Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-216
Az országgyűlés képviselőházának 21 6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. 439 vezetésében nyilvánul meg 1 . Ezek ugyanolyan fontos alapkérdések, mint általánosságban az írni-olvasni tudás. T. Ház! En nem kívánok vitába szállni az előadó úr tegnapi beszédével, helyesebben Gyosz.-induló jávai, (Felkiáltások: Gyászinduló?) mondom, Gyosz.-indulójávai, tmert sem a gyáripar mellett, sem a gyáripar ellen nem kívánok ma 'szólni. En csak hálás köszönetemet kívánom kifejezni az előadó úr tegnapi beszédééirt, (E\gy hang a középen: Nana!) azért, mert én a régi angol parlamentarizmus híve vagyok és ennieik alapján hálával és köszönettel tartozóim az előadó úr beszédéért, mert az ő tegnapi beszéde a legnagyobb propaganda volt az érdekképviseleti rendszer ellen, szemben a parlamentarizmussal. Ez jelentené ugyanis a bellum omnium contra omnes megnyilvánulását, amint ez tegnap az egész képviselőház előtt nyilvánvalóvá vált. (Meizler Károly: Mi lenne, ha itt csupa érdekképviseleti ülne?) En ez alkalommal csak két témáról kívánok megemlékezni: az egyik már több előttem felszólalt képviselőtársam témája, a kisipar, a másik pedig, amiről külön kívánok néhány szót szólni, a vendéglátó ipar. A kisipar legfőbb kérése és kívánsága a munkaalkalmak megteremtése és a kisipari hitel kérdése. A munkaalkalmak között elsősorban az építkezések ügyéről kell szólnom, amelyre vonatkozólag tavaly a pénzügyi tárca költségvetésének vitája során elmondott beszédemben részletes tervet voltam bátor előterjeszteni, ami azóta részben meg is valósult. Ez a munka azonban folytatandó volna olymódon, hogy a fővárosban necsak a perifériákon épüljenek gyors ütemben épületek, hanem a belső városrészekben is a modernizálás és tatarozás minél nagyobb adókedvezményben részesüljönv vidéki relációban pedig az utak,^ a csatornázás, a közmunkák minél nagyobb mértékben kerülhessenek megvalósításra. Mindezek munkaalkalmat jelentenek, mér pedig minden munkaalkalom emeli a forgalmat és végeredményben gazdasági vérkeringésünk felfrissülését jelenti. En megértést kérek a pénzügyminisztériumtól ebben az irányban, amely irány a munkaalkalmak szaporítását jelentené. T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr igen elzárkózó politikát folytat, amivel szemben az iparügyi miniszter úr erélyesebb állásfoglalását szeretném látni, (Meizler Károly: Igen, biztatni kell egy kicisit!) különösen az Oti.-nál, ahol is az Oti. elnöksége és igazgatósága már megszavazott nagyobb kölcsönöket tisztviselői és munkáslakások építésére, a pénzügyminisztérium azonban ugyanúgy nem járult hozzá ehhez a nagy munkaalkalomteremtéshez, mint ahogyan nem járult hozza Miskolc varasának ahhoz a tervéhez, amelylyel Görömbölytapolca fürdőt világvárosi gyönyörű fürdővé tudná varázsolni modern szálloda felépítésével. Ezekkel a kérdésekkel azonban nem kívánok most bővebben foglalkozni. A kisiparosság követelései közül röviden, távirati stílusban meg kívánom ismételni már többször előadott kérelmeimet. Az új építkezésekkel kapcsolatban kérem a miniszter unat, hogy valami módon biztosíttassék, hogy a kisipar mindenkor megkapja munkája ellenértékét, ami a jóhiszemű főváh lalkozónak is érdeke, szemben a rosszhiszemű generálvállalkozóval, aki