Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

424 Az országgyűlés képviselőházának 21 rát, amelyre példát hoztam fel. Nagyon sok ehhez hasonló példát lehetne a Háznak prezentálni. Ez a legkisebb munkabér kettős okból nem lehet az a bér, amely a munkás szempontjából kielégítő. Ha a legkisebb munkabért — akár áz órabért, akár az akkordbért tekintve — a legjobban, a leggazdaságosabban, a legjobb gazdasági körülmények között és mondjuk a legnagyobb tőkeerővel dolgozó vállalat munkabéréhez igazítanám, ezzeL a gyáripar jórészét tönkretenném. Másodsorban nem lehet azért, mert ha a legjobban dolgozó munkás órabéréhez vagy akkerdbéréhez igazítanám a minimális munkabért, abban az esetben az a legjobb munkás is leállana, lazsálna, hiszen — magyarán mondva — semmi értelme sem volna annak, hogy régi munkateljesítményét nyújtsa, mivel a minimális munkabér révén úgyis megkapja azt, amit kapott azelőtt, amikor munkateljesítményének javát szolgáltatta. Ezzel azt érném el, hogy a vállalatok drágábban kevesebbet termelnének. Legyünk tisztában ezekkel a rajtunk kívülálló kényszerítő gazdasági körülményekkel, amelyek a legkisebb munkabérekkel kapcsolatban fennállanak. Ne áltassuk magunkat pillanatnyilag sem azzal, hogy a legkisebb munkabérek bevezetésével megoldottuk a munkásság szociális problémáit. (Farkas István: . Egyáltalán nem!) Nem oldottuk meg és ne hogy azt higyjük, hogy mert a minimális munkabérek rendszerét — amely ismétlem, helyes, jó, szükséges és mélységesen szociális — bevezetjük, e rendszer bevezetésével máris elmúlt kötelességünk, hogy munkástestvéreink sorsával foglalkozzunk. Hogy mennyire nem oldja meg kielégítőleg a legkisebb munkabérek rendszere a munkásság munkabérproblémáit, ezt igazolják azok a sztrájkok, amelyek éppen azokban az iparokban állanak be, amelyekben a legkisebb munkabérek már rendeztettek. így például két esztendővel ezelőtt vezették be az asztalosiparban a legkisebb munkabéreket. A Magyar Statisztikai Tudósító akkor szép. szavakban számolt be arról, hogy ez közel 28 százalékos átlagos munkabérjavítást jelent az asztalosiparban és íme csak nemrég voltunk tanúi az újpesti asztalosipari sztrájknak. Vagy, hogy . továbbmenjek, — valószínűleg megint a textilipar statisztikusai állapítják meg — állítólag a most bevezetendő minimális munkabérek következtében átlag 10 százalékos munkabérjavulás lesz a textiliparban. En azonban egyrészt egyáltalában nem vagyok biztos abban, hogy ez így van, másrészt még kevésbbé vagyok biztos abban, hogy ezzel a sztrájkok meg fognak szűnni. Mégis, amikor mindezt őszintén megállapítom,—-mert legkevésbbé szabad önmagunkat ámítani — arra kérem a t. iparügyi miniszter urat, hogy ne kedvetlenedjék el, mert igenis helyes, szükséges és igen komoly szociális munka, az, amelyet e téren végez, hiszen a leggyalázatosabb munkabér uzsorát szünteti meg sok ezer és ezer munkás javára a legkisebb munkabérek rendszere. Ne kedvetlenítse el az sem, amit látunk bizonyos^ iparvállalatoknál, hogy a legkisebb munkabérből maximális munkabér lesz, mert ilyen munkásnyúzó gazemberek, akik a legkisebb munkabérből maximális munkabért csinálnak, mindig voltak és mindig lesznek;. Hogy azonban 6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. mégse legyenek, ezt másképpen nem tudom elképzelni, mint úgy, hogy fokozottabb ellenőrzést vezetünk be. Ha szociális törvényeket hozunk, ha hozunk szociális intézkedéseket, akkor legyen gondunk arra is, hogy a munkásság lássa, hogy komolyan tesszük, amit tenni akarunk. Ne engedje meg tehát a hivatalos hatalom, hogy a már meghozott helyes szociális intézkedéseket kijátsszak. Hogy ez a kijátszás most mennyire .megtörténik, erre egy példát hozok fel, amelyről — úgy hallottam — Peyer Károly igen t. képviselőtársam is heszélt a sütőiparral kapcsolatban. A sütőiparral kapcsolatban az 1923 :XV. te. pontosan és nagyon szépen mindent előírt a munkaadóra, a munkásra, a munkaidő kezdetére, az asztalhoz állásra és a többi kérdésre vonatkozóan. Mégis, mit látunk? Szemérmetlenül kijátsszák sok helyütt a törvényt., Mi a helyzet ugyanis? Ez a törvény létesít egy bizottságot, ebben van egy hivatalos közeg, benne van azután a sütőipari munkás — nagyon helyesen —

