Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 21 6, ülése 1937 május 21-én, pénteken. 453 A két termelés között tehát adottsági kü­lönbség van és ezen az adottságon sem én, sem isenki más, egyetlen közgazda segíteni nem tud. A mezőgazdasági termelés, mint lát­tuk, a rosszabb árak mellett is fenn tudja magát tartani, nem úgy, mint az ipari terme­lés. Éppen ezért, ha egymással szembeállítjuk az árnívókat, akkor legyünk igazságosak és vegyük figyelembe azokat a kedvezményeket, amelyeket a mezőgazdaság élvez; nem export­támogatásra gondolok, hanem elsősorban a közmunkaváltság és az adóterhek átvállalá­sára, amelyeket a városi lakosság által fize­tett úgynevezett bolettalap fedez és azokra a hozzájárulásokra, amelyekkel az ipart terhel­tük meg. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor lehet megállapítani, hogy tulajdonkép­pen mekkora az agrárolló. T. Ház! Szükségesnek tartom, (hogy egy ki­csit visszatérjek a rentabilitás kérdésére. Rá kell mutatnom arra, hogy mint méltóztatnak visszaemlékezni, 1932—33-ban az árszínvonal igen alacsony volt s akkor az nem volt olyan túlságos előnyös, mert a kereseti lehetőség rendkívül lecsökkent. Méltóztassanak vissza­emlékezni a mezőgazdasági árszínvonal ijesztő csökkenésére, amiből kétségtelenül igen nagy előnye származott a fogyasztóközönségnek azért, mert olcsón szerezte meg a mezőgazda­sági cikkeket; azonban a rendkívül alacsony mezőgazdasági árszínvonal azzal a veszéllyel járt, hogy a lakosság túlnyomó részét kitevő agrártársadalom majdnem teljesen tönkrement. Ugyanez következnék be természetesen az ipar oldalán is és amikor az árszínvonalat vizsgál­juk, akkor nemcsak és nem kizárólag a fo­gyasztó közönség érdekeit, — amelyeket termé­szetesen mindig honorálni kell — hanem feltét­lenül a rentábilis termelés fenntartását is szem előtt kell tartani. Azt méltóztattak mondani, hogy az iparban túlzott áremelkedések következtek be, és voltak olyan hangok is, az Arelemző Bizottság nem végezi feladatát megfelelően. (Meizler Károly: Ez így van!) Ez nincs így, mert kétségtelen, hogy a múlt év folyamán elsősorban a fegy­verkezés megkezdésével kapcsolatban a nyers­anyagok hihetetlen mértékben megdrágultak. Ez bizonyos mértékben kétségtelenül kifeje­zésre jut az iparcikkek árában, azonban az en felfogásom is az, — amit különben teljes mér­tékben helyesnek fogadok el — hogy ha az ipari marge megbírja a nyersanyag drágulá­sát, akkor azt ne hárítsa át teljes mértékben a fogyasztókra. Ez az elv vezetett bennünket, amikor az Arelemző Bizottság újjáalakítása ér­dekében a 33-as bizottsághoz fordultunk. Az Arelemző Bizottság ez év elején újjá­alakult és azóta igazán elismerésreméltó tevé­kenységet folytat. (Meizler Károly: Mit szabá­lyozott?) Megállapíthatjuk, hogy az áremelke­dés megállt, mert akár az ipari, akár a létfenn­tartási indexszámokat méltóztatnak nézni, az utóbbi hónapokban áremelkedés nem követke­zett be. Igazolja ezt egy tanulmány # alapján elkészített diagram is, amely bemutatja az ösz­szes európai államok árnívóját, ezen Magyar­országot a fekete vonal mutatja, ez > volt az 1936. évi árnívó, a nagykereskedelmi index ^ala­kulása, ami azt mutatja,, hogy Magyarország a középen foglal helyet az európai országok kö­zött. Ez a distinkció megvan, mert^ amint mél­tóztatnak tudni, az árindex másképpen