Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 21 6, gos családpénztárba úgy, ahogy Törökországban van, ahol a külföldi munkavállaló javadalmazásának 20—50%-át kell befizetni. Ha nálunk is ezt a rendszert vezetik be, majd elmegy a munkaadók kedve attól, hogy sokáig ilyen drága munkaerőt alkalmazzanak és akkor egyszerre bebizonyosodik az,, hogy van a magyar talajon, a magyar tehetségek és munkások között elég utánpótlási lehetőség. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) De egészségtelen a külföldiek alkalmazása munkás szociális szempontból is, mert ezek az igazi hajcsárok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Csak egy példát hozok fel., Itt van nálam egy pestkörnyéki textilvállalat igazgatósága részére készült grafikon, amely azt igazolja, hogy 1930-ban 24 munkás 30.000 werket dolgozott, négy esztendővel később pedig tízzel kevesebb munkás több mint kétszer annyit teljesített. Ez hatalmas növekedése a munkateljesítménynek. Megállapítom azonban, hogy ez a növekedés nem tisztán a racionalizálásnak volt a következménye, hanem annak, hogy ebben a vállalatban a tulajdonostól, az igazgatótól, a műszaki tisztviselőtől kezdve a művezetőig kivétel nélkül min denki kifejezetten idegen volt. Az ellenőrzés szempontjából rendkívül fontosnak tartom az iparfelügyelők kérdésének a rendezését. Az iparfelügyelők státusát át kell alakítani, előlépési sérelmeiket orvosolni s őket nagyobb hatáskörrel, nagyobb munkakörrel felruházni és nagyobb létszámhoz juttatni, hogy megtörténhessék a már meghozott szociális intézkedéseknek komoly, feltétlenül szükséges ellenőrzése. Nagy elismeréssel vagyok a miniszter úrnak az iránt a munkája iránt, amelyet gyakorlati tanfolyamok révén valósít meg. Ha van közhasznú tevékenység az iparügyi tárca keretében, úgy kétségtelenül ez az, mert aki ennek a gyakorlati tanfolyamnak a látogatása következtében nagyobb tudáshoz, nagyobb ügyességhez jut, jobban fog tudni keresni. Használunk vele tehát a munkásnak, használunk vele a vállalatnak, mert a jobb, az ügyesebb és jobban használható munkást jobban tudja hasznosítani a vállalat és a kettőn keresztül az igazi nyertes az egyetemes magyar közgazdasági élet. En tehát azt szerettem volna, ha a miniszter úr nem 60.000 pengőt, hanem jóval többet vett volna fel ezen a címen a költségvetésbe. Végül befejezésül rátérek arra, amit gróf Bethlen István volt miniszterelnök úr mondott a belügyi tárca bizottsági tárgyalása során a nemzeti irányú munkásszervezéssel kapcsolatban. Én az általa mondottak legnagyobb részét most elhanyagolom, ellenben emlékeztetek arra, hogy ő a munkáskérdések megoldása tekintetében azt ajánlotta, hogy egyetlen jó módszer van és ez a szakszervezetek depolitizálása. (Helyeslés a jobbolalon.) Meg kell állapítanom, hogy a volt miniszterelnök úr ezt a depolitizálást nem folytatta abban a mértékben, ahogyan folytathatta volna, mert hiszen neki sokkal nagyobb anyagi és politikai hatalom volt a kezében annak idején, mint ma a Darányikormánynak és sokkal nagyobb lehetőségei voltak, mint ma, mert akkor a szociáldemokrata szakszervezetek le voltak rongyolódva — hogy úgy mondjam — bizonyos szétzüllöttségben. bizonyos ájultságban voltak. Ezt kétségtelenül maguk a szociáldemokraták tudják a legjobban és ennek ellenére Bethlen ülése 1937 május 21-én, pénteken. 425 István nem végezte el ezt a depolitizálást úgy, ahogy elvégezhette volna, hanem nekünk ajánlja, akiknek ez a szomorú örökség jutott, hogy ennek az örökségnek passzívumát próbáljuk aktívummá átalakítani. Én, aki szintén munkáskérdésekkel foglalkozom, — nemzeti alapon — őszintén bevallom, hogy ez nem valami kellemes szórakozás, tekintettel azokra az erőkre, amelyek ilyen szempontból mindenkivel szemben állanak ezen az oldalon vagy a túloldalon egyaránt. Ha mégis végezzük ezt, végezzük a saját lelkiismeretünknek és a nemzeti szolidaritásnak parancsszavára, végezzük becsülettel, mert azt akarjuk, hogy a mi pártunkban is polgárjogot szerezzünk a munkáskérdésnek, mert azt akarjuk, hogy ezen az oldalon is komolyan törődjenek és foglalkozzanak ennek az egyik legértékesebb rétegünknek problémáival és sorsával. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem engedhetjük, hogy a munkáskérdéssel való fog lalkozás tisztán és kizárólag az ellenzék privilégiuma legyen, nem engedhetjük azt, hogy a munkáskérdés éppen azért, mert mindig csak ellenzéki oldalról veszik pártfogásba és védelembe, rendőri kérdéssé minősüljön, mert hiszen annak a vállalkozónak, aki munkásait annyira kihasználja, hogy a végén sztrájk vagy egyéb hasonló eszközök útján lépnek fel ellene, a legegyszerűbb védekezése az, hogy azt mondja, ezek mind kommunisták, ezek mind felforgatók, vagy nem tudom, mik, s így automatikusan maga mellé állíthatja nem egyszer a hatóságot a saját érdekében a jogos munkástörekvésekkel szemben. T. Ház! Mi igenis, polgárjogot szerzünk a munkáskérdésnek a nemzeti egység pártján belül is, még pedig olyan formában, hogy törvényes intézkedéseket fogunk kieszközölni, mint ahogy a legkisebb munkabérrendszer kiépítését folytatni kívánjuk, mint ahogy sürgetjük a munkaszabadság törvénybeiktatását, az ingyenes és általános állami munkaközvetítés megvalósítását, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) sztrájk helyett a kötelező m egyeztetői bírói eljárást, (Helyeslés.) kívánjuk a fizetéses szabadságot, a családbért és kívánunk mindent, (Propper Sándor: A nélkül, hogy meg akarnák csinálni!) ami az ipari raukásságot, nemzetünknek ezt az értékes rétegét a magyar nemzet hasznos polgárává avatja. {Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: És mi lesz a segéllyel, amit a szervezetek fizetnek?! Ariról nem beszélt! — vitéz Várady László: Fáj az igazság? Fáj az új hang? — Zaj.) Elnök: Szólásra következik Éber Antal képviselő úr. (Buchinger Manó: Miért nem beszélt a segélyről? — Szeder János: Magát Bethlen nem depolitizálta, mert hazaengedte! — Buchinger Manó: A legfontosabbat elfelejtette, a százmilliós segélyeket! — Propper Sándor: Maguk politizálnak, mi meg dolgozunk, ez a helyzet! — vitéz Várady László: Hátha fordítva van ma már! — Szeder János: Olyan sérelem, hogy én is védem a munkásságot? — Buchinger Manó: Kérdezze meg a munkásságot, melyik védelmet választja! — Szeder János: Azt hiszem, már láttuk eleget!) Éher Antal: T. Ház! Az iparügyi tárca tárgyalása során kizárólag a kézműipar kérdéseivel akarok foglalkozni és megmondom előre, az objektivitás kívánja, hogy elismerjük mindanynyian, hogy az igen t. iparügyi miniszter úr és az iparügyi minisztérium a kézműipar kérdéseivel sok szeretettel és odaadással foglalko-