Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. jobboldalon, a balközépen és a középen.) és legkevésbbé sem vonatkoznak azokra a képviselőtársaimra, akik ebben a kérdésben pro vagy kontra kifejezték volt véleményüket. Mondom, sajnálnám ezt és kérem őket, ne vegyék magukra; akinek nem inge, ne vegye magára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Másfelől azonban őszintén örülök, igen t. Ház, hogy azok, akiknek szólt, magukra vették. (Helyeslés a jobboldalon.) El voltam rá készülve, vártam és megértem, ha a kritikát kritizáló szavaimat újra kritizálják. (Helyeslés és derültség a jobboldalon.) Megértem, hogy a színi kritikusok egy része helyteleníti az én itt elhangzott szavaimat. Ha ezt méltányos és tisztes formában teszik, — amiként például ma a Pester Lloydban eary velem téliesen ellentétes szellemben, ellentétes véleményt valló bíráló tette — annak jogosultságát elismerem. Elleniben, ha ez a kritika olyan hangon jelentkezik, amely megengedhetetlen, akkor azt a leghatározottabban visszautasítom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Váratlanul és meglepetésszerűen ért az egyik esti lapnak tegnap megjelent cikke. Ezt ai cikket sem mulatságosan fölényes hangja, sem kisiskolához illő oktató modora, sem pedig érdemleges tartalma nem teszi alkalmassá arra, (Erődi-Harrach Tihamér: Melyik újságban volt ez?) hogy vele akár én, akár a t. Ház komolyan foglalkozzunk. Mégis szükségesnek tartom, hogy e cikkről néhány szót szóljak, mert ez legfrappánsabb bizonyítékául szolgál annak» hogy nekem tegnapelőtti beszédemben igazaim volt! Ez a cikk iskolapéldája annak a kritikának, amely ellen felszólaltam. (Helyeslés a jobboldalon,) Felháborítónak tartom, hogy bárki, bármely sajtóorgánumnak bármilyen kiváló munkatársa, felelőtlen kritikusoknak nevezze a magyar törvényhozás tagjait, amikor bármely kérdéshez hozzászólnak. (Ügy van! Ügy van!) a jobb- és baloldalon.) Felháborítónak és viszszautasítandónak tartom, ha bárki ebben az országban a művészeti ügyben illetékes szakminiszternek, a felelős miniszternek a szavait felelőtlen kritikának meri a maga súlyos felelőtlensége tudatában nevezni (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon, u középen és a baloldalon. — Zsindely Ferenc: Ebből lesz az antiszemitizmus!) Ezt a hangot, ezt az alkotmányellenes megnyilatkozást, ezt a parlament presztízsét sértő megnyilatkozást itt a t. Ház szine előtt a leghatározottabban visszautasítom. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ebiben a cikkben velem szemben fölényes hangon foglalt állást a cikkíró és ezért ne méltóztassék csodálkozni, vagy megütközni, — és előre is bocsánatot kérek — ha magam is fölényes volnék. Risum teneatis: nem a miniszterrel, hanem a történetíróval szemben lép fel ey a névtelenség homályába burkolózó, kiváló szakember és a cikk végén egy, a laikus közönség előtt burkolt gyanúsításokra alkalmat adó, sőt vei fim szemben bizonyos fenyegetést tartalmazó állítást kockáztat meg. (Zsindely Ferenc: Ebből lesz az antiszemitizmus!). Azt írja a cikkíró, (Halljuk! Halljuk! — Olvass-a:) »A kultuszminiszter úr tegnapi beszéde után feltétlenül tartozunk a Nemzeti Színház igazgatóságának, ha azt nem Németh-rezsimnek, hanem ezután Hóman-rezsimnek nevezzük. Ez Hóman-reülése 1937 május 20-án, csütörtökön, 383 zsim.« Igaza van az úrnak. Vállaltam és vállalom itt a Ház előtt azt, hogy a Nemzeti Színház igazgatása Hóman-rezsim, de az háborít fel, amit ehhez fűz a kritikus. (Tovább olvassa:) »A miniszter úr — írja — több kiváló történelmi művet írt, többek között az Arpádházkorabeli magyar társadalmi viszonyokról is. Vesszük magunknak a fáradságot és az élvezetet, hogy ezeket a műveket újból elolvassuk, most már abból a szempontból: miként ítélheti meg az ezerév előtti állapotokat egy tudós, aki az előtte lévő mai helyzeteket is olyan vitatható tájékoztatás alapján ítéli meg.« (Egy hang jobb felől: Pimaszság! — Zsindely Ferenc: Ez az antiszemitizmus terjesztése Magyarországon! — Andaházi-Kasnya Béla: Természetes, hogy ezt csinálja! Az antiszemitizmus előfutárja!) Nem szólva a cikk fölényes hangjáról, ki kell jelentenem, hogy ebben fenyegetést látok magammal szemben. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A nyáias ismeretlen, aki ezt a cikket írta, (Andaházi-Kasnya Béla: Szemtelen!) — úgy vélem — egy 25 év előtti polémiára céloz. 1912-ben jelent meg Szekfü Gyulának egy füzete a serviensekről és familiárisokról, egy társadalomtörténeti témáról, azt hiszem, a cikkíró nem tudja, miről van szó. (Derültség.) Ugyanebben az évben jelent meg nekem egy cikkem a szentistváni királyság társadalmi osztályairól. Ez a cikk hatalmas tudományos polémiát váltott ki, amelyben az öregebb gárda tagjai mérték össze erejüket. En alig vettem benne részt egy-két szóval. Tagányi Károly, Erdélyi László és mások vitatkoztak. Ez a polémia, amely két fiatalembernek tanulmánya után keletkezett, tisztázta azokat az alapvető társadalomtörténeti kérdéseket, amelyek nélkül nem tudtuk a régi történelmet megérteni. Ebben a tanulmányomban vannak megállapítások, amelyek ma a históriai köztudatban élnek (Ügy van! jobbfelől.) és vannak megállapítások, amelyeket az újabb kutatások, — jórészt magam és tanítványaim kutatásai — megcáfoltak. Ujabb könyveimben már ezek az újabb megállapítások szerepelnek, ahogyan a tudományban ez már szokásos. Mindenesetre büszke vagyok erre a tanulmányomra és felhívom az eddig ismeretlennek látszó t. cikkíró urat, lépjen elő a sötét homályból és álljon elő bírálatával. Nagyon nagy élvezettel fogom olvasni, ha tud valami olyant mondani, ami számomra új. Előre bejelentem azonban, válaszolni nem fogok, mert én csak erős és nyilt sisakkal harcoló legényekkel állok szóba. (Hosszantartó, élénk éljenzés taps a jobb- és a baloldalon.) A cikkben foglalt tudományos gyanúsítást és fenyegetést azonban époly határozottsággal, mint azt, hogy felelőtlennek nevezett bennünket, innen e Házból visszautasítom. (Helyeslés.) — Andaházi-Kasnya Béla: Ezek csinálják az antiszemitizmust!) Kérem a t. Házat, méltóztassék tudomásulvenni, hogy az eféle cikkek azok, amelyek itt ebben az országban rossz légkört teremtenek (Ügy van! Ügy van!) ' és minden komolv kérdés komoly megoldását megakadályozzák. Kérem a költségvetés részleteiben való

> elfogadását. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Ha szólni senki nem kíván, a vitát