Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-216
4:42 Az országgyűlés képviselőházának 21 lalna, természetesen a pénzügyminiszter úrnak sem szabad olyat mondania, amit azután nem valósít meg a költségvetés kapcsán. Ezt mondotta a pénzügyminiszter úr (olvassa): »1932-ben már a pénzügyi és gazdasági helyzet válságának mélypontján az volt az érzésem, hogy már akkor könnyíteni kellett volna különösen az iparosság adósérelmein és a kisiparosság helyzetén.« Ezt mondotta a pénzügyminiszter úr ennek az évnek januárjában. Sajnos, azonban nem látjuk sehol, hogy a kisiparosság terhein a költségvetés kapcsán vagy másképpen történtek volna bizonyos könnyítések. De tovább megyek. Az iparügyi miniszter urat valószínűleg érdekli az, amit a pénzügyminiszter úr állított, hogy tudniillik, az löksz, újra működik és odáig jutottunk el, hogy minden kisiparos hitelhez juthat az löksz, révén. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Akinek megfelelő fedezete van!) Akkor már nem minden kisiparos kap! A pénzügyminiszter úr nem jön zavarba az Ígéretek terén s azt mondja: ahol kölcsönt nem tudtunk adni, ott minden állami munkát a kisiparnak juttattunk. Nem tudom, hogy így van-e. (Rajniss Ferenc: Melyik újságban áll ez?) Az Esti Újságban. (Egy hang a baloldalon: Hiteles!) A nemzet összlakosságának egynyolcadáról, körülbelül egymillió emberről van szó. Ez az egymillió ember azonban nemcsak szociális gondoskodásra szorul, hanem egyúttal a termelésnek is fontos tényezője, hiszen a kézműipar termelési értéke háromnegyedmilliárd pengőt jelent, ami fele annak, amit a nagyipar termel. Ha ez így van, akkor azt kell mondanom, hogy már csak ezért is a kisipar hóna alá kell nyúlni és nagyvonalú kisíparfejlesztő politikát kellene folytatni, legalábbis olyat, ahogyan ezt külföldön csinálják nagyon sok államban. Ugyanebben a választókerületben, ahol a pénzügyminiszter úrnak előbb felolvasott nyilatkozata elhangzott, az egyik pénzügyi tanácsos, Sebestyén Lajos statisztikába foglalta az iparosság kereseti viszonyait és azt állapította meg, hogy Pécsett a legnépesebb iparágban, a cipészeknél 303 mester egyenként mindössze évi 417 pengő jövedelmet tudott elérni. Egy évben 417 pengőt! Azt hiszem, egyetértünk ezzel a pénzügyi tanácsossal, amikor megállapította azt, hogy ez a színvonal, ez az életnívó mélyen alatta áll még a jobban kereső nap számosok színvonalánál is. Amikor ilyen minimális jövedelmeket látunk. — megint a pénzügyminiszter úrnak ßzolok az iparügyi miniszter úron keresztül — ugyanakkor a másik oldalon azt látjuk, hogy a kisipar 68 millió pengő egyenesadót fizet egy esztendőben, a közvetett adóknál pedig fizeti az összes közvetett adók 17%^át, vagyis 13 millióval többet, mint a nagyipar és fizeti a társadalombiztosítási terheknek több mint 25%-át, fele annyit, mint a nagyipar. Látjuk tehát, hogy hatalmas közterhek sújtják a kisipart, mégpedig úgy, hogy az összes társadalombiztosítási terheknek és adóterheknek 15% L át a kisipar viseli: 145 millió pengőt fizet, 20 millióval többet, mint a gyáripar. Ennek azután természetesen a konzekvenciái nem maradnak el. A kézműiparban öt év alatt a mesterek száma ugyan emelkedett 21.000-rel, — mert hiszen tudjuk jól, hogy az iparos mint legény nem kapván munkát, önállósítja magát és így a kisiparos a vidéken még nagyobb mértékben csinál