Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 1937 május 21-én, pénteken. 417 tává kell tennie, hogy a munkaközvetítésről gondoskodjék; gondoskodnia kell azért, hogy minél több idő és távolság megtakarításával jusson mindenki munkahelyéhez, a mindennapi kenyérhez. A miniszter úr a munkaközvetítésről is beszél költségvetési beszámolójában. Az embernek állampolgári joga a munkához, a munka szabadságához való joga s meg lehet róla győződve a miniszter úr, hogy amely pillanatban a törvényhozás elé hozza a munkaközvetítés állami megszervezését, azt az egész parlament lelkesedéssel fogja megszavazni. (Ügy van! Úgy van! Taps jobbfelöl és a középen.) Az agrárolló nyílása a múlt évben kétségtelenül csökkentőidén azonban újból kezd kinyílni és aggályosan veszélyezteti a mezőgazdaság némileg visszatért rentabilitását, de veszélyezteti a széles néprétegek megélhetését is. Éppen ezért leszögezem pártunknak azt az álláspontját, hogy nem szabad tűrni, hogy a legkisebb munkabérek megállapítását s a nyersanyagok beszerzésének további drágulását a gyáripar arra használja fel, hogy indokolatlanul drágítsa az iparcikkeket. A gyáriparnak nem szabad túlzásba vinnie az árakat. A miniszter úr költségvetési indokolásaiban utal arra, hogy a nagyipariban két bizottság foglalkozik az árkérdéssel, az egyik az árelemző bizottság, 'amely iá nem kartelizált iparnak az áradt vizsgálja, a másik pedig a kartelbizottság, amely folytatja munkáját ,a kartelárak vizsgálatával. Utal a miniszter úr arra, hogy az árelemző bizottság újjáalakult és a kartelbizottság is .megkezdte működését. Hangsúlyozom azt, hogy ezekben az időkiben, amikor konjunkturális világ van az iparban és amikor kétségtelen, hogy a külföldi nyersanyagok behozatala valami költségemelkedést mutat, tárgyilagosain, de rendkívül szigorúan kell az árakat felülvizsgálni, hogy semmiféle túlzás ne következhessek be és gazdasági életünk s ezzel együtt társadalmi életünk egyensúlyát ás fel ne borítsa a túlzó árpolitika. Ami a nyersanyagokat illeti, èzek közül a külföldre szorulunk különösen az épület- és szerszáimifában, gyapotban, ásványolajban, egyes fémérmekben és a papiros tekintetében. Megállapítható, hogy ezek külföldi beszerzésének költsége bizonyos emelkedést mutat, úgyhogy a gyáriparnak van bizonyos indoka az áremelésre, azonban ezt a költségemelkedést sem szabad felhasználni indokolatlan mérvű emelésre. Bár nem vagyok az autarkista politika híve, mégis, miután az egész világ nemzetközi élete autarkiára való törekvést mutat, mi sem tehetünk mást, .minthogy alkalmazkodunk ehhez a különben nem ideális irányzathoz, különösen ott, ahol olyan nyersanyagokat kell pótolnunk, amelyeket külföldről csak drágán tudunk beszerezni. A nyersanyagok pótlására kell törekedni azon az^ úton is, amelyre a miniszter úr a költségvetés indokolásában rámutat, hogy a magyar föld belsejében lévő nyersanyagokat minél erősebb tempóban és áldozatokkal iparkodjunk felkutatni és felszínre hozni. Akkor, amikor hazánk egyharmadrészre csökkent területében, akkor, amikor bányáink legnagyobb részét, különösen ércbányáinkat elvesztettük, igazán .meggondolandó az, hogy vájjon még mindig a privát tőkére bízza-e a nehéz helyzetben lévő állam azt, hogy ezeket a nyersanyagokat mikor és milyen módon hozza az a föld színére. Nagyon helyes a miniszter úr megállapítása, (hogy indokolt annak vitatása, vájjon az elavult, 1854-ből származó osztrák bányatörvény rendelkezéseit még mindig életben hagyjuk-e. