Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

410 Az országgyűlés képviselőházának í küzdött és nevelte továbbra is a jövő ipari generációt. Ezeket a nemzeti szempontból fontos ténykedéseket is értékelni kell. Tudom, bogy a miniszter úr az elmúlt esztendőben sok olyan kérdést fogott meg és próbált megvalósítani, amelyeket hiába követeltünk itt egy évtized óta. Itt van például a munkiabérszabályozás kérdése. Hányszor mondtuk, bogy milyen nagyon fontos szociális probléma ez, milyen fontos kérdés ez. Az előadó úr itt is téved, amikor ellentétben a miniszter úr jelentésével, azt mondja, hogy 65 százalékát rendezte a miniszter úr. A miniszter úr pedig nagyon lojálisán és a való életnek megfelelően azt mondja 'hogy eddig 20 százalékát_ rendezte és most van rendezés alatt a másik 20—25 százalék, egy bizonyos százaléknak a rendezésére pedig átmenetileg nincsen ok. Ez egészen másképpen hat, mint 65 százalék. Az igen t. miniszter úr még így is, a 20 százalékkal is nagy munkát végzett, azért hiszem, hogy az elkövetkező esztendőben a hátralévő kategóriák, szakmák is ugyanilyen elbírálás alá kerülneki és a munkabérszabályozás ezeknél is meg fog történni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Közben megjelent egy pár rendelet!) Ugyanez a helyzet a munkaidő megrövidítésénél is. A munkaidő csökkentésére nagy szükség volt, hogy munka nélkül lévő szakmunkás tömegeinket foglalkoztatni tudjuk. De még így is csak a külföldi maximumig, a 48 órás munkaidőig szálltunk le. (Propper Sándor: Ez sincs még meg!) Most kezdjük tehát törvényesen bevezetni azt, ami a külföldi államok legnagyobb részénél már régen túlhaladott álláspont. (Propper Sándor: Ezt mondja a nemzetközi munkaügyi szervezet igazgatója is legutóbbi jelentésében! Túlhaladott álláspont a 48 órás munkaidő világszerte! Amerikában 38 óra 40 perc! — Zaj. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Itt vannak a jó adatok!) Elnök: Csendet kérek Propper képviselő úrtól is. Müller Antal: T. Ház! Ha a munkaközvetítést teljesen mentesítjük mindenféle mellékbefolyástól, akkor a munkásság visszanyeri szabadságát. A munkaszabadságot pedig minden tekintetben biztosítani kell. Azt hiszem, ebben még szociáldemokrata képviselőtársaim is egyetértenek, (Farkas István: Először munkát adjanak, azután van szabadság!) akik minden szabadság kivívásáért harcolnak, hogy a munkaszabadságot is minden tekintetben, százszázalékig biztosítani kell. (Propper Sándor: Egyelőre munkalehetőséget adjanak!) Kérem a miniszter urat, hogy igenis a munkaszabadság biztosítása érdekében kövessen el mindent (Farkas István: Frázis a munkaszabadság!) és a munkaközvetítést helyezze hatósági ellenőrzés alá, hogy ne érvényesüljön semmiféle befolyás és ellenérdek, (Farkas István: Mondja meg Knob Sándornak és a Gyosz.-nak! — Zaj a szélsőbaloldalon.) abban az irányban, hogy kiket vesznek fel munkára, hanem legyen a munkás becsületes munkakészsége, szaktudása irányadó és ennek alapján dolgo.zzék mindenki, aki dolgozni akar. (Propper Sándor: Kezdjük a dohánygyáraknál!) A közszállítások százalékos arányának helyes elosztását is a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom. Ezt megelőzőleg azonban legyen szabad egy gyakorlati dolgot bemutatnom a t. Háznak abból a szempontból, hogy milyen