Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-216
418 Az országgyűlés képviselőházának 216, ülése 1937 május 21-én, pénteken. húzódik, ahol egy komoly és előkelő geológus megállapítása szerint nem kevesebb, mint 150 millió tonna bauxit van a föld gyomrában. Halimba egy kis község, .amely Veszprémmegyének legszegényebb községe, — nem az én választókerületemben van, ne méltóztassék azt hinni, hogy hazabeszélek — megállapítom, hogy Halimbán és a vidékén laknak a legszegényebb emberek, akik azonban 'kénytelenek nézni azt, hogy a kincs ott van a határukban, de nem nyúlhatnak hozzá. Nem tudom, mi az oka! Telmelésünk 1936-ban bauxitból az előző évig két millió métermázsáról a múlt évben 3'5 millió métermázsára emelkedett, erősen fejlődik termelésünk. Ennék a mennyiségnek legnagyobbrészét, 200.000 métermázsa kivételével, Németország exportálja, egy kis része megy Csehországba és Lengyelországba. Olyan bauxit-telepünk van azcn a vidéken, amely Európának legnagyobb bauxit-telepe, de míveletlenül áll. Ha megindulna a feltárása, már az első évben ezeknek adna kenyeret. Nem tudom, hogy kié a kutatási, illetve a feltárási jog, de felvetem a gondolatot, olyan gazdag-e ez az ország, hogy ilyen nehéz időben az elavult bányatörvény következtében, teljesen a nagytőke kénye-kedvére bízhatja azt. hogy ilyen kincsek a magyar parlagon maradhassanak akkor, amikor nemcsak munkáskezek ezreit lehetne vele foglalkoztatni, hanem az országot különösen ezekben az ércekben gazdagítani lehetne?! Figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak ezt a kérdést, annál is inkább, mert a nagy közvéleményt foglalkoztatni fogja, hogy amikor Európában egy ércben a leggazdagabbak vagyunk, miért hagyjuk parlagon» ezt a kincset?! (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Én a magántulajdon híve vagyok, de megállapítom azt, hogyha a földreform révén a földbirtok tulajdonjogához hozzá lehetett és hozzá kellett nyúlni, nem birom megérteni, hogy miért nem lehet egy bányareform révén hozzányúlni az ilyen joghoz, amelynek kiaknázatlanul hagyása kétségtelenül útjában van a közérdeknek. : ! ; : ' ^ Amennyire örvendetes a nyersanyagkutatásra irányuló tevékenység, hasonló örvendetes fejlődést mutat az útépítő ipar fejlődése. Nem akarok rámutatni részletesen azokra a számokra, amelyek megvilágítják, hogy az egész világon és főleg Európában milyen hatalmas lépésekkel fejlődik ez az ipar. De rámutatok röviden arra, hogy Németország új utaival évente szakszerű számítások szerint 270 millió márkát takarít meg, rámutatok arra, hogy Németországban a múlt évben 60 millió köbméter földet mozgósítottak és 2'5 millió métermázsa vasat és betont használtak föl útépítésre.^ Rámutatok arra, hogy nemcsak a nagy országok, mint Anglia, amely 5000 kilométer utat épít a legközelebbi időben, hanem a közelünkben lévő Csehország 3000 kilométer és Lengyelország is 5000 kilométer utat épít. A mi útépítőiparunk munkája nyomán is idegenforgalmunk ma már annyira erősödött, hogy 30 millió pengőnyi devizát vételez be a Nemzeti Bank és az ásvány olajadóból több, mint 40 millió pengőt vesz be az állam. De nem kellene-e itt is harmóniában lenni a szociális és a gazdasági gondolatnak?! Szomorúan Jœll ugyanis megállapítani, hogy amilyen erősen fejlődik az útépítőipar, annyira szomorú a földmunkások helyzete, akik az útépítőiparban