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a törvényhozásnak még komoly feladata lesz. Rá fogok mutatni egy körülményre, amely nagyban indokolja a nyersanyagoknak nagyabb beruházásokkal, gyorsabb tempóban való kitermelését. Kétségtelenül helyeslem ezt, máresak azért is, mert hiszen népességünk egészségesebb eloszlásáról gondokodnunk kell. A miniszter úr nagyon helyesen utal a mátrai olaj- és érckutatások folytatására. Ezen az úton azonban még tovább kell mennünk. Meg vagyok győződve, hogy igaz az, amit geológusaink mondanak, hogy a magyar föld belsejében még sok nyersanyag van, ami nagy hasznára lenne egész ipari fejlődésünknek. . Ipari termelésünket általában decentrelizálntunk kell. Öt évvel (azelőtt elsőnek emeltem fel szavannát ezen a helyen, hogy bár minden erővel 'arra kell törekednünk, hogy a mezőgazdaságot alátámasszuk, sajnos, számolnunk kell azzal a lehetőséggel,. Ihogy a jövőben az éles verseny folytán a mezőgazdaság nem bírjia teljesen ellátni vidéki népfölöslegünket és igényibe kell vennünk a vidéki ipar, különösen a közéipipar fejlesztését. Járási s általában vidéki centrumokba kívánja a miniszter úr az ipart terelni. Ezt a programját nemcsak az agrár-, hanem íaz_ egész magyar közvélemény helyesli. (Igaz! Ügy van!! a jobboldalon és a középen.) Nem iszabad megengedni azt, hogy vidéki népességünk továbbra is a fővárosba tóduljon, mert csak itt talál megélhetést. Amiint nem helyes az, hogy ma már képviselőik lesznek munkaközvetítők s vidéki munkanélküli választókat kénytelenek fővárosi gyárakba beajánlani, úgy nem helyes általában az sem, (hogy a fővárosi kormos levegőbe hozzuk vidéki munkanélküli népességünket. Örömmel látom, hogy a miniszter úr ezt a fejlődést programjába vette, de imivei alig lehet ebben az irányban konkrét haladást látni, felvetem

1 a kérdést, vájjon nem lenne-e helyes törvényhozási rendelkezést tenni a tekintetben, hogy azokat a kedvezményeket, amelyeket az iparfejlesztési törvény megállapít, egy időre kizárlólag azoknak az ipartelepeiknek adjuk, amelyek vidéken kívánfják létesíteni a maguk üzletét. (Általános helyeslés.) Megnyugvással látjuk a költségvetés indokolásából, hogy a miniszter úr a nyersanyagok kutatását is nagyimértékben fel kívánja karolni. T. Ház! Erre nézve légy nagyon érdeke» esetet hozok fel. Szándékosan nem érdeklődtem aziránt, hogy kinek a 'joga itt a kutatás, vagy a feltárás, hogy elfogulatlanul beszélhessek. Állandóan sírunk, hogy elvesztettük ércbányáinkat, hogy ihazánk szegény ércekben és mégis azt látjuk, hogy luxust űzünk és különösen a bauxit tekintetében óriási területeket parlagon hevertetünk, amikor az ország szegény, amikor az egész, világ fegyverkezik és fegyverkezési iparnak együk legértékesebb anyaga maga a bauxit, illetve annak férne, az aluminium. A geológusok jelentése szerint Európa bauxit-mennyiségének 65 százaléka ösonkaimagyarorsizágon van. Csonkamagyarország dunántúli részében van két hatalmas bauxit-telep, az egyik SL gánti telep, amely már működésben van és több, mint kétezer magyar embernek ad kenyeret, de még annál is erősebb a földtani tudósok megállapítása szerint az a bauxit-telep, amely Tapolcától egészen körülbelül Halimbáig