Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 21i ha azok a rendelkezések, amelyek megkönnyítették a legszegényebb földmívesek megélhetését, a legszegényebb iparosnál is kifejezésre jutnának és ha az egyszoba-konyhás lakás adómentes, ha azt földmívesmunkás lakja, legyen akkor is adómentes, ha egy iparosnak van egyszoba-konyhás lakása, ahol a lakószoba tulajdonképpen egyúttal már műhely is. Tehát az egyműhely-egykonyhás lakások adómentessége is talán szóbakerülhetne, (vitéz Várady László: Nagyon igazságos!) Képviselőtársaim az előbb említették itt az útépítést is. Az útépítéssel kapcsolatban igen nagy elragadtatás hangján kell nyilatkoznom az útépítőgépekről. Láttam kint a kerületemben egy útépítést, ahol gyönyörűen dolgozik egy gép és csinálja a betonutat. Igaz, hogy ennél a látványnál csak az az érzésem nagyobb, hogy az ember szellemi és testi munkáját még többre értékelem, mint annak a gépnek munkáját. Szeretném, ha ezekben az útépítésekben nem tisztán a gazdasági rész és az út megépítése volna a főcél, hanem bizonyos mértékig szociális célt is szolgálna, (vitéz Cseh-Szombathy László: Ügy yanj Erre szükség van!) szeretném, ha az útépítő társaságok azokat a munkásokat, akik, az útéipítőgép emellett dolgoznak, megfelelően, fizetnék, úgy, onint amennyire az laz emberi munka [megérdemli. Be is fejezem beszédemet azzal az óhajjal, hogy szeretnem, ha a több képviselőtársam részéről megnyilvánult az az óhaj, hogy az iparosság közegészségügye rendeztessék, megvalósulna. Tudom, hogy az iparosnak megvan a joga, hogy ha önállóvá válik, folytassa segédkorában megkezdett biztosítását, mint önkéntes biztosított, de ezt a legtöbb iparos rendszerint nem. szokta aniegtenni. Nem is a betegsegélyezést szeretném sürgetni, hanem az aggkori biztosítást. Erre vonatkozólag az igen t. miniszterelnök úr Szegeden már ígéretet tett a legnehezebben megoldható vonatkozásban, a földmunkások számára. Szeretném, ha a magyar iparosság öregségére legalább annyira biztosítva volna, hogy ne szoruljon gyermekeinek ellátására, hanem, ha bármilyen csekély mértékben is, megkapja a segítséget felülről. Különben bizalommal vagyok az igen t. miniszter úr működése iránt, s a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik Meizler Károly képviselő úr. Meizler Károly: T. Ház! Az előadó úr tegnapi érdekképviseleti előadásában kizárólag a nagyiparral foglalkozott. (Propper Sándor: Az a szakmája! A Gyosz. igazgatója!) Ügylátszik, ennek reakciójaképpen ma úgyszólván mindenki a kisipart veszi védelmébe. Ahogy nem tudunk egyetérteni az előadó úrral, annál inkább egyet tudunk érteni sok tekintetben a miniszter úrral. Az iparügyi költségvetés magában is olyan, hogy szívesen forgatjuk, mert nemcsak üres számoszlopokat találunk benne, hanem a múlt cselekvéseiről' szóló jelentést is. Nem tudok ezen a téren egyetérteni Peyer igen t. képviselőtársammal, aki azt mondja, hogy ezen a téren alig történt valami, vagy semmi^ sein történt, mert igenis itt van a komoly beszámoló a múltról, itt van a Programm a jövőre és ezenkívül egyes tételeknél is komoly indokolásokat találunk, így helyeselni tudjuk azt, hogy a nagyipart decentralizálni akarja a miniszter úr, azonban ugyanakkor hozzá kell tennünk azt is, hogy viszont arra kell törekednünk és vigyáznunk, hogy ne olyan ipart vigyünk a vi'. ülése 1937 május 21-én, pénteken. 441 dékre, amely a kisiparnak konkurreneiát jelent es a kisipar kenyerét veszi el. A községek villamosítása tekintetében is csak helyeselni tudjuk a miniszter úr törekvését. Itt azonban, sajnos, azt kell mondanunk, hogy ez ma még nem minden falunak primer szükséglete. Tudjuk, hogy ma még a primer szükségletek sincsenek a falun kielégítve és bizony a villamosítás még nem az a kérdés, — természetesen a nagyobb községekben szükség van erre — amelyet minden kisközségben egyformán előtérbe kellene helyezni. A munkásság ügyével foglalkozván, meg kell állapítanunk erről az oldalról is, hogy igenis történtek ezen a téren örvendetes lépések és ezekből azt látjuk, hogy a miniszter úr jó magyar szívvel és erős szociális érzéssel fogott hozzá a szociális kérdések megoldásához. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Amit a munkaidő megállapítása terén, valamint a munkabérrendezés terén végzett, azok komoly tények és azokat kétségtelenül mindenkinek el kell ismernie, még szociáldemokrata képviselőtársainknak is. (Propper Sándor: Ami elismerendő belőlük!) Mégis ezen a téren is figyelmeztetnünk kell a miniszter urat arra, hogy ezeknél a szociális intézkedéseknél nem szabad megállni, ezeknél tovább kell menni, ezeknek csak egyetlen egy határuk és korlátúk lehet: amikor ezek a szociális intézkedések a kisiparosság teherbírását érintik, akkor kell megállani, mert kétségtelenül maga a kisiparosság szorul rá legelsősorban arra, hogy szociális intézkedések tárgya legyen. örömmel állapítjuk meg, hogy a miniszter úr 200.000 pengőt vett fel a költségvetésbe munkáslakások építésére, azt kell azonban mondanunk, hogy ez még kísérletnek is kevés, mert legalább 500.000 pengőt szerettünk volna látni erre a célra. Amikor azonban ezt megállapítjuk, ugyanakkor viszont figyelmeztetni kell a miniszter urat arra, hogy amikor fel^ veszi ezeket a tételeket munkáslakások építésére, ugyanakkor bizony a kisiparos sok helyen elveszti családi házát, sok helyen elárverezik azt a feje felől. Amikor tehát a munkáslakások építésénél egy lépést teszünk előre, — igaz, hogy kicsiny lépést — ugyanakkor meg kell védenünk az önálló iparosok jelenlegi exisztenciáját. Készséggel meg kell állapítanunk azt is, hogy a kisipar nehéz helyzetéért nem az iparügyi miniszter úr felelős, hanem a pénzügyminiszter úr, mert olyan antiszociális adóztatást vezet be, amely a kisiparosság életszínvonalát évről-évre alább nyomja. Mégis fel kell hívnunk az iparügyi miniszter úr figyelmét is arra, hogy igyekezzék a kisiparosság mellé állni és a kisiparossággal együtt megostromolni a pénzügyminiszter urat egy szociálisabb és igazságosabb adózási rendszer érdekében. (Esztergályos János: Felvonulni Budára!) Éppen azért, hogy lehetőséget nyújtsak a miniszter úrnak erre a felvonuláshoz az egyik vezényszót íme szívesen átnyújtjuk a pénzügyminiszter úrhoz adreszszálva, de az iparügyi miniszter úr. kezébe. A pénzügyminiszter úr tudniillik a maga kerületében nagyon elismerte azt, hogy az iparosság adózási rendszere nem megfelelő. (Egy hang a középen: Otthon mondta!) Igen, otthon beszélt. De ha sokszor kifogásolják, hogy az ellenzék ne mondjon olyat vidéken sem, amit itt a parlamentben azután esetleg nem vál-