vannak foglalkoztatva. T. Ház! A' legkisebb munkabérek megállapításáról az előbb szóltam. Meg kell állapítanom, hogy a földmunkásoknál a legkisebb munkabérek nincsenek megállapítva. Hibának tartom azt is, hogy az állami közszállításoknál is meglehetősen alacsonyan vannak megállapítva^ a munkabérek. Csak így fordulhat elő az, amiről azt hiszem, Roszner báró t. képviselőtársam bővebben fog szólni, hogy tudniillik 18 és 24 filléres órabérek vannak megállapítva a nagy útépítéseknél még az éjjeli munkánál is. T. Képviselőház! Az útépítő vállalatoknál úgyszólván kizárólag nem keresztény tőke van érdekelve, (Úgy van! a jobboldalon.) mert a keresztény tőke — sajnos — az útépítőipar iránt nem érdeklődik. A földmunkások vállalkozói szövetkezetei képviselik az útépítőiparban a keresztény kistőkét, de ezek a szövetkezetek már lassanként nem pályázhatnak, közszállításokra. Az éles verseny folytán ugyanis annyira leszorítják a nagy vállalatok a pályázati összegeket, hogy az mind a munkabérek rovására megy s a földmunkásszövetkezetek nem vállalhatják azt, hogy munkás tagjaiknak ilyen alacsony munkabéreket fizessenek. Felvetem a gondolatot, vájjon nem lenne helyes az, ha az iparügyi miniszter úr a földmunkaiparral együtt a föidmunkásügyet is átvenné minisztériumának hatáskörébe, megállapítaná szakszerűen a minimális munkabéreket és ellenőrizné, hogy az iparvállalatok ezeket betartják-e. (Egy hang jobbfelől: Nagyon okos!) Különösen felhívom a miniszter úr figyelmeiét a falusi kisiparosságra. A falusi kisiparosság helyzete tudniillik a hétéves agrárválság nyomait hordja magán és még mindig rendkívül súlyos. E tekintetben az idő rövidsége miatt csak egy gondolatot tudok felvetni és pedig azt, hogy amint a városokban és a fővárosban nagyszerűen folyik az építkezés és amint a városokban kulcsipar az építőipar, éppen úgy a faluban is kulcsipar az építőipar,, Méltóztassék támogatni azt a törekvést, hogy a falu is kezdjen építkezni, 'hogy a faluban is épüljenek házak és a falu is szép legyen. A Faksz. révén a legkisebb házhelyes emberek építkezését elő kellene mozdítani és a Faksz.-nak folytatnia kellene a maga hitelügyi akcióját. De egy másik és nagyobb arányú építőkölcsön lehetőségre is rá akarok mutatni, — előre hangsúlyozom» hogy ez az állam minden anyagi áldozata nélkül volna keresztülvihető. A falusi hitelszövetkezetek kongresszusán elhangzott ez na terv országszerte a falvakban nagy visszhangot keltett. A falusi hitelszövetkezetek azt kívánják, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet bocsásson ki kötvényeket — előre bocsátom, hogy ezeknek jórészét magunk helyeznénk el — és ezeknek a hoszszabblejáratú kötvényeknek alapján nyújtson hosszabb lejáratú törlesztéses építőkölcsönöket. Nincs még egy olyan fedezet, mint a falusi polgár családi háza és azt hiszem, hogy ha ez a terv, amely — úgy tudom már a pénzügyminiszter úr előtt is van —aziparügyi miniszter úr részéről is támogatást talál, akkor már rövidesen nyélbeüthetjük ezt a kölcsönformát, amely a falu építkezését elő fogja mozdítani minden állami támogatás nélkül. T. Ház! Itt akarom megemíteni azt, hogy teljesen jogosult az ipari munkásságnak az a kívánsága, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet munkáslakások építésére is helyezzen ki tőkéket. Részben ide is be lehetne kapcsolni ezt a törekvést, mert pártunk ré-