Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

440 Az országgyűlés képviselőházának 21 van Eger szempontjából, ahol a nemzetközi relációban is leggyönyörűbb szállodával találkozunk és Mezőkövesden, a Matyóház kitűnő vezetésében, ahová azonban nem eléggé irányul az idegenforgalom. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Legyen szabad a Balaton tekintetében csak egészen röviden néhány dolgot a miniszter úr figyelmébe ajánlom. Az iparügyi minisztériumnak meg kellene keresnie a belügyminisztériumot,, hogy a belügyminiszter ne hagyjon jóvá olyan községi költségvetést, amely nem gondoskodik a község területéhez tartozó fürdőtelep fenntartásáról, a fürdőtelep világításáról és locsolásáról a fürdőévad ideje alatt. Ugyancsak fontos volna a szállók és panziók szaporítása a kor igényeinek megfelelő építkezés előmozdításával. Amint Abbáziát a Südbahn teremtette meg, ugyanúgy itt is igen sok fürdőhelyet, elsősorban szintén állami alakulatok teremthetnének meg. Ezzel szemben az a körülmény, hogy a Balaton mellett sok helyen a telkekre csak nyaralót szabad építeni, szállót, penziót vagy műhelyt pedig csak külön megváltási díj ellenében, szintén oka annak, hogy az iparosmunkák és a kereskedelmi cikkek drágábbak a Balaton mellett, mint Budapesten. Például, ha valaki garázst akar építeni a Balaton mellett, a telken és az építkezési költségen kívül külön kell fizetnie a jogért, hogy megengedjék a garázs nyitását. Ezeket az anomáliákat meg kellene szüntetni, ugyanúgy, mint ahogyan gondoskodni kell arról is, hogy a Balaton körül az árak ne legyenek magasabbak, mint a hasonló osztrák vagy olasz fürdőhelyeken. Szükséges ehhez a piacok ellenőrzése, nemcsak az élelmiszerek, hanem a szállodai szobák, az ellátás és a fürdőzés díjai szempontjából is, ahol a legnagyobb visszaélések mutatkoznak néha. Megdrágítja az életet a balatonvidéki villamosművek magas díjszabása is. Hat fillérnél drágábbnak nem volna szabad lennie a villamosművek hektowattonkénti díjszabásának. Idetartozó kérdés az utak kérdése, a vasúti kedvezmények kérdése, a külföldi forgalomba való bekapcsolás kérdése és számos más kérdés ezzel kapcsolatosan, amelyeket a múlt esztendőben szóyátettem a Balatoni Társaság memorandumában foglaltaknak megfelelően, amelyet ezúton is a legmelegebben ajánlok az iparügyi miniszter úr figyelmébe. T. Ház! A vendéglátó ipar az alapja az idegenforgalomnak. Különös gondot kell fordítanunk erre az idei évben, amely a jubiláris Szent István-esztendőnek és az eucharisztikus világkongresszus esztendejének megelőzője. Magyarország mindenkor a kultúra védőbástyája volt és ma is igazolnia kell, jobban mint valaha, nemcsak kultúráját, hanem sokszor hangoztatott kul túr fölényét is. Ha legszebb természeti kincseinket el is rabolták, azt, ami megmaradt, gondosan, szeretettel és megértéssel kell kezelnünk. Szegény ország vagyunk, (Rajniss Ferenc: Részben!) többségben van az országban a szegény ember. Ilyen szegény, de becsületes, nemzeti és polgári szempontból megbízható réteg a magyar kézműiparosság, a magyar kisiparosság is. Ennek részére kérek megértést, szeretet és a mindennapi kenyéjr megszerzésének lehetőségét. Igénytelen felszólalásom csak ezt célozta. (Helyeslés,) Elnök: Szólásra következik Tóth Pál képviselő úr. 6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. Tóth Pál: Mélyen t. Képviselőház! Nemcsak előttem szólott t. képviselőtársam felszólalása, hanem az egésznapi igen élénk iparügyi vita is mutatja, hogy a magyar képviselőház mindenegyes tagjában igen élénk szimpátia él a magyar kisiparosság nehéz, küzdelmes sorsa iránt, (vitéz Várady László: "ÜÍTV van!) Szerény szavaimhoz pár percre szintén ebből a témakörből óhajtok anyagot venni. Méltóztassanak megengedni, hogy a jelenlévő iparügyi miniszter úrhoz éppen a múlt esztendő során alkotott 1936. évi VII. törvénycikk alapján egy szerény kérdést intézzek az ipartestületek jövő sorsa felől abban az anyagi vonatkozásban, hogy a megszűnt és az újonnan alakult ipartestületek közt milyen lesz az iparostársadalom meglevő vagyonának az anyagi megoszlása. Nevezetesen a helyzet az, hogy voltak, egyes községek, ahol ipartestületek hosszú esztendőkön keresztül, már az első ipari törvény megteremtésétől kezdve voltak és most a tavaly meghozott törvénycikk alapján megszűntek. Vannak ipartestületek, amelyeknek vagyonuk volt, vannak viszont, amelyeknek adósságuk volt. Bizonyos mértékben, elismerem, nehéz összeegyeztetni az új járási ipartestületek anyagi helyzetét, de legalább azt szeretném, ha a miniszter úr azon az állásponton volna, hogy az a vagyon, amelyet a helybeli községi iparosság egyes községekben hosszú évtizedeken keresztül összegyűjtött, most, ha esetleg^más címen is, de a helyi iparosság tulajdonába menjen át. Ilyen községekben most az ipartestület megszűnése után iparoskörök alakultak, amelyek hatósági jogkör nélkül ugyan, de ugyanazt a társadiaimi életet vannak hivatva szolgálni, amelyet eddig az ipartestületek szolgáltak. t Bízom abban, hogy a miniszter úr kiadandó rendelkezésekben ezt a kérdést közmegelégedésre meg fogja oldani. A költségvetés tárgyalása során fel szeretném hívni az igen t. Ház figyelmét egy szépen fejlődött háziiparunkra, a hazai perzsaszőnyegszövésre, amelynek kiinduló pontja éppen az én kerületemben leve Békés szentandrás község. Ez a fiatal háziipari ág a háború után keletkezett és ma, 17—18 év után eljutottunk odáig, hogy Magyarországon megszűnt a perzsaszőnyeg importja. Olyan tökéletes hazai perzsaszőnyegeket tudnak előállítani, (vitéz Várady László: Úgy van!) hogy perzsaszőnyegimportra többé szükség nincs, sőt ellenkezőleg, exportra van szükség és amikor ez a szép háziipar úgyszólván a semmiből, különösebb támogatás nélkül is naggyá lett, azt kérem a miniszter úrtól, támogassa most már ennek az iparnak exporttörekvését, hogy ebben a háziiparban ne legyen visszaesés. Iparkodjék talán a miniszter úr a Nemzeti Bankot meggyőzni arról, hogy a Nemzeti Bank képes olyan valutapolitikát követni, amely segítségére van ezeknek a szőnyegszövőknek, hogy a hazai termelés ne szenvedjen fennakadást azért, mert az ország már szaturálva van perzsaszőnyegekkel. Még egy kérdésre hívom fel az igen t. pénzügyminiszter úr, illetve az iparügyi miniszter úr figyelmét. Azért mondtam pénzügyminisz; tért, mert bizonyos vonatkozásban pénzügyi kérdésről, az iparosok adójáról lévén szó, (Propper Sándor: A pénzügyi tárcánál kellene felhozni! — Meizler Károly Nem, ide is tartozik!) ebben a vonatkozásban pénzügyi kérdés is az, amit megemlítek. Azt szeretném ugyanis,