Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

450 Az országgyűlés képviselőházának . és maradandóbb eredményeket tudtunk volna elérni, ha ez a gazdasági fellendülés nem kötött gazdasági rendszerben, hanem a szabadabb gazdasági életben fejlődött volna ki. Én ezeknek a gazdaságpolitikusoknak csak azt válaszolhatom, hogy, sajnos, Magyarország nines abban a kellemes helyzetben, hogy szabad választása lehetne a gazdasági rendszerek tekintetében; éppen azért teljes mértékben meddő lenne vitatkozni arról, vájjon a szabadforgalom mellett többet, eredményesebbet tudtunk volna-e produkálni. Szükségesnek tartom azonban kijelenteni, hogy a kormány állandóan éberen figyeli a világgazdasági helyzet alakulását és mint a múltban, a jövőben is a legnagyobb örömmel fog üdvözölni minden olyan kezdeményezést, amely mozgási szabadságunkat is jobban biztosítaná. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy a világgazdasági helyzethez nekünk kell alkalmazkodnunk, mert bár a gazdaságtörténelemben van arra példa, hogy egyes nemzetek tartósan ki tudták magukat vonni az általános világgazdasági rendszer alól és esetleg egészen önálló rendszert tudtak hoszszabb ideig is fenntartani, ez a körülmény azonban, sajnos, nem kis nemzetek, hanem sokkal nagyobb gazdasági területtel bíró nemzetek privilégiuma. A kormány általános gazdasági politikáját, ahogyan azt a miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr is ismételten kifejezésre juttatta, a nagy tömegek érdeke kell hogy irányítsa. Gazdasági téren és így az iparpolitika terén is nem lehet más feladatunk, mint az, hogy azt a javulást, amelyet a gazdasági életben konstatálhatunk, eljuttassuk a széles néprétegek felé s ebben a javulásban a nemzetnek minél nagyobb tömegeit részesíthessük. Ipari téren ennek előfeltétele természetesen az, hogy a termelés folytonosságát és rentabilitását biztosítsuk. A folytonos és rentábilis termelést csak akkor lehet biztosítani, ha megvan a szükséges felvevő piac. A piac vagy belföldi vagy külföldi lehet. Mint méltóztatnak tudni — a belföldi piacnak és általában a fogyasztó közönségnek erdeke kétségkívül mindig nyomott árszínvonalat kíván, a rentabilitás viszont az árszínvonalnak ezt az esetleges túlzott mérséklését megakadályozza. Meg kell azonban állapítanunk azt, hogy a termelés problémáját, így az ipari termelés problémáját sem szabad egyedül és kizárólag az árszínvonalon keresztül megítélnünk, mert az ipari termelés nemcsak árkérdés,, nemcsak a fogyasztó tömegek jobb elátásának kérdése, hanem egyúttal foglalkozz tatási kérdés is. Magyarországnak különben is a legnagyobb problémája az, hogy munkát teremtsünk az ipar útján mindazoknak a néptömegeknek, amelyek a mezőgazdaság keretén belül esetleg már nem tudnak elhelyezkedni. (Rassay Károly (Knob Sándor előadó felé): így kellett volna ezt előadni! Tetszik látni, így kell ezt elmondani! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ha a gazdasági élet bizonyos árszínvonalat nem bírna meg, akkor sem okvetlenül a termelés rentabilitásának rovására, hanem esetleg más eszközökkel kell a fogyasztó közönség vásárlóképességét helyreállítani. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A termelés folytonossága Magyarországon — ami az ipari termelést illeti — elsősorban a nyersanyagellátás biztonságát kívánja meg. Itt természetesen a külföldi nyersanyagokra gondolok. A külföldi nyersanyagok beszerzése a mai gazdasági rendszer mellett állandóan 1 6. ülése 1937 május 21-én, pénteken, igen nehéz és súlyos probléma, azonban megállapíthatjuk azt, hogy az elmúlt évben a kormány ezzel a problémával sikerrel birkózott meg, mert nemcsak hogy fennakadás nem következett be az ipari termelés terén a külföldi nyersanyagok hiánya miatt, hanem azt is állíthatjuk, hogy bizonyos mértékben még szaporodtak is a készletek. Az a célkitűzés, hogy azt a javulást, amelyet a gazdasági élet fellendülése mutat, mentől szélesebb néprétegekhez juttassuk el, teszi indokolttá a kormánynak azt a szociálpolitikai programmját, amelyet már többször is volt alkalmam a mélyen t. Házban ismertetni. Ezekre a kérdésekre talán majd ismételten vissza fogok térni. Szükségesnek tartom azonban, hogy éppen az előadó úr felszólalásával kapcsolatban az ipari problémák közül elsősorban a gyáripar kérdésével foglalkozzam. (Hallju! Halljuk!) A gyáripar — meg kell őszintén mondanom — az ország közvéleménye előtt az utóbbi időben, talán a legutóbbi napokban, igen kellemetlen megvilágításba került. (Dulin Jenő: Főleg tegnap! Tegnap sokat rontottak rajta! — Ügy van! Ügy van! bal felöl.) A közvélemény általában szeretné az összes meglévő gazdasági bajokért a gyáripart felelőssé tenni és a mai vitában is elhangzott az, hogy a kormány gazdaságpolitikája csak a gyáriparnak kedvez. Röviden azt a megállapítást lehetett hallani, hogy a^ gyáripar kap mindent, hogy túlsókat ad az állam a gyáriparnak és ezzel szemben rendkívül kevés az, amit a kisiparnak ad. (Kun Béla: A rendszer a rossz! — Andaházi-Kasnya Béla: Sajnos, ez így van!) Általában az volt a vélemény a mai felszólalások során is, hogy azok a kedvezmények, amelyeket a gyáripar élvez, nincsenek arányban a gyáriparban foglalkoztatott népességgel és általában nincsenek arányban az ország egyéb foglalkozási ágazataival. Örömmel állapítom azonban meg azt. hogy a. vita során igen objektív hangok is hallhatók voltak, amelyek elismerték azt, hogy egy haladó nemzet a gyáripari termelésben rejlő gazdasági előnyökről nem mondhat le. (Andaházi-Kasnya Béla: Ezt mindenki elismeri! Senki sem vonja ezt kétségbe! — Felkiáltások balfelél: Ez természetes!) Örömmel állapítom meg, hogy nem annyira a gyáripar fejlesztése ellen hallottunk hangokat, (AndaháziKasnya Béla: Sőt! Csak a protekció ellen!) mint esetleg a gyáripar egyes vezetőinek egyes gesztiói azok, amelyek ellen hangok hallatszottak. (Ügy van! Ügy van! bal felől. — Malasits Géza: A rideg kapitalista szellem ellen!) Szükségesnek tartom ezt leszögezni és ezt örömmel állapítom meg, mert nekem is az a meggyőződésem, hogy a magyar nemzet nem mondhat le a gyáriparban rejlő termelési fejlettségről. Nekünk tovább kell haladnunk az iparosodás útján. (Ügy van! Ügy van!) mert hiszen, — amint Vojnits képviselő úr mai felszólalásában említette — ha szembeállítjuk egész mezőgazdasági kivitelünket a mezőgazdaságban foglalkoztatott és manapság — mondjuk meg őszintén — sok esetben rendkívül szegényesen táplálkozott lakosságnak a szükségletével, akkor megállapíthatjuk, hogy jobb gazdasági viszonyok közt és jobb táplálkozás esetén már sokkal kevesebb feleslegünk fog maradni kivitelre (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) és akkor az elkerülhetetlenül beszerzendő nyersanyagokat és a népünk foglalkoztatásához szükséges egyéb külföldi anyagokat már nem mezőgazdasági exporttal, hanem inkább ipari exporttal kell megszereznünk.