Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 21 fizetéseivel, akkor még szomorúbb eredményt kapok. En osztom azt a felfogást, hogy akiben tehetség van, azt meg kell fizetni, nem vagyok hajlandó uniformizálni az embereket, de olyan klasszifikálást, hogy egy ember 300 munkás fizetésével egyenértékű fizetést kapjon, megesem vagyok hajlandó elismerni, különösen akkor nem, amikor lehet arról vitatkozni, hogy az a képesség ér-e annyit, vagy nem. (AndaháziKasnya Béla: Nem, csak a papa fia!) Nem vagyok hajlandó tehát az ilyen megkülönböztetést elfogadni és itt lenne a kormánynak kötelessége a munkásság javára, a gyengébb fel javára beavatkozni. Gömbös volt miniszterelnök úrnak alkalmam volt egyszer egy ív papíron egy pár számot átadni és azt mondottam neki, hogy ez a magyar munkás élete. Gömbös miniszterelnök úrban volt szociális érzés, nyomban megértette a dolgot és ígéretet tett, hogy a munkabérmegállapításokat meg fogja csinálni. Csak, sajnos, amíg ez a munka bérmegállapítás a hivatalos retortán keresztül ment, már érvényesültek azok a bizonyos befolyások, amelyek más területen is érvényesülnek és a bizottság máskép alakult meg, máskép állíttatott össze, mint kívánatos lett volna. Én a háború utolsó évében tagja voltam a honvédelmi minisztérium által létesített úgynevezett panaszbizottságnak, amely egy altábornagy elnöklete alatt, munkaadók, munkások és miniszteriális képviselők jelenlétében járt vidékről vidékre és megállapította a munkabéreket. Mondhatom, hogy az a bizottság megelégedést, nem mondom, hogy mindenütt tetszést, de mégis nagyjából megelégedést tudott kiváltani a maga határozataival. Itt pedig azt látom, hogy ezek a bizottságok a legritkább esetben tudják az érdekeltek megelégedését kiváltani. Miért

1

? Először is azért, mert .a kérelmek elbírálása nagyon hosszú időt vesz igénybe. Ne méltóztassék túlzásnak tartani azt, amit mondok, mert állítom és hajlandó vagyok aktaszerűen bizonyítani, hogy vannak ügyek, amelyek egy év óta folyamatban vannak. A textilmunkások bérkérdésének elintézése, azt hiszem, több mint egy éve folyamatban van. Itt van azután a bizottság összetétele. A bizottságba kineveznek munkaadókat és munkavállalókat, valamint úgynevezett semlegeseket, akiket a kérdés abszolúte nem érdekel, nem érint. Ezek igen előkelő közgazdasági tevékenységet kifejtő urak, de nem érdekeltek ebben a kérdésben, abszolúte nem érintetnek, akár alacsonyabb, akár magasabb lesz a bér. El kell ismernem, hogy ezek az urak a legtöbb esetben objektíven fogják fel ezt az egész kérdést és megítélésük helyes is, amit egy csomó határozat bizonyít, amelyeket azonban a miniszter úr 'helytelenített, mert a miniszter úr magasaknak tartotta a béreket és szükségesnek tartotta ezeknek leszállítását. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Én nem szállíthatom le a béreket ! — Malasits Géza : Dehogy nem, kérem ! Ugyan kérem!) Vissza méltóztatik adni a bizottságnak. Ne játsszunk a szavakkal, miniszter úr, nem kell a szavakkal játszani, mindig a lényeg a fontos. Nem méltóztatik a béreket leszállítani, mert erre a miniszternek, úgy tudom, nincs is .a törvény szerint joga, de vissza méltóztatik adni a bizottságnak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Miértl) Vissza méltóztatik adni a bizottságnak megfelelő utasítással. A munkaadókat sohasem kell utasítani, azok úgyis mindent le akarnak szállítani, a semlegesek pedig meg fogják kapni a megfen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. b

