Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 211 magunkévá, csináljunk olyan decentrális virágzó ipart, amelyben a kubikos ság rendes és állandó munkát kap. Ezzel meg fogjuk akadályozni a szélsőséges kilengéseket, is ezzel a becsületes, tiszta fajmagyar munkásságnak, állandó exisztenciát adunk, amivel egyben a haza és a nietmtzet üdvét is szolgáljuk. t Teljes bizalommal viseltetvén az összkormány és az iparügyi miniszter úr iránt, a költségvetést elfogadom és azt kérem, hogy a jelenlévő iparügyi miniszter úr, akár mint iparügyi miniszter, akár mint kereskedelemügyi miniszter, kegyeskedjék a kubikos-kérdést szívkérdéssé és megoldható problémává tenni s e derék társadalmi réteg minden egyes tagjának állandó munkaalkalmat biztosítani. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az iparügyi miniszter úr óhajt szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt az iparügyi tárca költségvetésének vitájával foglalkoznám, szükségesnek tartom kijelenteni azt, hogy az iparügyi tárca költségvetésénél és általában az iparügyi minisztérium működéséért én viselem a felelősséget; ebből kifolyólag a költségvetés egyes tételeinek indokolása szempontjából természetesen a költségvetéshez fűzött indokolás az irányadó. (Felkiáltások a középen: Ügy van! Ez igaz!) Amennyiben az előadó úr beszédében esetleg olyan kitételek vagy fejezetek is voltak, amelyek az iparügyi minisztérium költségvetésének indokolását nem fedik, ezek az ő magánvéleményét fejezik ki, (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon s a középen.) amelyet tiszteletben kell tartanunk, de természetesen ez nem lehet irányadó a kormány törekvései s az én törekvéseim szempontjából. (Kun Béla: Nesze neked, előadó!) Az előadó úrnak ez a felszólalása mindenesetre nagyban hozzájárult ahhoz, — és bizonyos mértékig talán köszönettel is adózhatom neki ezért — hogy az iparügyi tárca vitájában az ő előadása nyomán olyan hangulat nyilvánult meg a magyar kézművesipar iránt, amelyben nagy biztosítékát látom annak, hogy a kézművesiparnak súlyos problémáival behatóan és eredményesebben fogunk tudni foglalkozni. (Propper Sándor: Felgyújtotta a Hazat! Jót tett vele!) Az iparügyi tárca vitájának során felszólalt képviselő urak a tárca költségvetésével kapcsolatosan minden kérdést olyan részletesen tárgyaltak, és különben a multévi költségvetési vita alkalmával volt szerencsém már az, első iparügyi költségvetés tárgyalása során részleteiben ismertetni a mélyen t. Ház előtt az iparügyi minisztérium programmját, hogy ez alkalommal felmentve érzem magam az alól, hogy ismét összefüggően összefoglaljam az iparügyi minisztérium tevékenységi irányait. Méltóztassék ennélfogva megengedni, hogy különösképpen és elsősorban a költségvetési vita során felmerült nagyobb kérdésekkel foglalkozzam. Szükségesnek tartom azonban, hogy rövid viszszapillantást vessek az általános és a hazai gazdasági lielyzetre, amit különben a pénzügyminiszter úr expozéjában is vázolt a Ház előtt. Kétségtelen, hogy a világgazdasági válság már évek óta — körülbelül harmadik éve — enyhülőben van s ez az enyhülés most már az egész világon mindenütt érezhetővé vált. Igaz, hogy a múlt év folyamán, 1936 őszén a valuta. ülése 1987 május 21-én, pénteken. 449 leértékelések következtében bizonyos átmeneti zökkenő következett be, azonban a gazdasági elet javulása olyan erőteljes, hogy az ütemnek csak átmeneti ineglassúbbodását állapíthatjuk meg. A gazdasági helyzet javulása — mint említettem — világszerte megállapítható és ez kihat nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari térre is. A mezőgazdaságnál a nagy tengerentúli államok készleteinek csökkenése, az árak megfelelő javulása volt megállapítható, ipari téren pedig a gazdasági javulás. Igaz ugyan, hogy különösen az ipari foglalkoztatás megnövekedése elsősorban a fegyverkezési verseny befolyása alatt következett be, de azt hiszem, hogy az ipari termelés a fegyverkezési versenytől elvonatkoztatva is, ha tehát tisztán a polgári célokra termelt javak mennyiségét nézzük is, igen nagy fejlődésen ment keresztül. Hazánkban a gazdasági helyzet — meg kell állapítanunk — szintén lényegesen megjavult. Az előző kormányoknak az a törekvése, hogy a mezőgazdasági árszínvonalat emeljék, teljes mértékben eredménnyel járt; ehhez hozzájárult még a tavalyi jó termés és így a mezőgazdasági, lakosság nagyobb vásárlóképessége volt nálunk tulajdonképpen az alapja az ipari fellendülésnek. Mint méltóztatnak tudni, Magyarország a fegyverkezési versenyből nem veszi ki részét. Magyarországnak a fegyverkezési versenybői eddig csak az a közvetett haszna volt, hogy a külföldi piacokon egyes külföldi cégek, amelyek saját hazájuk fegyverkezésével vannak elfoglalva, bizonyos mértékig visszavonultak a konkurreneiától. Meg kell azonban állapítanom, hogy a gazdasági fellendülés ellenére a nemzetek egymásközötti forgalma terén lényeges változás nem következett be. Azok a forgalmi korlátozások, amelyek idestova már hat áve tartanak, változatlanul és ugyanolyan súlyossággal nehezednek az egyes nemzetek vállaira. Azok a területi változások, amelyeket a békeszerződések okoztak, az utóbbi időben pedig a nagy tömegek szociális igényeinek mind erőteljesebb jelentkezése, annyira megváltoztatták az egyes nemzeteken belül, de az egyes nemzetek között is a gazdasági együttműködés struktúráját, hogy belátható időn belül, sajnos, nem remélhetjük a békebeli állapothoz való visszatérést. Általában a világ gazdasági struktúrája is tulajdonképpen annyira függvénye a politikának, hogy mindaddig, amíg a politikai kérdések megoldva nincsenek, nem lehet számolnunk a gazdasági élet terén sem tartós és megnyugtató megoldással. Magyarország gazdasági helyzeténél még mindig a mezőgazdaság helyzete iaz irányadó. És ha megállapítjuk azt, hogy a mezőgazdaság helyzete az elmúlt év folyamán javult, akkor nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy már a külföldi értékesítésnél is állandóan javuló árviszonyokkal találkozunk. A magyar közgazdaságnak azonban még mindig igen nagy áldozatokat kell hoznia a mezőgazdasági cikkek értékesítése terén. A mezőgazdiaság vásárlóképességének emelkedése volt tulajdonképpen az a hajtóerő, amely . alapja volt az ipari fellendülésnek is, úgyhogy Magyarország a Nemzetek Szövetségének megállapítása szerint az ipari termelés terén elöljár a fejlődésben. Vannak gazdasági politikusok, akik természetesen nincsenek megelégedve az eddigi eredménnyel és egyrészt féltik a gazdasági kon junktúrát a politikai élet behatásaitól, általában pedig pesszimisztikusan ítélik meg a helyzetet és azt mondják, hogy sokkal tartósabb