Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-216
Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 1987 május 21-én, pénteken. 409 ban járna a feldolgozó kisipar és jobban járna az egész fogyasztóközömség is. Tagadhatatlan, t. Ház, hogy a nagyipar sok^ munkást foglalkoztat és így a munkanélküliség levezetésében nagy szerepet tölt be. Azt lehet mondani, hogy a magyar munkanélküliségnek egy nagy részét éppen az ipari fejlődés révén a nagyipar tényleg fel tudta szívni (Andaházi-Kasnya Béla: Csak látszat!), s így a munkanélküliséget mégis tudta csökkenteni. Minden magyar embernek koncedálnia kell, hogy amit idehaza el tudunk készíteni, mindazt a lehetőség szerint idehaza csináljuk még, hiszen végeredményben ma olyan elzárkózó nemzetközi gazdasági politikát csinálnak, hogy minden nemzet maga iparkodik előteremteni szükségleteit Amit tehát mi is elő tudunk állítani iparilag, azt állítsuk elő, mert ezzel a munkásságot is tudjuk foglalkoztatni s drága és kevés devizánkat is tudjuk biztosítani, tehát azt a pénzt, amely százszázalékig elveszett volna a magyar nemzet számára, ha külföldi árukért adjuk ki. Ha ezt a pénzt idehaza tudjuk a gazdasági élet számára előteremteni (Propper Sándor: Akkor nem lehet kereskedelmi egyezményeket kötni!), akkor ez a pénz egy eleven, a munkásságot, a kisembereket, a fogyasztást is egyaránt támogató, tehát mindent éltető, valósággá, jósággá válik. (Fábián Béla: Arany folyó!) De az örömbe gyakran üröm is vegyül. (Fábián Béla: Így szokott ez lenni!) Mi ennek az ürömnek vagyunk itt a hangadói és ezt hozzuk itt a Ház nyilvánossága elé, hogy a miniszter úr is jobban megismerje. Ö, aki a nagyipariból került a miniszteri székbe, ennek ellenére, hála^ Istennek, nagy együttérzéssel viseltetik a kézműipar, a kisipar iránt. A miniszter úr, .aki a műegyetem padjaiból mindjárt egy nagy vállalathoz került és ott nagy és tekintélyes, szép szerepet vitt, (miniszteri székében nagyon megértő a kisiparosság bajaival, helyzetével szemben, érezni tud a kisemberekkel, tehát-szociális érzékkel hír és én éppen ezért azt várom tőle, hogy a kisiparosság érdekében megkezdett munkáját továbbfolytassa. T. Ház! Az itt a baj, hogy a nagyipar magának tartja meg a nagy vámkedvezményt és nem ad vissza abból semmit a nemzetnek, a feldolgozó kisiparnak s a fogyasztóközönségnek, hanem azt egyszerűen magának tartja meg. Minket nem tévesztenek meg azok a számok, hogy az évi mérlegekben itt-ott csak százezres nyereségek szerepelnek, — a milliós nyereségek sem tévesztenek meg bennünket — mert hiszen éppen a többségi oldalról mondották nem is olyan régen, hogy a kétféle könyvelési rendszer ezeknél a vállalatoknál nagyon kifejlődött és az adótechnika^ szempontjából kitűnően működik. Éppen ezért azt szeretném, mélyen t. Ház, ha a nagyipar olyan működést fejtene ki, hogy segítségére tudna lenni éppen az ipari félkészáruk és nyersáruk dolgában a feldolgozó kisiparnak, hogy a feldolgozó kisipar ki tudná elégíteni a maga rendelő közönségét, hogy tényleg munkához tudna jutni és ezáltal nagyobb forgalmat tudna elérni, (Propper Sándor: Hallatlan naivitás!) ne pedig az legyen a.helyzet, hogy• a nagyipar a maga árdiktatúrájának prédájául tartsa továbbra is úgy a kisipart, mint az egész fogyasztó közönséget. (Propper Sándor: Nem tetszik ismerni a kapitalizmust! Nagy hiba!) T. Ház! Meg kell