Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-216
404 Az országgyűlés képviselőházának 21 monstráljam azt, hogy milyen mértékben pusztul a kisiparosság. Debrecenben például 1926ban 3500 önálló kisiparosnál a segédek és tanoncok száma 7000 volt. Ezzel szemben az elmúlt év december végén 3100 kis- és középiparosnál mindössze 34U0 tanonc és segéd dolgozott. Ez a debreceni szám tehát óriási kiesést mutat. Hasonló ehhez a pécsi eset is. Pécsett az elmúlt évben 204 képesítéshez kötött iparengedélyt adtak ki, ezzel szemben 154 képesített iparos szüntette meg munkáját, helyesebben: adta vissza az iparigazolványát. Nem is lehet ezen csodálkozni és nem is kell nagyon kutatni, miért van ez a pusztulás, mert a dolog világos és egyszerű. Előttünk vannak a tények, előttünk van a kormányzati rendszer meg nem értő magatartása, amelyet például az adóztatás terén tanúsít a kisiparossággal szemben. Csak úgy távirati stílusban legyen szabad megemlítenem, hogy egyik legfőbb okozója a kisiparosság pusztulásának a túladóztatás és az a kíméletlenség, amely a túladóztatással (kapcsolatban van: az árverések. Legyen szabad elsősorban is egy adóívet bemutatnom erről az esztendőről. Egy egyszerű kisiparosnak, akinek adóalapja az elmúlt esztendőben 120 pengő volt, erre az esztendőre felemelték az adóalapját 220 pengőre. Ehhez azután természetesen hozzájön 75—80 vagy esetleg 100%-os különböző című sallang. Szeretném az igen t. pénzügyminiszter urat vagy az adófelügyelőséget megkérdezni, honnan, miből állapítja meg, hogy annak a szerencsétlen kisiparosnak ebben az esztendőben 100%-os jövedelemtöbblete állott elő. Ez a kíméletlenség hozza magával a kisiparosság pusztulását és azt, hogy a kisiparosság eladósodik, nem tudjia a terheket viselni és ezért általában az egész közfogyasztás csökken. Arra vonatkozólag, hogy milyen árverések vannak, milyen lelketlenség és kíméletlenség nyilvánul meg a kisiparosokkal szemben az adóhátralékok behajtására megtartott árveréseknél, legyen szabad néhány példát felhoznom, így például 100 pengőért árvereztek el egy 2400 pengőbe került asztalosipari gépberendezést, 114 pengőért, egy egész műhelyberendezést, amely 5000 békebeli koronába került. Egy asztalosmester maró- és gyalúpadberendezését, amely használt állapotban 1000 békebeli koronába került, 66 pengőért árverezték el. Egy vidéki bank — éz nem adóügyből — 25 pengőért szerezte meg egy iparos 2600 pengőbe került gépét. Egy iparos gépeit, amelyek 1912-ben 20.000 koronába kerültek, házával, kertjével együtt 2670 pengőért árverezték el. Nagyon sokszor hallunk hivatalos és félhivatalos helyről kisiparvédelemről, kisiparpártolásról beszélni. Méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam: mindaddig nincsen komoly iparosvédelem, ameddig jogrendünk lehetővé teszi és a törvény erejével védi ezeket az értékpuszfításokat. A kisiparosság panaszolja azután a közmunkák kiadásánál tapasztalható helytelen és igazságtalan eljárást is. Az állam megrendelő is és mint megrendelő, mondhatom, vetélkedik a legkíméletlenebb magánkapitalistával. A magánkapitalízmus képviselői talán nem is mernék olyan szemérmetlenül véghezvinni a munka kiuzsorázását... Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy kifejezéseit gondosabban válogassa meg. Esztergályos János: Iparkodom. Egy magánvállalat tehát nem merné olyan kíméletlenül kiuzsorázni a munkást, mint amilyen kí6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. méletlenséget látunk a közmunkák kiírásánál számtalan esetben. Engedje meg a mélyen t. Képviselőház, hogy például a kisiparosok egyik lapjából felolvassam a következő sérelmet, panaszt, amelyben a következőket mondják (olvassa): »A kisiparos egy Máv. vagy postasegédtiszt zubbonyának megvarrásáért 1 pengő 80 fillért, egy felöltőért 1 pengő 90 fillért, egy altiszti köpenyért 1 pengő 70 fillért, egy zubbonyért 1 pengőt, egy posztónadrágért 85 fillért, egy segédtiszti bundahuzatért 2 pengő 20 fillért, egy altiszti bundahuzatért 1 pengő 90 fillért, egy munkásöltönyért vászonból 65 fillért, egy segédtiszti vászonnadrágért 50 fillért kap.« A kisiparosságnak ugyanez a szaklapja megállapítja, hogy ezek mellett az árak mellettaz a kisiparos, aki pályázik a munkáért és elvégzi a munkát, még 30 fillér órabért sem keres. r Kérdezem, szabad-e, lehet-e, megengedhető és tűrhető-e, hogy az állam ennyire kiuzsorázza a munkát? Kérdezem iaz igen t. kormányt, hogy vájjon ilyen árak mellett az a kisiparos, ha egy segédet tart, mennyit tud fizetni a segédnek 1 ? Ez az, ami ellen én és mi itt valamennyien tiltakozunk és azt mondjuk: tessék az államnak jó példával előljárni s ha már ;az állam megrendelő, tessék a munkát becsületesen megfizetni. Az igen t. iparügyi miniszter úr volt az, aki Egerben azokat a gyönyörű szépen hangzó szavakat mondotta, hogy a munka nem lehet árucikk, a munka Isten legszebb adománya. (Kéthly Anna: Milyen szépen mondotta a miniszter úr!) Nagyon szépen. Ha tehát a munka Isten legszebb adománya, akkor a legkevesebb, amit a miniszter úrtól kérhetek, az, hogy méltóztassék Isten legszebb adományát, mint megrendelő is kellően értékelni. Mellékesen megállapítom, hogy nemcsak a munka értékének ilyen lebecsülését látjuk az államnál, hanem mást is látunk. Kiírja például valamelyik minisztérium egyik, vagy másik osztálya a pályázatot. Ebben az esetben, amelyet én meg kívánok itt említeni, arról volt szó, hogy az egyik vidéki gyermekmenhely részére kellett bizonyos mennyiségű cipőt készíteni. Hat-hét kisiparos összeállt és közösen pályáztak meg egy^ bizonyos mennyiséget, természetesen azért az árért, amelyre a pályázat ki volt írva. Az történt, hogy ez a hat, vagy hét közösen pályázó kisiparos 50 pár gyermekcipőre kapott megrendelést, körülbelül 200 pengő értékben. Amikor az érdekelteket hivatalból értesítették, hogy pályázatuknak megfelelően 50 pár gyermekcipőre kapnak megrendelést, azt mondották, hogy heten 50 pár cipőt ezért az árért nem tudnak megcsinálni. Az a hét egyszerű iparos megállapodott tehát abban, hogy legalább egyiknek legyen valamije és odaadták ennek az 50 pár cipőnek elkészítését az egyiknek közülük. Az illető^ 'becsülettel elvégezte az 50 pár cipő leszállítását, hiánytalanul és kifogástalanul adta át, átvették. Benyújtja a számlát, de a dolog húzódik. Egyszer végre utána érdeklődik, hogy komoly-e a dolog s hogy miért nem kap pénzt és akkor kisül, hogy egy jóbarátja — mert mindenkinek van jóbarátja — feljelentette a minisztériumnál azzal, hogy kijátszotta a pályázatot és nem heten csinálták az 50 pár cipőt, hanem ő egymaga készítette el. Mit tesz erre az illetékes bölcs minisztérium 1 ? Határtalan szabálytalanságát állapít meg, amelyet megtorlás nélkül nem lehet hagyni, példát kell statuálni, hogy a jövőben
