Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. 393 testületi díjaknál az Oti.-hátralékok analógiájára lehetségessé váljék a he nem hajtható, behajthatatlanoknak látszó itartestületi díjak leírása. Most tudvalevőleg évről-évre átviszik ezeket a következő költségvetésbe, ami egészen hamisan mutatja az ipartestületek attyagi helyzetét. Méltóztassék lehetővé tenni azt is, hogy ezek a hátralékok esetleg részletekben is fizethetők legyenek. Legtöbbször az iparosnak olyan nagy már a bátraléka, hogy hozzá sem kezd a fizetéshez, mert úgy sem tudja megfizetni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha a részletfizetés lehetséges lenne, abban az esetben igen sok iparos megpróbálná, hogy ezeket a hátralékokat részletekben kifizesse. A ' vállalkozásoknál igen fontos újítás lehetne az, hogy ne generálvállalkozónak adassanak ki az egyes közmunkák. A gyakorlat ugyanis azt mutatja és az iparosok nagyon sokat panaszkodnak ezért, hogy a generálvállalkozó esetleg abnormálisan olcsó áron elvállal mindenféle lakatos- és kőművesmunkát és azután a nyereséget az egyes részletmunkáknál, az egyes alvállalkozóknál szerzi meg, a munkát elvégzi, a pénzt megkapja, de az alvállalkozókat nem fizeti ki. E tekintetben is szükséges lenne valami biztosítás, hogy annak az 'alvállalkozónak a munkájáért ne csak a generálvállalkozó, hanem esetleg maga a megrendelő is felelős legyen, aki azután gondoskodni fog arról, hogy az alvállalkozó a generálvállalkozójától a maga munkabérét megkaphassa. A munkabérek megállapítása rendszerint a főszezonban történik. Nüansz dolog, azonban igen nagy jelentősége van és szintén felkérjük az iparügyi minisztériumot, méltóztassanak odahatni, hogy a munkabérmegállapítás mindig a holtszezonban történjék, tudniillik a holtszezonban megállapított munkadíjakkal tud osak a vállalkozó kalkulálni, míg ha a munkadíjak akkor érkeznek hozzá, amikor a szezon már javában folyik és ő a munkásokat már alkalmazta, felfogadta és iákkor kapja azután az újabb, lényegesen alacsonyabb munkabéreket, akkor az egész kalkulációja felborul. Már pedig a legkisebb munkabért az 5200. számú rendelet értelmében akkor is fizetni tartozik, ha esetleg az egészre ráfizet, mert ha nem ezt teszi, megbüntetik, (vitéz Martsekéüyi Imre: Ezt nem lehet!) Egyébként ezeknél a munkabérmegállapítá' soknál igen kívánatos volna, hogy abba a vidéki mesterek és segédek is bevonassanak.^ Igen érdekes dolgok történnek ugyanis; így például Pécsett egy gyári ruha, úgynevezett ceigruha munkabére 7 pengő, ugyanannak a ruhának a munkabére Szekszárdon 5-75 pengő s ugyanannak munkabére Bonyhádon 3*36 pengő. Ha már most a három városból egy vásáron jönnek össze és egymás mellett három sátorban árulják ugyanazt a ruhát, (Mojzes János: Különbözők az árak!) az előállítási differencia egy ruhánál 4 pengő. Valamilyen formáját, valamilyen módját meg kellene találni annak, hogy az azonos területeken lakó iparosok között ilyen nagy eltérések ne mutatkozzanak. Ezzel kapcsolatosan a vásárkérdésre is kitérek pár szóval. Altalános iparosóhaj, hogy ez a rengeteg so'k vásár számszerűleg megszűkíttessék. Ezt azonban nem a falura kell bízni, mert nincs az a kis falu, amely ne ragaszkodnék ahhoz, hogy ott vásár legyen; méltóztassék talán az ipartestületeket megkérdezni, mert maguk az iparosok legjobban meg tudják mondani: melyek azok a helyek, ahová érdemes vásárra menni, ahol megfelelő környék is van. Ebben az esetben maguk a vásárok sokkal életerősebbekké válnának, a kisipar megtalálná azokat a terrénumokat, ahol a piacokat felkeresheti és ahol konkurrálhatna a nagyiparral. ' Az adóztatás terén szintén van kívánnivaló. Kétségtelen, hogy az ipari termelésnek körülbelül kétharmadát a nagyipar állítja elő, egyharmada esik a kisiparra, ezzel szemben az adóztatás tekintetében a kisipar nagyobb közterhet visel, mint a nagyipar. Ez kétségtelenül igen súlyos anomália. Azt hiszem, már említette valamelyik képviselőtársam az általános vitában, hogy 120, vagy 120-nál több olyan gyár van

s< amely iteljes adómentességet élvez. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Majd megmondom a pontos adatokat!) Ez az összeg nemzeti ajándék ezeknek a gyáraknak és talán egy része is elegendő volna ahhoz, hogy például a hatvan évesnél öregebb iparost ne adóztassuk meg. A hatvan évesnél öregebb iparos már olyasféle, mintha nyugdíjba volna, kénytelen azonban mégis valamit dolgozni, mert különben éhenhal. Azt a minimális munkaerejét, amelyet hatvan éven felül is kifejt azért, hogy el ne pusztuljon, legalább teljes adómentességben lehetne részesíteni. Ezzel kapcsolatban ugyancsak egy régi kívánalmat vagyok bátor megemlíteni, nevezetesen az iparosok aggsági, öregségi ellátását. Lehetetlen állapot az, hogy kormánytanácsosok vannak, akik annak idején igen tekintélyes iparosok lévén, ezzel a szép címmel felruháztattak, ma pedig városi közsegélyből, inségsegélyből élnek és csak éppen hogy egyik napról a másikra, majdnem csak koldus módjára tudják tengetni az életüket. En a magam részéről ennek a kérdésnek mielőbbi megoldását kívánatosnak találnám. Minthogy az egész kisipari kérdésben tulajdonképpen egy társadalmi osztály megélne" tésének biztosítását tartom a főproblémának, a miniszter urat arra kérjük, hogy azt a további jóindulatát, amelyet a kisiparos osztály iránt mindenkor tanúsított, fokozottan méltóztassék érvényesíteni. Reánk mindenesetre sokkal kellemesebb és sokkal jobb hatást fog kiváltani, ha a miniszter úr intenciói érvényesülnek, szemben az előadó úr intencióival. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: vitéz Pintér József képviselő urat illeti a szó. vitéz Pintér József: Igen t. Képviselőház! örömmel hallgattam Dulin Jenő előttem szólott t. képviselőtársamnak meleg szeretetből fakadó szavait, amelyekkel a kisiparosság védelmére kelt, de nem a védelembevételt hallgattam elsősorban örömmel, hanem azt, hogy beszédének a tónusa, a kiáradó meleg szeretet valóban visszhangja volt annak a tervezetnek, amelyet az iparügyi miniszter lír a parlament elé terjesztett. Az egész ipari költségvetés, annak minden számadata, tehát pusztán a számok és adatok maguk, a hideg statisztika, a bevétel és kiadás rovatai éppen a minifzter úrnak igen nagy megértését, meleg szeretetét a kisipar iránt és minden erővel való segíteniakarását jelentik. Az előttem szólott igen t képviselőtársam tehát e költségvetés adatainak a lelkét találta meg, midőn felszólalásában a miniszter úr lelke szerint beszélt a kisiparosok védelméről. (Rajniss Ferenc: Éljen!)