állapítani, hogy a nagyipar fejlődött, a kisipar satnyult. Az iparpártolásnál a múltban — megint hangsúlyozom, a múltban — nem érvényesült a szociális elv. Ezt mutatják a visszaadott iparigazolványok, amelyekről ma is beszélt egyik képviselőtársam és ezt mutatja az a tény is, hogy az iparosság mindjobban proletár sorsba süllyedt, hogy a segédek és a tanoncok száma apadt. Ebben az évben ez az apadás megállt, talán éppen azokból a reményekből kifolyólag, hogy egy jobb gazdaságii évet várunk. A közterhek aránytalanul nagyobb mértékben ai kicsinyek vállán vannak és éppen ezért nagyon türelmetlenül várom a pénzügyminiszter úrnak azt a beígért intézkedését, hogy az erős vállakra akarja rakni azokat a terheket, (Malasits Géza: Javíthatatlan reménykedő!) amelyek alatt a gyenge vállak már eddig is összeroskadtak, vagy az összeroskadás előtt állnak. (Fábián Béla: Azóta folytan rakja!) T. Ház! Mindig halljuk, hogy itt csak 130 gyár élvez adómentességet, sőt még az előadó úr is azzal érvelt, hogy hogyan lehet kifogás tárgyává tenni azt, hogy csak 130 gyár, az öszszes gyáraknak 2 vagy 3 százaléka élvez adómentességet. Kár, hogy nem az egész gyáripar élvezi ezt az adómentességet, akkor azután teljesen a kisemberek nyakába zúdulna a közteher! Én itt azt mondom, hogy az iparfejlesztési törvény intézkedéseinek talán volt helyük a£kor, amikor ezt a törvényt meghozták, amikor az új cikkeknek a gyártását bevezették, de ilyen hosszú időn át nincs helyük, hiszen az eiőarfn úr szerint is még 8 éven át fogják élvezni ezt az adómentességet. Rövidítse meg tehát a miniszter úr ennek a tartamát. Ma, amikor már az új cikkeket bevezették és ezeknek a termelése révén nagyobb forgalmat és hasznot tudnak maguknak biztosítani, nem lehet, hogy éppen ezek a gyárak mentesüljenek a közterhek viselése alól és hogy a közterhek fedezetére szolgáló összeget, amelyet be kell vasalni, kénytelen legyen az állam a gyenge, kicsi, erőtlen egyedektől bevasalni. T. Ház! A külső és a belső piac a múltban a nagyiparé volt. Nagyon örülök annak, hogy a józan szociálpolitika, amely most kezd kialakulni, egy kissé gondol a kisiparra is. (Fábián Béla: Az újpesti asztalosok most is panaszkodnak, hogy nem tudnak Angliába exportálni! Tegnap voltak nálam!) Nagyon örülök annak, hogy az elmúlt esztendőben megalakították a kisipari kiviteli intézetet. Ez az intézet elmúlt első évében már nagyon szép eredményt ért el. Ez azt igazolja, hogy igenis érdemes foglalkozni a kisemberek ügyével, mert ha adnak nekik lehetőséget, amelybe bele tudnak kapaszkodni, munkakészségük, szaktudásuk révén mindent megragadnak, így van ez a kivitelnél is. Hiszen már az általános vitánál említettem, hogy mint az értékmegállapító bizottság egyik szerény tagjának, jólesett a fülemnek, amikor azt hallottam, hogy csak női ruhákból 2000 métermázsát exportáltunk és ennek nagyrészét a kisipar exportálta. _ Ha ilyen lehetőségek vannak, akkor tessék, jöjjön a kormány a kisemberek segítségére, adja meg nekik a munkalehetőséget, a kereseti lehetőséget, mert ezáltal adóalanyokat tud magának biztosítani. A tanoncképzés és munkásnevelés is mindig a kisipar feladata volt. A kisipar vesződött és képezte ki a tanoncot segéddé, a segédet nagyobb képzettségűvé, akkor azután a gyáripar átvette a kész embereket, (Fábián Béla: Csökken a tanoncok száma!) a kisipar pedig tovább