Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 21 6, tenem tárgyilagosan, hogy az löksz, az utóbbi evekben kifejtett működése nagyban hozzásegítette a közmunkákhoz a kisiparosságot. Amennyire jogos gáncs és panasz érte a múltban az Ioksz-ot, éppen annyira el kell ismerni, hogy most a kisiparosság segítését helyes értelemben végzi, a kisiparosságot felkarolja és támogatja. Helyeslem a miniszter úrnak azt az intézkedését, hogy nemcsak megszervezte a toválb'bképző tanfolyamokat, hanem azokat még mindig- fokozza és különösen a vidéki városokban is bevezeti. Minthogy az ipari novella kötelezővé teszi, hogy minden most iparjogot váltott iparos mestervizsgát tegyen, a mesterképző tanfolyamok bevezetését gyakorlati szempontból szerencsés és fontos intézkedésnek tartom. Amint ezt a miniszter úr életbelépteti, az ipari hálózat kiépítése ebben az évben végleg meg fog történni. Ez is modernizálni fogja és a gyakorlati élettel számolva, úgy osztja be az országban az ipartestületeket, ahogyan azt az iparosok elhelyezkedése és számarányuk megköveteli. Nagyon fontos továbbá, hogy az ipartestületekben képzett jegyzők legyenek. Ezért helyes, hogy a miniszter úr bevezeti a jegyzői tanfolyamokat, abból a célból, hogy azoknak az ipartestületeknek, amelyeknek már van bevált, de még minden ismerettel nem rendelkező jegyzőjük, ezen a tanfolyamon őket kiképeztessék, hogy az iparosoknak minden téren rendelkezésükre álljanak. Kis dolog, de magyar szempontból üdvös, hogy a miniszter úr jelentésében benne van még a magyar öltözködési propaganda is. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Müller Antal: Miután beszédidőm lejárt, befejezem beszédemet azzal, hogy kérem a miniszter urat, hogy az iparügyi minisztérium fenntartásáért továbbra is harcoljon, mert á minisztérium felállításának története, az azóta eltelt egy esztendős működése is indokolja, hogy erre a minisztériumra nagy szükség van és én is örömmel nézek további működése elé. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Eonkay Ferenc! Ronkay Ferenc: T. Ház! Müller Antal képviselőtársam beszéde után igen könnyű a helyzetem, mert teljesen egyetértek vele azokban az elismerő kifejezésekben, amelyekben az iparügyi minisztérium felállításával s az iparügyi miniszter úr működésével szemben hangot adott. Amikor Vojnits t. képviselőtársam beszéde közben az intenzív és extenzív gazdálkodás kérdését említette, a Független Kisgazdapárt oldaláról közbekiáltások alakjában kifogások hangzottak el egy erős iparosítási programmnak, (Andaházi-Kasnya Béla: túlzott!) a mezőgazdaság rovására való keresztülvitele ellen. Ne méltóztassék elfelejteni igen t. képviselőtársam, hogy intenzív mezőgazdaság csak ott van, ahol erős iparosodás is van. (Andaházi-Kasnya Béla: Más az erős ipar es más a protekcionizmus! — Zaj.) Ahhoz, hogy egy ipar kifejlődjék, bizonyos segítségre van szüksége. Ez természetes is. Ha a világ bármely országának mezőgazdaságát fiffyeljük, azt látjuk, hogy iparszegény^ országokban a mezőgazdaság is extenzív és iparilag gazdag országokban a mezőgazdaság is intenzív, mert a mezőgazdaság legnagyobb foKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. ülése 1937 május 21-én, pénteken. 411 gyasztórétege éppen az ipari lakosság. Egyáltalában roppant tévesen ítéljük meg ezeket a kérdéseket, ha ipart és mezőgazdaságot szembe állítjuk egymással. Ezeknek a termelési ágaknak annyira kooperálniuk kell, hogy nekünk kerülnünk kell minden alkalmat, hogy a mezőgazdaság érdekeit az ipar érdekeivel szembe állítsuk, mert hiszen érdekeik közösek. (Andaházi-Kasnya Béla: Mi nem állítjuk szembe!) Az iparügyi tárca költségvetésével kapcsolatban csak az a kifogásom, hogy az iparügyi miniszter úrnak kevés összeg áll rendelkezésre a kitűzött célok keresztülvitelére. (Czirják Antal: Ez igaz !) Az egész magyar közgazdasági élet csak egyet kér az iparügyi miniszter úrtól ennek a célnak a keresztülvitelére: munkát ! T. Ház! Nagyon fontos kérdés a nyersanyagok kérdése. A költségvetésben pedig csak egészen kis összeg, 1,800.000 pengő áll az iparügyi miniszter úr rendelkezésére, bányászati kutatás s nyersanyagok kutatásának céljaira. Ez az összeg nagyon kevés arra, hogy nyersanyagkutatásunkat olyan intenzíven folytathassuk, amilyen intenzíven arra a magyar iparnak feltétlenül szüksége van. Pedig a világ közgazdasági életében azt látjuk, hogy a nemzetek közötti küzdelmet a nyersanyagok problémája dönti el. A nyersanyag-kérdés vágott bele intenzíven a világháború kimenetelébe is. Láttuk, hogy ezzel a súlyos kérdéssel milyen komolyan foglalkozott az egész világ közgazdasága az olasz—abesszin-háború idején. A nyersanyag-kérdés nagyon súlyosan vág bele a mi közgazdasági életünkbe is. Tudjuk azt, hogy szénvagyonunk nem olyan nagy, hogy hosszú évszázadokra biztosítsa országunk szénszükségletét. Száz éven belül szénkincsünk ellenére olyan nehéz helyzetben leszünk, hogy valószínűleg behozatalra lesz szükségünk, pedig száz év nagyon rövid idő egy nemzet életében. Éppen ezért Magyarország egész közvéleménye lélegzetfojtva figyeli azokat a kutatásokat, amelyeket az iparügyi minisztérium Zala megyében és Heves megyében olaj- és gázforrások után folytat. Abban bízunk mindnyájan, hogy ezek a kutatások eredménnyel fognak járni és hozzá fognak járulni ahhoz, hogy Magyarország nyersanyagszükségletét, honi nyersanyag-tárházakból fogja tudni fedezni. Ami az elektrifikálást illeti, az intenzív munka érdekében kérem az iparügyi miniszter urat, hogy az elektrifikálás terén már megkezdett és nagyon szépen meginduló munkát méltóztassék erős ütemben folytatni. A folyó évre 82 község elektrifikálása van programúiba véve, azonban még ma is az a helyzet, ahogyan az előadói jelentésből láttam, hogy az ország 3600 községéből mindössze 1200 van elektrifikálva. Következő kérdés a munka intenzitásának és a munka felvételének terén a vízvezeték, a vízellátás és a esatornázás fontos kérdése. Az ország 56 városából 23 városniak van csak vízvezetéke és csak 26 várm osatornázása van megoldva. Ez egy olyan kérdéa. amelynél nagyon sok mérnök, nagyon sok vállakozó és sokezer munkás fog tudni kenyeret kapni. Bátor vagyok az iparügyi miniszter úr szíves figyelmét felhívni ^ filmkérdésürikre is. Köszönetemet fejezem ki az iparügyi miniszter úrnak, hogy az elmúlt év folyamán a filmszakmának egv olyan filmfelvevő műhelyt bocsátott rendelkezésre,, amely ma európai viszony-