. ülése 193? május Êl-ên, pénteken. 435 lelő szerény kioktatást arról, hogy itt magas erkölcsi és közgazdasági érdekek forognak kockán, a munkások pedig beszélhetnek, amit akarnak, kétharmad áll egyharmaddal szemben. Ez a helyzet. Arról nem akarok sokat beszélni, hogy a munkásdelegátusokat mennyire operettszerúen válogatják össze, csak éppen jellemzésül meg alkarom említeni, hogy a famunkások beadtak egy kérelmet, amelyben a gömbfafeldolgozó munkások részére kérték a minimális munkabérek megállapítását., Szokás szerint mindig kérnek a Nemzeti Munkaközponttól egy delegátust. De ilyen munkás nem volt. Erre kimentek Újpestre és ott találtai végre egy borbélyt. Valószínűleg azért választották őt a gömbfafeldolgozó munkások képviselőjének, mert azt gondolták, hogy gömbölyű részeket borotvál. Ez nem tréfa, hanem tény. Ezt a borbélyt nevezték ki a .bérmegállapító bizottságba és ő fogja -a gömbfafeldolgozó munkások minimális munkabérét megállapítani. Bocsánatot kérek, ne méltóztassék ebből a dologból operettet csinálni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Jelölés alapján történik!) Öt nem jelölte senki és mikor megtudta, hogy miről van szó, úgy megijedt, hogy azt mondta, ő soha nem megy el arra a tárgyalásra, ha meghívják. Ezeknek a bizottságoknak végeredményben fontos hivatásuk van, mert vagy teljesíteni tudják feladatukat és tényleg szabályozóLag hatnak a bérekre, vagy nem. Ha nem, akkor kár ezzel foglalkozni, akkor megy a dolog tovább a maga útján és a. munkásság vagy a maga erőviszonyaival vagy pedig azokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésére állnak, igyekszik gazdasági érdekeit megvédeni. Ezt annál kevésbbé lehet kifogásolni, mert amíg tűrik, hogy kartel legyen és amíg tűrik, hogy a ' kartelek bianco váltókkal és egyéb megszorításokkal dolgozzanak, addig nem lehet a munkásságot sem korlátozni abban, hogy a munkabér feljavítása érdekében szervezkedjék vagy esetleg sztrájkoljon. Igaz, hogy a belügyminiszter úr nyomban ott van a maga embereivel és ha kell, még a galiciaiknak, .a kapitalistáknak is védelmet nyújt, ezek akkor sem kapnak büntetést. Ezt bizonyítani is tudom azzal az esettel, ami a cipőfelsőrészkészítő iparban megtörtént, hogy a munkásokat, Szabót, Kovácsot, Tóthot, Lichtmann és a többi érdekében lefogták, akik egy pinceműhelyben uzsorázták ki ezeket a munkásokat. A minisztérium felfogása ezeknek a bérmegállapításoknak ügyében egészen helytelen, mert azt mondja, hogy: »Kérem, nem lehet . azt elfogadni, hogy a munkás a munkaadóval megegyezzék a minimális munkabér tekintetében és ha ezt megtette, akkor már a miniszternek, illetőleg a bizottságnak semmi jköze sincs a dologhoz«. Mondok egy egyszerűbb esetet: el sem jutnak a munkabérmegállapításig. Ha megállapodnak egy kollektív szerződésben a munkabéreket illetőleg és ebben a kollektív szerződésben kölcsönösen megállapítják a feltételeket, amelyek mellett munkát akar

: nak vállalni, akkor azt mondja az, .iparügyi miniszter úr képviselője, aki laz illető osztályt vezeti, hogy: >>Ja, kérem, a kérdést a fogyasztók szempontjából is el kell bírálni.« Méltóztatnak tudni, hogy a munkabér ma — sajnos — a legkisebb tétel a termelési költségben a legtöbb iparágban és hogy vannak iparcikkek, amelyeknél, ha száz százalékkal is felemelik a munkabért, ez akkor sem jelent semmit, mert 61