visel­kedik a valutájukat leértékelt országokban és másképpen viselkedik az aranyalapon meg­maradt országokban. Miután ebben a distink­cióban többé-kevésbé középen foglalunk he­lyet, ez indokolja, hogy az árnívóban is kö­zépen foglalunk helyet. Az arelemző bizottság egész sereg cikk ár­vizsgálatát végezte el és elsősorban ennek az eredménye volt az, hogy azokat az áremelkedő törekvéseket, amelyeket a magyar közgazda­sági élet a múlt év végén konstatálhatott és miattuk joggal nyugtalankodott, teljes mérték­ben megfogtuk. Sikerült ezeket az áremelke­dés-eket nemcsak meggátolni, hanem .sok eset­ben sikerült az eladási árakat is csökkenteni. Megemlítem a mezőgazdasági szén ügyét, a szappantermékeket, — a vámőrlési költségek leszállítása a napokban fog rendelet formájá­ban megtörténni —• a növényvédelmi szerek ár­leszállítását, a rizs árának csökkentését. A búza- és a lisxtárakban mutatkozó emelkedés nem mutatkozott a kenyérárakban. A papír­áraknál, amint méltóztatnak tudni, világszerte nagy áremelkedés következett be a cellulózé­nyersanyag emelkedése folytán. Ugyanígy si­került megfogni az ásványolajtermékek árát és most is egy egész sereg cikk van az arelemző bizottság vizsgálata alatt. (G-aal Olivér: Állan­dóan emelkedik a benzin ára! — Foly­tonos zaj. — Elnök csenget. — Andaházi-Kasnya Béla: Két hét óta emelkedik, rossz példa volt.) A képviselő úr többször szóvátette itt a benzin­kartel ügyét. Erre a kérdésre is később, a rész­leteknél leszek bátor kitérni. Éppen azért azt kérem a mélyen t. képviselő uraktól, hogy méltóztassanak az árkérdésre vonatkozó kritikájukban tényleges konkrét adatokra támaszkodni. (Gaál Olivér: Tessék megmondani, mennyi ia nyeresége egy ilyen vállalatnak!) Nem vagyok a vállalat könyve­lője, t. képviselőtársam. Ha a vállalatnak nye­resége van, akkor a pénzügyminisztérium adó­hatóságai azt a társulati adó szempontjából a könyvek revíziója révén megfelelően ki fog­ják vizsgálni. (Zaj.) Elvégre magánkapitaiisz­tikus társadalmi rendben élünk, ahol a vállal­kozás haszna elismert és jogos s az államhata­lomnak csak az a feladata, csak az a köteles­sége, hogy a monopolhelyzetek visszaéléseit megakadályozza. Hogyha már a monopolhelyzetről beszélek, méltóztassanak megengedni, hogy röviden a kartelkérdéssel is foglalkozzam. (Halljuk! Hall­juk!) Meg kell állapítanom, hogy, sajnos, a Ház­ban is, jobbról és balról is, nagyon sokszor tisztán politikai agitáció szempontjából kezelik ezt a kérdést. Ha valakinek nincs a gyűlése­ken, a beszámolókon más mondanivalója, akkor a közönség tetszésének megnyerésére előáll az­zal, hogy fel kell oszlatni a karteleket. (Derült­ség. — Andaházi-Kasnya Béla: Akkor nem ér­tem, miért örül a közönség 1 ? — Zaj. — Elnök csenget. — Esztergályos János: A kartel meg nem engedett hasznot vág zsebre.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Aki a kartelproblémát gazdasági szemszögön át nézi, az elsősorban is tisztában kell, hogy le­gyen azzal, hogy a karteleknek, ameddig a termelést irányítják, racionalizálják (Kun Béla: Nálunk csak árdrágító kartelek vannak!) s amíg új munkameneteket igyekeznek létre­hozni, addig közgazdasági szempontból van­nak előnyei. (Meizler Károly: Elméletben van­nak jó kartelek.) A kartelkérdésnek csak egy súlyos vonatkozása van és ez az árkérdes. 'ügy 63*

Next

/
Thumbnails
Contents