Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

436 Az országgyűlés képviselőházának 21 olyan alacsony a munkabér, hogy ez az emelés egyáltalán nem számít. Éppen »az agyondédelgetett textiliparban vannak ilyen cikkek, amelyeknél nyugodtan fel lehet 100%-kai emelni a béreket és akkor sem kell az árakat semmivel isem emelni. Miért nem törődik az iparügyi miniszter úr, ha közérdeket véd, azzal, hogy például az ólomcső árát az utóbbi id-ben 70%-kai felemelték? Erre azt méltóztatik mondani, hogy külföldi áru, nem kapjuk meg olcsóbban. De méltóztassék megmondani, hogy a bőr ára miért ment fel annyira? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Mert az is külföldi áru!) Ezt hazai tehenek szállítják és annyival nem emelkedett a hús és a nyersbőr ára, amennyivel a bőrárak emelkedtek. De méltóztassék megmondani nekem, miért emelkedett a tégla ára? Azt nem kell külföldről hozni, magyar agyagból csinálják és a munkabéreket sem emelték semmivel sem. (Meizler Károly: A kartel!) Egy csomó tételt tudnék felsorolni, amelyeknél a cikkek magyar anyagból készültek, nem kell hozzájuk egyetlen gramm külföldi anyag eem és mégis csak történtek e téren meglehetősen lényeges emelkedések Mindezek alapján arra kell kérnem a miniszter urat, méltóztassék ezt a gyakorlatot és azt a felfogást, amely ezen a téren van, revízió alá venni. Először is méltóztassék garantálni az ügyek gyors elintézését. Ez a legfontosabb, mert annak semmi értelme nincs, hogy az építőmunkások beadnak egy bérkérvényt, amelyben kérik a bérek szabályozását augusztusban és márciusban hoznak benne döntést. Ennek semmiféle értelme nincsen. Azonkívül méltóztassék végre ezt a kérdést valamelyes objektív módon kezelni. Nem tudom, kinek a befolyása érvényesül itt, de azt látom, hogy például a textiliparban a bérek megállapítása azért nem történhetik meg, mert vannak egyes vidéki gyárak, amelyek kifogásolják ezeknek a béreknek a megállapítását. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nincs meg a megfelelő kulcs!) Méltóztatik elfogadni azt az elvet, hogy vidéken egyharmaddal alacsonyabb munkadíjnak kell lenni, mint Budapesten? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem! Ki kíván ilyet? — Kéthly Anna: Nem kell tíz év alatt megvenni egy várost egy vállalatnak!) Itt vannak a hódmezővásárhelyi és békéscsabai vállalatok, nagyon szeretném felsorolni, hogy kikből álIanaik a vállalátok igazgatósági tagjai, mert akkor méltóztatnék látni, hogy mind idegen tőkés, aki ide telepszik le s magyar munkások izzadságából és verejtékéből síbolja ki tantiém és egyéb címeken ezeket a nyereségeket. (Meizler Károly: Peyer mint antiszemita! — Zaj.) Ezek között a külföldiek között vannak jó keresztények is, (Meizler Károly: Elég baj!) megsúgom, van köztük belga katolikus is, az sem szégyeli a belga frankot. Ha azt látnám, hogy az iparnak ez a jövedelme itt mairad Magyarországon és a nemzeti tőkét szaporítja, akkor még lehetne erre valami mentséget találni, — hangsúlyozom, hogy csak mentséget; nem helyeslést — de állítom, hogy ennek a plusz jövedelemnek a nagyrésze kimegy az országból, nem marad itt, hiába van itt zárolt pengő vagy nem tudom, még milyen rendelkezés is, mert ezek az illető urak a maguk bank- és egyéb pénzügyi műveleteikkel le tudják bonyolítani a dolgot, meg tudják kapni követeléseiket, amelyek itt vannak 6, ülése 1937 május 21-én, pénteken. Méltóztassék megnézni a Magyar Általános Köszénbánya Rt. igazgatóságát, méltóztatik benne találni bécsi igazgatót, genfi bankárt, zürichi bankárt, mindenki benne van. Magyarok is vannak köztük, de csak azért, hoar ilveuek is legyenek, azokat odarakják, nem díszmagyarban most, csak odarakják, hogy ilyenek is legyenek ott, mert ez a vállalat Magyarországon van. A pénzt tulajdonképpen a külföldiek adják. Ezért kell ezen a téren sürgősen intézkedni. A magyar nemzet léte függ attól, hogy megszűnjék az a tűrhetetlen állapot, amely a munkabérek terén van. Ha az urak itt azt akarják, hogy az állapotok konszolidálódjanak s hogy a nagy tömeg

> tényleg ne legyen kész anyaga minden szélsőséges agitációnak, akkor elsösoirban is a munkabér kérdését méltóztassanak rendezni, (vitéz Várady László: Azt csinálják!) Ez a kérdés az, amelyet első sorban rendezni kell! Hogy ezt hogyan csinálják, ne haragudjon, a képviselő úr, ezt er. jobban tudom, mint ön, mert ezzel a kérdéssel sokkal többet foglalkozom, (vitéz Várady László: Nagyon jól csinálják!) A másik kérdés, amellyel ugyancsak foglalkoznom kell, a munkaidő kérdése. Ez szorosan összefügg azzal a termelési móddal, amelyet az előbb bátor voltam említeni. Háromszor, illetőleg nem is lehet számot találni arra, hogy mennyivel gyorsabban végzik ma a munkát, mint ahogyan végezték irégebben. Méltóztassék megnézni, hogy ott, ahol azelőtt az építkezéseknél nagymértékű fizikai munka kellett, ma milyen gyors munka folyik. Nem is tudom, helyes-e tűrni nemzetgazdasági szempontból^ hogy a házakat úgy építsék, ahogyan ma építik, hogy azoknak állaga nagyon minimális élettartamú, szabad-e a nemzeti vagyont úgy pocsékolni, mint ahogyan az most történik. Felemlítek egy dolgot, amely ugyan nem tartozik most ide s amelynek a részleteivel nem tudok jelenleg foglalkozni, amely azonban nagyon jellemző. A t. Ház tagjainak nem is kell messzire menni, csak ide az Országház-térre s látni fogják, hogy a Tisza-szobor mögött most ássák a fundamentumot és ki van írva, hogy novemberre lakások bérelhetők. Helyes-e, célszerű-e, hogy akkor, amikor az épületeket ilyen gyorsan el lehet készíteni. — úgyszólván három nap alatt építenek egy emeletet — ugyanakkor a munkaidő változatlan maradjon. Mert mi ennek az eredményei Az, hogy aki eddig dolgozott, az most munkanélkülivé lesz s aki munkanélkülivé lesz, a? szorítja azt, aki bent dolgozik. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Szezonmunka!) Nincs ma már szezon munka. Tessék megnézni télen az építkezéseket. Végigjártam, végignéztem a télen az építkezéseket. Éppúgy betonoznak, éppúgy falaznak, mint ahogyan nyáron végzik. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Csak nincs annyi munkaalkalom télen!) A mai modern cementmunka és egyéb technikai lehetőség mellett, amikor a cement órák alatt száradj nem probléma az, hogy mikép intézzék el a kérdést. Azt kérem tehát a miniszter úrtól, hogy méltóztassék a munkaidő kérdésében is olyan rendelkezést kiadni, amellyel ezt a kérdési minden további nélkül megoldja. A bérek ^ tekintetében pedig méltóztassék az ellenőrzésre súlyt (helyezni, mert a kormány kiadja ugyan ezeket a rendeleteket, de azok végrehajtásával senki nem törődik, azok a gyakorlatban nin-