az alvállalkozók munkáját nem fizeti meg. A karbantartásnál kérem a miniszter urat, legyen kegyes olyan intézkedést léptetni életbe, amely lehetetlenné teiszi azt, hogy nagy üzemek, szállodák, szanatóriumok, kórházak kontárok útján végeztessék ;a munkát. Ezzel szemben tessék olyan intézkedést életbeléptetni, hogy csak tényleg szakképzett iparosok által legyenek elvégezhetők ezek a munkálatok, (vitéz Várady László: Megvan már!) Nem kívánok a kontárkérdéssel külön foglalkozni, ezt a témát kimerítette már előttem szólott t. képviselőtársam. A szakképzettség kérdésénél legyen szabad még csak azt a kérést előterjesztenem, hogy szakképzettséghez kötött iparban ne lehessen munkaegyesítés címén olyan munkát végezni, amely egy másik szakmának a rovására megy. Ugyancsak régi kívánsága a kisiparnak a köziszállítási szabályzat módosítása abból a szempontból, hogy ne a legolcsóbb, hanem a reális ajánlattevő kapja a munkát, mert ellenkező esetben a legolcsóbb ajánlat mindig keret- és hiteltúllépésre vezethet. Ugyanilyen kérelem az is, hogy áron alul ne adjanak ki közmunkákat. A kisiparos is részesüljön öregségi és rokkantsági biztosításban, ahogy azt Éber Antal t. képviselőtársam részletesen kifejtette ma és ahogy én is bátor voltam a multévi költségvetés tárgyalása során kifejteni. Szeretném, ha a miniszter úr expozéjában részletesebben kiterjeszkednék úgy a kisipari hitel kérdésére, mint >a kisipari export kérdésére, amellyel kapcsolatban elismerésünket kell nyilvánítanunk a Budapesti Nemzetközi Árumintavásárnak. A közüzemi kérdéssel is foglalkozott több képviselőtársam. Ezen a területen meg kell különböztetni a monopolisztikus közüzemeket azoktól, amelyek az adófizetők pénzén az adófizető polgárságnak, a kisiparnak és a kiskereskedelemnek illegális konkurrenciát támasztanak. Üjból szóvá kell tennem, t. Ház — ahogy a múlt évben is tettem — a gyárak detailárusításának kérdését. Ugyanakkor, amikor az autarkiás gazdálkodás mellett a gyáripar nagy része vámvédelemben és külön devízaelőnyben részesül, és így külön vám- és devízaarisztokrácia alakul ki, a detailárusítással még külön megnyomorítják a kisipart és a kiskereskedelmet. Itt újra azt a kérelmet terjesztem elő, mint a múlt esztendőben, hogy méltóztassék ezeket a gyárakat az adózás szempontjából áruházakként kezelni. Szóvá kell tennem az aránytalan közteherviselést is, amely a kisiparosokot sokkal súlyosabban sújtja, mint a nagy áruházakat, nagy vállalatokat és nagy részvénytársaságokat, amelyek nem a. forgalmuk után adóznak, mint a kisiparosok. Az önálló kisexisztenciák védelmét kérem az egész vonalon, nemzeti, polgári és jogrendi szempontból egyaránt. T. Ház! Legyen szabad most még néhány szót szólnom a vendéglátó-iparról. A vendéglátó-ipar ügye a magyar idegenforgalom ügyét jelenti Idegenforgalmi szempontból Budapesten, a fővároson kívül a Mátra, a Bükki és a Balaton jön számításba. A Bükkről nem kívánok külön szólni, mert, sajnos, Lillafüreddel kapcsolatosan mindazok a panaszok, amelyeket két esztendővel ezelőtt voltam bátor a Ház elé tárni, ma is ugyanúgy fennállanak, mint akkor fennállottak. Más helyeken viszont bizonyos fejlődés tapasztalható. Fejlődés van az idegenforgalom előrehaladása szempontjából a Galylyatetőn, ahol most két szálló épül. Fejlődés
