy feloszlattatnának, a szabadverseny akkor sem érvényesülne, mert hiszen, mint méltóztatnak tudni, egyes ipar­cikkek termelése egy-két vállalat kezében össz­pontosul és egy telefonbeszélgetésbe, vagy abba se kerül, hogy valamilyen iparcikkre egyöntetű eladási politikát létesítsenek. Már most tisztá­ban kell lennünk azzal is, — tmert azt szokták a kormánynak szemére vetni, — hogy a kartel­kérdést nem kezeli erélyesen, — hogy mire van módja a kormánynak tulajdonképpen a meg­lévő kar teltörvény szerint. Meizler képviselő úr kéri, hogy csináljunk új karteltörvényt. Ar­ról is fogok beszélni, csak méltóztassék meg­engedni, hogy előbb megmondjam, mi a mai helyzet. Van egy karteltörvény, amelynek lé­nyege az, hogy a törvény elismerte a kartelek létjogosultságát és bemutatási kötelezettséget kreált. Tehát bárki, aki valamely termelő ágban társaival, a többivel megegyezett, kartelt ho­zott létre, ez törvényes, legális alakulat és csak bemutatási kötelezettség alá tartozik. (Anda­házi-Kasnya Béla: Miért titok ez?) Azért, mert a törvény azt mondja. Befejezem ezt és akkor majd arra is ki fogok térni, hogy mi az én felfogásom szerint a tennivaló és akkor tes­sék kritizálni. A karteltörvénynek van egy rendelkezése, amely^ azt^ mondja, hogy, ha a kartel a közgazdasági és a közjó érdekét ve­szélyezteti, akkor bizonyos szankciók következ­hetnek be., (Peyer Károly: A miniszterek ja­vaslatot tehetnek!) Meg kell őszintén állapí­tanom, hogy a törvénynek a szankciókra vo­natkozó intézkedései a' mai viszonyok között nem lehetnek hatályosak. (Müller Antal: r E? az!) Egyelőre nincs módunkban akkora áru­mennyiséget beengedni, — az említett devizális okokból — amely az árupiacot tartósan befo­lyásolni tudná. (Kun Béla: Ha nem áll kötél­nek a kartel, meg kell próbálni feloszlatni!) A második eszköz, amit a karteltörvény a kor­mány kezébe ad, az, hogy az ipari kedvezmé­nyeket megvonhatja, szintén nem hatályos, mert mint említettem, méltóztattak látni, az ipari vállalatoknak csak 3 százaléka kedvezmé­nyezett, az egész termelésben 10 százalékkal vannak reprezentálva a kedvezményezett vál­lalatok. (Andaházi-Kasnya Béla: Tessék új en­gedélyt adni!) Mire? (Andaházi-Kasnya Béla: Élesztőre!) Mondom, ez nem hatályos, mert azok a vállalatok is csinálhatnak kartelt, ame­lyek nincsenek kedvezményezve, s akkor nem tudom tőle a kedvezményt megvonni, mert ami nincs, azt nem tudom megvonni. (Esztergályos János: Karteligazgatókat még nem zártak be, de munkásokat már 'bezártak, ha összebeszél­tek, hogy nagyobb darab kenyeret kapja­nak!) Mindezek a gazdasági retorziók sok eset­iben több kárt okozhatnának a gazdasági élet­nek, mint hasznot, mert ne méltóztassanak el­felejteni, hogy esetleg nem a tulajdonost, ha­nem elsősoriban legtöbbször annak alkalmazott­jait és munkásait sújtanám ezeknek a rendel­kezéseknek alkalmazásával. Mint már említet­tem, nem .segítene ezen az sem, ha arra az állás oontra helyezkedném, hogy minden kar­tel' eloszlatok, mert a magyarországi kis fo­gy ,sztóplac mellett egy telefonba kerül két­három ember közt ugyanazt a hatást elérni, amit ma legálisan bemutatott kartelszerződés­ben érnek el. (Esztergályos János: Akik drágí­tanak, azokat be kell