r de benne van a sütőmester is. Ez a bizottság időnként kiszáll és természetesen értesíti a sütőmestert arról, hogy mikor száll ki, értesíti arról, hogy holnap reggel három órakor »fogdmeg-játék« következik és a bizottság kiszállva, mindent rendben talál. De nem mindig talál mindent rendben. Vannak, akik aiem altérai ják magukat ilyen holmi [bizottságokkal, mert (amikor a bizottság megjelenik az ajtónál, zörög és eldanoljia, hogy: »nyisd ki habarni az ajtót!«, belülről nem azzal válaszolnak, hogy: »csendesen» mert meghallják a szomszédok«, hanem hagyják, 'hogy kint úgy dörömiböljenek, hogy a fél falu vagy város felébredjen. A bizottság mégsem tud bemenni, ;ann>ak ellenére, hogy kétségtelenül meg tudja állapítani, hogy odabent mozgás, világítás van ós folyik a raunka. Mi ennek 'a következménye? Feljelentik az illetőt a bíróságnál ipari (kihágásért, a bíróság kiró 20 pemgő büntetést,, lamelyet az illető megfellebbez a belügyminiszterhez. Állítom és (bizonyítani tudom, egy városiban törtéint esetekkel kapcsolatban, hogy a Ibelügyminisízteir ezeket a büntetéseiket írendre elengedi. ;(Buchinger Manó: így van a legtöbb szakmában!) Számtalan hasonló példát lehetne felhozni ezen a téren, de ezeket az idő rövidsége miatt nem kívánom megemlíteni. (Farkas István: A hatóságok egyáltalában nem veszik tudomásul a fennálló rendelkezéseket!) De felhívom a mélyen t. miniszter úi figyelmét még egy dologra, ami szintén munkásérdeket jelent és ez a külföldieknek a munkából való kiszorítása. Nagyon szép statisztikát olvashatunk arról, hogyan fogy Magyarországon a külföldi munkások száma. Ez kétségtelenül igaz, hiszen a textiliparban 10 év alatt 4-5%-ról 1'1%-ra ment le a külföldiek száma. Ez a csökkenés azonban elsősorban a munkáslétszámban állt be, de ha például megnézzük a textiliparban a vezető igazgatók, a műszaki és kereskedelmi tisztviselők — a tulajdonosokról nem is beszélve — és a művezetők számát, akkor meg lehet állapítani, hogy ez sokkal kisebb mértékben csökkent, mint ahogyan csökkennie kellett volna. Már pedig ezt munkásszempontból hátrányosnak tartom és ezért arra kérem a miniszter urat

u vezesse be azt a rendszert, hogy az, aki külföldi munkavállalót alkalmaz', egy külön összeget fizessen be, mondjuk a majdan felállítandó orszit-