konkurrenciát ' 6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. a már régebben iparukat folytató kisiparosoknak — a segédek száma azonban Öt év alatt 50.000-rel csökkent. Ez azt jelenti, hogy a kisipar felé nem mer senki menni, nincs utánpótlás, már pedig a kisipar volt a múltban az, amely a gyáripar számára tanoncokat és segédeket nevelt. Közismert az is, hogy Budapesten a hentes ipartestületben 269 önálló kisiparos adta vissza iparigazolványát az elmúlt évben. Ha így állunk, akkor szinte azt mondhatjuk: csodálatos dolog, hogy mégsem a kisiparosság nyugtalankodik, hanem a Gyosz. az, amely nincs megelégedve a helyzetével. Hallottuk ezt itt tegnap az előadó úr beszédéből és hallottuk ezenkívül Chorin elnök úr beszédéből, amelyet a Gyosz. legutolsó közgyűlésén mondott, mondván, hogy sok az a szociális intézkedés, amelyet idáig a kormány bevezetett, mert ezek a szociális intézkedések — mondja Chorin — máris veszélyeztetik a nagyipar rentabilitását. (Rajniss Ferenc: Ezt Chorin mondja!) Igen, ezt Chorin mondja! Szóról szóra azt mondja, hogy az ijedtség szociálpolitikája ez és ezt nem szabad továbbfolytatni, mert akkor a nagyipar rentabilitása teljesen oda lesz. Beszélt továbbá Chorin »a veszélyes atmoszféráról, amely az alkotni akarók kedvét szegi és munkáját lehetetlenné teszi«. Ha ezt Chorin Ferenc mondja, kérdem, honnét veszi Chorin Ferenc, a Gyosz. elnöke a bátorságot ezeknek megállapításához akkor, amikor a kisiparosság feleannyi, sőt nem is feleannyi, hanem egyáltalán semmi segítségben nem részesül, viszont a gyáripar kapja a mérhetetlenül nagy adókedvezményeket. Azt kérjük tehát az iparügyi miniszter úrtól, ne hallgasson Chorin Ferenc nyilatkozatára, hanem menjen a maga útján tovább, főleg pedig ne próbálja az igen t. miniszter úr rábízni a gyárosokra a családi bér kérdésének rendezését. Azt olvasom a költségvetésben, hogy azt kívánja a miniszter úr, lássák be ezt a gyárosok és minden kogens szabályalkotás nélkül alkossák meg a családi munkabért. Azt hiszem, Chorinnak ezután a nyilatkozata után meg lehet győződve a miniszter úr, hogy kogens szabályalkotás nélkül szó sem lehet arról, hogy ezek az urak, akik az eddigi szociális intézkedéseket is sokallják, csakugyan bevezessék a családi munkabért. Kérnünk kell a miniszter urat arra is, hogy a munkások különadóját szüntesse meg. (Müller Antal: Szüntesse meg!) Az 1930-ban kiadott miniszteri rendeletek azt írják elő, hogy nem az évi kereset után, hanem a hetibér után is ki kell vetni a különadót. Ez azt jelenti, hogy ha egy munkás egy évben csak egy héten keresztül dolgozik, akkor is megróják ezzel a különadóval. Itt van a kezemben egy bérelszámolás, amely szerint 33 pengőt keres egy munkás hetenként. — a nyári legnagyobb munkaidőben — s ebből levonják a forgalmiadót, a különadót és az egvházi adót. Ebból a 33 pengőből is 2 oengő 48 fillért vonnak le hetenként (Vitéz Várady László: Mennyi az állami adó?) Én nem azt keresem, hogy mennyi az állami adó; én azt keresem, hogy nem lehet a hetijövedelmeket megadóztatni, mert nem tudjuk, ho <ry eery évben mennyi annak a munkásnak a jövedelme. T. Ház! Fel kell hívnunk a miniszter úr figyelmét aura is, hogy a kiadott rendelkezéseknél arra is vigyázni kell, hogy ne legyen vexatura-jelleg ük r bizonyos rendelkezéseknek, bizonyos intézkedéseknek. Így különösen arra