kicsisé6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. gekkel lehet a kisembereken segíteni és hogyan lehet őket felvilágosítani. Az ipari szakkönyvtárban megjelent most egy kis könyv: »Közigazgatási ismeretek iparosok számára« címmel. Ha t. képviselőtársaim megveszik ezt a könyvet és végiglapozzák, látják, hogy minden, ami közigazgatási szempontból fontos, röviden megvan ebben a könyvben. Ennek a könyvnek birtokában a magyar kisiparosság a jövőben nem fog azokba az útvesztőkbe kerülni, amelyekbe sajnos, a múltban önhibáján kívül sokszor került. (Farkas István: A bürokrácia kell. hogy elolvassa!) A miniszter úr gondoskodása könnyen hozzáférhetővé teszi ezt a könyvet, mert 50 fillér az ára, tehát a minisztérium itt igenis bizonyos áldozatot hozott. De továbbmegyek: most van nyomás alatt, — már a kéziratát is láttam — egy másik könyv: »Közgazdasági ismeretek iparosok számára« címmel, amely most a közeljövőben fog megjelenni. Ez a könyv szintén felölel minden közgazdasági kérdést, még az adóztatás kérdését is, ami a kisiparosság szempontjából rendkívül fontos, hogy minden kisiparos tudja. Ezeket a ténykedéseket nagyra értékelem s azért hozom fel itt a Házban, hogy ezekről a magyar iparosság szerezzen tudomást és minél nagyobb számban rendelje meg ezt a könyvet. S Őt figyelmébe ajánlom t. képviselőtársaimnak is, hogy hozzák ezt tudomására a kerületükben űevő kisiparosságnak, mert ennek a birtokában isrenis nagy előnyöket fognak tudni élvezni. (Propper Sándor: Ez elég jó reklám a könyvnek! — Zaj a jobboldalon.) Igen t. képviselőtársam, nem akarok én reklámot csinálni, mert hiszen olyan könyvnek, amelynek a kinyomatása 75 fillérbe kerül és amelyet 50 fillérért adnak, nem kell reklámot csinálni, az maga beszél. Nem is erre fektetem én a fősúlyt, hanem a könyvnek tartalmára. Aki elolvassa a könvvet, az elismeri, hogy már évtizedekkel előbb kellett volna megírni. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) A miniszter úrnak további szíves figyelmébe aiánlom a kisipar és a nagyipar közötti 'közszállítási arányt. Ennek a könyvnek a 86. oldalán is az áll, hogy a ruházati iparosok, vagryis csak a ruhák készítésével foglalkozók, akik a közszállításokat megkapják, 50—70 százalékig kisiparosok kell, hogy legyenek. Ugyanakkor a cipő még mindig csak 40 százalékkal szerepel, pedig a kontingens tudtommal 50 százalékra javíttatott. Ez ebben a könyvben is csak 40 százalékkal szerepel. Arra kérem a miniszter urat, méltóztassék kissé bőkezűbb, adakozóbb lenni a kisinarral szemben s tessék ennek a minisztertanácsban is érvényt szerezni, hogy a kimondottan kisipari cikkek előállításánál ne 50, hanem 100 százalékban szerepeljenek a kisipárosok

r a közszállításokban. Meg vagyok arról is győződve, hogy minden képviselőtársam szívesen megszavazza ezeket az intézkedéseket a kerületében levő sokezer kisiparos érdekében. A gyáriparnak mesrvan a maga terrénuma, az úgyis olyan munkákat végez, amelyeket a kisiparos tőkéjénél és csekély gépi berendezésénél fogva amúgy sem végezhet el. Nem értem, hogy például a cipők készítését miért kell a bőrgyárakra^ bízni? A bőrgyár állítsa elő a bőrt, a cipők és csizmák gyártását pedig engedne át azoknak, akik évszázadok óta ezzel foglalkoznak, — a cipészeknek és a csizmadiáknak. (Farkas István: Szépen engedi át a Wolfner-gyár!) Meg kell emlí-