Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 1937 május 21-én, pénteken. 405 a kisiparosok közül senki se játssza ki a közszállítási szabályokai Megindul egy vizsgálat, jegyzőkönyveket vesznek fel, kiszállnak, viszszaszállnák (Malasits Géza: Napidíjjal jár!) és megállapítják, hogy tényleg egymaga szállította a cipőket. Jó, ezt megállapították, de pénz még mindig nincs. Most az illető minisztérium átküldi az ügyet az egyik társminisztériumhoz annak megállapítása végett, vájjon milyen büntetéssel járhat ez az eljárás. Igen t. miniszter úr, nem hetekig, hanem hónapokig tolták, síbolták annak a szerencsétlen cipészmesternek az aktáját. A cipőket múlt év szeptemberében szállította le, de csak ebben az évben, április végén vagy május első napjaiban jutott a pénzéhez. Azóta már elárverezték, lakásából már úgyszólván kilakoltatták s amikor végre öngyilkossággal fenyegetőzött és én ezt itt tolmácsoltam, akkor sikerült a két minisztériumból kihozni az aktát és végre eljutott a szerencsétlen kisiparos oda, hogy a pénzét megkaphassa. Az ilyen eljárások azok, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a kisiparosság belenyugodjék abba a helyzetbe, amelyben ez a rendszer tartja. A kisiparosság azt szeretné, hogy tegyék részére lehetővé azt, hogy dolgozhasson: munkalehetőséget kér. Nem kér a kisiparosság mást: élni akar saját becsületes tisztességes munkája után, de nem tud, nem lehet, mert ott van felette Damokles kardként a kartel. {Tiídy Zoltán: Ki az a Damokles?) Ha a képviselő úr nem tudná, engedje meg, hogy megmondjam: nem a Dob-utcában lakik. (Fábián Béla; Hogy kerül ide a Dob-utca? Mindig a Dob-utca!) Méltóztassék tehát gondoskodni arról, hogy a karteluzsorának ez a határtalan kapzsisága, amely megnyilvánul azoknál a közszükségleti cikkeknél, amelyek árának leszállítása elsősorban a kisiparosság érdekeit szolgálná, lefékeztessék. A tégla, a cement, a mész, a vas, a bádog, a bpr, a fa, az enyv s az üveg ára, mind a kartelek kénye-kedvétől van függővé téve. Ezek a kartelek' kihasználják a magas vámtételeket, behozatali és devizanehézségeket, mind a mezőgazdaság, mind a feldolgozó kézművesipar és a fogyasztóközönség rovására. A kisiparosságnak az a kérése ebben a tekintetben, hogy a közszükségleti cikkek kartelára töressék le, illetőleg a magas védővámok mérsékeltessenek. Az idő előrehaladottságára való tekintettel méltóztassék megengedni, hogy most már futólépésben közöljem a t. Házzal azokat a kívánságokat, amelyeknek teljesítését a kisiparosság helyzetének, sorsának jobbrafordítása érdekében kívánja. Kérik, hogy vizsgáltassanak meg minden iparosnak a jelenlegi anyagi viszonyai és azokhoz mérten állapítsák meg kivetett adóját és az esetleg engedélyezett részletfizetési feltételeket. A teljesen tönkrement iparosoknál, azoknál, akik kizárólag csak anynyit tudnak keresni, amelyből csak a mindennapi megélhetésüket biztosíthatják, a régi adóhátralékokat teljesen töröljék. Kívánják az általános kereseti adónál az ezer pengős létminimumot, a 60 éven felül vagyontalan iparosoknak adó alól való teljes mentesítését, a jövedelemadómentes létminimumnak 1000 pengőről 1500 pengőre való felemelését. Kívánják a kisiparosnak az ínségadó alól való mentességét, mert nem lehet ínségadót követelni azoktól az iparosoktól, akik maguk is ínségkonyhára járnak. Kívánják továbbá, hogy a ruházati iparban az állam a közszükségleti cikkeket elsősorban ne a gyáriparban, hanem a kisiparosoknál végeztesse el, az ínségmunka címén végzett minden olyan munkának betiltását, amely a kisipar munkakörébe tartozik. Kérnek továbbá az adóhátralékokra vonatkozólag 10 évi törlesztést és a magánadósságok kamatainak csökkentését és a kisiparosságnak több évi kíméleti időt az adózásban. r Az export tekintetében kívánja a kisiparosság, hogy a_nagyipar részére biztosított termelési és exportkedvezményekben a kézművesipar is részesedjék. Meg kell teremteni a kézműiparosság exportképességét a következőkben: hathatós segítség kereskedelempolitikai téren, kedvező kereskedelmi és vámszerződések, exportprémiumok, tarifa- és adókedvezmények, exporthitel és biztosítás, a kézműiparnak a külföldi nemzetközi vásárokon és kiállításokon való részvétele, a Külkereskedelmi Hivatal piacszerző és kivitelfejlesztő munkásságának céltudatos fejlesztése a kézműves ipari export érdekében, a közszállítások megfelelő szabályozása és ezekbe a kézműiparosok bekapcsolódásának megkönnyítése. A munkaalkalmak gyors megteremtése érdekében kérik a Házat a házadómentesség széleskörű kiterjesztésére, a tatarozási hitelek kereteinek kibővítésére és könnyebben hozzáférhetővé tételére, a munkás és tisztviselő családi házak építésének legmesszebbmenő elősegítésére, az^ építési anyagok kartelárainak leszorítására és általában olyan rendelkezések kiadására, amelyek a magánépítkezést gazdaságilag is előnyössé és az ezzel járó terheket elviselhetővé teszik. Végül kívánja a kisiparosság, hogy a 3500/1933. P. M. sz. rendelet bővíttessék ki olyképpen, hogy a százszázalékos hadirokkant iparos adójának 50%-a töröltessék, a 75%-os hadirokkant iparosok, valamint hadiözvegy- és hadiárva iparosok adója 30%-kai, továbbá az ennél kisebb százalékos hadirokkant iparosok, Károly-kereszttel és vitézségi éremmel kitüntetett iparosok adója 20%-kai csökkenthető legyen. Ezek volnának azok a kérések, amelyeknek teljesítését a kisiparosság a maga^ sorsának megjavítása érdekében a kormánytól kívánja. A kisiparosság azt tartja, hogy ha az államnak volt és van sok százmillió pengője a birtokososztály szanálására, akkor az állam érdeke az is, hogy a kisiparosságot is, ha nem is olyan mértékben, amilyen mértékben a birtokososztályt támogatta, de olyan mértékben támogassa, amely lehetővé teszi, hogy becsületes munkálkodása után emberhez méltó becsületes élete legyen ebben az országban. Miután azonban az iparügyi tárca költségvetésében nem látom a szellemet, az intenciót» a törekvést és akaratot ennek a célnak elérésére, éppen ezért azt nem fogadom el. (Helyeslés f sréhőhalaldalon.) Elnök: Vojnits; Miklós báró képviselő urat illeti a szó. , Br. Vojnits Miklós: T. Ház! A nemzetépítő politikának és a nemzetépítő politika egyik legfontosabb elemének, az iparpolitikának irányelveit és mértékét az a felismerés, megismerés kell hogy megszabja, amelyet a csonka ország népesedése és népmozgalmi statisztikájából meríthetünk. Az 1910. esztendővel kiinduló népesedési statisztika mint. egy éles tükör mutatja meg az ország problémáit és be57*