Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

438 Àz országgyűlés képviselőházának % tani. Nyilvánvaló dolog,, hogy ma a legtöbb ember állami szolgálatban akar elhelyezkedni, meg pedig nem csak azért, mert az ő saját pályáján foglalkozást, alkalmazást nem kap, de főképpen azért, mert állami szolgálatban kényelmesebb a- megélés és azonkívül az aggkoráról biztosítás történik a nyugdíjjal. Mi képviselők, akik a néppel érintkezünk, nagyon jól tudjuk azt, hogy tucatszámra kapjuk a választóikerületbői a leveleket, amelyekben egyszerű polgáremberek kérnek bennünket, hogy őket a vasútnál, a hajózásnál, a postán, a csendőrségnél, a rendőrségnél stb. helyezzük el. Egy 15 holdas gazda fia például a postához akar kerülni. Miért? Mert otthon hajnaltól estig kellene dolgoznia, ha azonban ide kerül, fele annyi fizikai munkával nagyobb bért kap és öreg napjairól is gondoskodás történik. v Ezen az állapoton változtatni kell és azt hiszem, megvolna erre a megfelelő mód, ha az iparnak és a kereskedelemnek, valamint a mezőgazdaságnak is megadnék azt a tekintélyt, amely megvan adva a tisztviselői karnak és az állami szolgálatban levőknek, mert ha figyelemmel kísérjük, mélyen t. Ház, azt látjuk, hogy ha annak a tisztviselőnek csefkély is a fizetése, de megvan^ neki az utazási 'kedvezménye, a családi pótléka, s ami a legfontosabb, öregkori nyugdíja, viszont az ipari és kereskedelmi pályán ez mind hiányzik. Ismétlem, a legfontosabb minden bizonnyal az öregkorban való megélhetés biztosítása. Azért tehát arra kellene törekednünk, hogy a társadalmi osztályok között ezek a különbségek ne állhassanak fenn. hanem minden egyes társadalmi osztálynak legyenek meg azok a kedvezményei, amelyek a. másiknak meg-vannak. Minden emiberbarátílag. szociálisan érző emberre jólesően hatottak az iparügyi miniszter úrnak azok a rendelkezései, amelyeket a minimális órabérről és a maximális munkaidőre vonatkozóan kiadott. Minden nemesen érző ember örülhet annak, hogy ezek az üdvös intézíkedések megtörténtek, de örülhetünk: hazafias szempontból is. mert a munkásság attól az érzéstől áthatva, hogy sorsukkal ez a kormány és ez a párt törődik. (Meizler Károly: Nemcsak az a párt törődik!) ennek a hazának becsületes, hű fiai igyekeznek: maradni. Azért tehát arra kell törekednünk, hogy azok a munkások, akikre ezeket az intézíkedéseket még nem terjesztették ki, ezeket a kedvezményeket szintén megkapják. A mun'káskérdéssel kapcsolatban legyen szabad megemlítenem még azt is, hogy a munkaközvetítéssel r többet és jobban kellene foglalkozni. Nem elég az, hogy egyszerűen munkaközvetítő hivatalt állítunk fel, amelynek vezetésével protekciós egyéneket bízunk meg, hanem olyan egyének szükségesek annak vezetésére, akik -a munkát magát és a munkásságot is ismerik, mert fontos dolog az, hogy a munkaközvetítő hivatal vezetője tudja, hogy annak a gyárnak milyen munkára és milyen munkásokra van szüksége. Egy ilyen munkaközvetítő hivatal felállítása feltétlenül szükséges, mert csak az összes segítő eszik őzök igénybevételével érhetjük el azokat a nemzeti érdekeink szempontjából fontos eredményeket, amelyeket várunk. (Esztergályos János: A magyar ipar hatalmas lett, fejlődött ilyen munkaközvetítők nélkül!) En testestül-lelkestül szociális érzésű ember vagyok. Nekem minden ember, aki becsüi 6. ülése 1937 májtis él-én, pénteken. letes és hazáját szereti, egyforma. (Helyeslés jobb felől.) Éppen azért, mert így érzek, tartom szükségesnek: azt, hogy minden embernek, aki dolgozni akar, tisztességes, emberhez méltó megélhetése legyen. Emberi önérzetemet, keresztény felfogásomat sérti, amikor különösen itt, a nagyvárosban a tobzódó vagyon túltengését látom^ ugyanakkor, amikor kolduló emberek seregével találkozom. (Propper Sándor: Annyit prédikálnak, tegyenek valamit már egyszer!) Nem vagyak szélsőséges ember, de felforr bennem a vér, ha az igazságtalan jövedelemmegoszlást látom és lelkileg többet szenvedek talán, mint az az éhező, mert törvényhozói mivoltom mulasztását látom az ilyen jelenségekben. Kétezer éve már annak, hogy a krisztusi « tanok kezdtek terjedni itt a földön és kétezer év nem volt elégséges ahhoz, hogy a keresztény alapigazságok egyik legfontosabb fundamentumát, a »szeresd felebarátodat, mint önmagadat« tanítását meg lehetett volna az emberiségben valósítani. Hiába tanítóink, papjaink fáradozása, az emberi gyarlóság, az emberi kapzsiság, az emberi önzés nem juttatta a keresztény világ felfogását arra az eredményre,, hogy ezeket a tanokat meg lehetett volna valósítani. Éppen azért, mert az emberi gyarlóság képtelen erre, szükséges, hogy olyan törvényes intézkedéseket hozzunk, amelyek ezeknek betartására kötelezni fogják az emberiséget. A vagyon, a szellemi fölény, az üzleti rutin nem szolgáltat egyedül okot arra, hogy valaki ezeket saját céljaira használja fel. Ezeket a tulajdonságokat tartozik mindenki a köz szolgálatába állítani. Nem tűrhetjük, hogy míg néhány száz ember milliókat harácsol össze, addig sokezren nélkülözzenek, koplaljanak, szenvedjenek. Igazságot keresünk, igazságot keresünk a törvényhozatalban is és ha szükséges, még abban az esetben is, ha a magántulajdon eddig szentségnek tartott körébe nyulunk bele. T. Ház! Én ezeket a gondolatokat voltam bátor mint a többségi párthoz tartozó képviselő elmondani, (Helyeslés jobbfelől.) mert tudom, hogy ennek a pártnak többsége hasonlóan gondolkozik és ugyanezeknek az eszméknek megvalósítását óhajtja. %Újabban divatba jött arra hivatkozni, hogy szélsőséges elemek járják be az országot, izgatnak, lelkeket mételyeznek. Ez nem áll. Ma a népeket nem kell izgatni. Ezek a gondolatok, amelyeknek kifejezést adtam, benne vannak, lelkeket mételyeznek. Ez nem áll. Ma a népeket nem kell izgatni. Ezek a gondosulniok és meg is fognak valósulni. Miután azt látom, hogy a költségvetés ebben a szellemben van szerkesztve, ezért a magam részéről azt elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Nagyjában és (egészében magamévá teszem előttem szólott képviselőtársam gondolatait. A jó iparpolitika feltétele nézetem 'Szerint, hogy elsősorban a mezőgazdasági ipart kell pártfogolni és előnyben részesíteni. Szükséges a városi vámpolitika helyes reformja, az útpolitika kellő vezetése és a civilizáció terjesztése, tehát az egészségügy intézményesítése, ami elsősorban vízvezetkben, csatornázásban és kórházakban, azután a civilizációhoz hozzátartozó villanyvilágításnak vidéken mindenütt való be-