zárni! Egynéhány kar­teligazgató urat kell bezárni! — Meizler Ká­roly: A német törvény kitűnő, tessék recipiálni! — Felkiáltások a baloldalon: Tör vény revíziót!) Meggyőződésem az, ha az államhatalom, a kormány és a törvényhozás elismerte a kartel­szervezkedés létjogosultságát, akkor sokkal hatásosabb módon kell a közérdeket a kartel­szervezkedésekkel szemben érvényre juttatni. Itt elsősorban foglalkoznunk kell azzal a gon­dolattal, hogy a kartel szervezkedéseket esetleg az állam ellenőrzése alá, tehát nagyohb ellen­őrzés alá bocsássuk, foglalkozni kell azzal a gondolattal, hogy közérdekű keresetek megin­dítására nocsak az illetékes kormányhatósá­gok, hanem esetleg más tényezők is felhatal­mazást kapjanak. Meggyőződésem az is, hogy a renitenskedő kartelekkel szemben olyan fegyvert kell alkal­mazni, amely nem pusztítja el a termelési esz­közöket, hanem szükség esetén azoknak más módon való értékesítését biztosítja, esetleg át­meneti üzemvezetéssel, vagy más módon. Vé­leményem szerint el kell tudni jutni esetleg szükség esetén a kényszerkartel-intézkedésre, amikor az állami ellenőrzésnek legnagyobb fokát biztosíthatjuk a kartelekkel szemben. (Egy hang balfelől: Miért nem csinálja a kor­mány!) Azért nem, mert sajnos, a mai politikai közvélemény mellett ilyen tervekkel előállni nem lehet, hiszen éppen a képviselő úr lenne az első, aki felállna és azt mondaná, hogy a kor­mánynak ilyen tisztán gazdasági szükségszerű­ségből fakadó elgondolása nem más, mint a kor­mány omnipotenciájának kiterjesztése és hogy a kormány ipari téren is meg akarja erősíteni pozícióját. (Zaj és ellenmondások balfelől. — Gaal Olivér közbeszól.) Elnök: Gaal képviselő urat kérem, marad­jon csendben. . Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Bízom benne, hogy a kartoljog ebben az irányban fog haladni, be kell azonban látni, hogy a mai poli­tikai atmoszféra nem alkalmas ennek a kérdés­nek tárgyalására. (Felkiáltások balfelől: Alkal­mas!) Ehhez tisztultabb gazdasági felfogás kell, mert csak a legnagyobb megértéssel lehet eze­ket a kérdéseket megoldani. (Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagy­jában végeztem azokkal az ellenvetésekkel, amelyek a gyáriparral szemben mind a költség­vetés általános vitájának, mind az iparügyi tárca tárgyalása alkalmával felhozattak. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szót szóljak az iparfejlesztés problémájáról. (Kun Béla: Ott van a cement ára, a szén ára és a többii cikk tessék megnézni, hogy reáli­sak-e!) Hogy valamely ár reális-e vagy nem, azt nem én állapítom meg, hanem az Árelemző Bizottság. (Kun Béla: Sóhivatal!) Ma egy egész sereg közszükségleti cikk árát vizsgálja a bi­zottság, nincs olyan hét, hogy ne vizsgálná meg egy-két cikknek az árát és ha kész lesz az egész anyaggal, akkor a kormány nem fog késlekedni a szükséges intézkedések kibocsátá­sával. Amíg a világpiacon érvényesült a kész­áruk árában az azelőtti nyersanyag-áremelke­dés, nálunk a készáruk ára alig emelkedetthez meggyőződésem szerint túlnyomó részben az Ár­elemző Bizottság eddigi munkájának köszön­hető. Az árak egyes cikkeknél reálisak, más cikkeknél irreálisak, ahol irreálisak, ott a vizs*

Next

/
Thumbnails
Contents