Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

376 Áz országgyűlés képviselőházának 215 lássanak, hogy tudják meg, hogy a jövő közlekedési eszköze milyen és hogy tisztában legyenek azokkal az aerodinamikai alapelvekkel, amelyekkel a mai korban, a XX. században, minden embernek tisztában kell lenni. Tudom, hogy ez ellen bizonyos körökben és bizonyos egyének részéről ellenszenv mutatkozik, de én felvetem azt a gondolatot, — mert üdvösnek, helyesnek és meg valósi tan dónak tartanám — hogy a remek tantervvel rendelkező és remek kiképzést nyújtó Testnevelési Főiskolában méltóztassék mint kötelező tantárgyat legalább a vitorlázó repülést bevezetni. Tétessék lehetővé a testnevelési tanár számára, aki azután kikerül az életbe, hogy legalább egyszer lásson repülőgépet, legalább egyszer üljön benne és tudja róla, hogy az milyen. T. Képviselőház! Ezeket a kérdéseket vetettem fel ennek a címnek tárgyalásánál és — mondom — abban a reményben várom a miniszter úr felszólalását, hogy a stadion ügyében is végre egyszer olyan választ fog adni, amely pártkülönbség nélkül valamennyiünket meg fog nyugtatni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Csizmadia András! Csizmadia András: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársaim már foglalkoztak leventékérdésekkel, mégis szükségesnek tartom, hogy én is szóvátegyek egypár ilyen kérdést. Az én vidékem, az? én kerületem is tanyarendszeres vidék és. ott bizony sok hiba van a leventeoktatás körül. A 10—15—20 holdas kisemberek leginkább csak leventeköteles sorban lévő éves szolgát alkalmazhatnak, mert nős cseléd nem vállal ilyen kisembernél szolgálatot, így nagyon sokszor megesik, hogy magának a, tulajdonosnak a fia is és a felfogadott cseléd is leventeköteles. Különösen a múlt őszszel voltak nagy bajok. Volt olyan kisgazda, aki szombaton, amikor a leventeköteleseknek el kellett menniök leventeórára, három leventekötelest is nélkülözött — a saját fiát és m> fogadott cselédjeit — és volt rá eset, hogy a nagyon szépen viruló nap mellett ott voltak a fiúk a leventeórán és a vetést s az őszi gazdasági munkálatokat nem lehetett folytatni, másnap pedig megeredt az eső és rá egész héten szünetelt .a munka. Tisztelettel kérem tehát a miniszter urat, szívlelje meg ezt a dolgot. A mai rendet talán úgy lehetne módosítani, hogy ahol két vagy négy leventeköteles van a háznál, azok közül kettő az egyik héten teljesítene szolgálatot, a másik kettő pedig a másik héten. A mostani leventeoktatók nagyon természetesen rendelkezésnek tesznek eleget akkor, amikor egyáltalában nem nézik azt, hogy ezek a kisgazdák milyen hiányt szenvednek azzal, hogy fiúk vagy alkalmazottjuk leyenteórára jár, hanem büntetés terhe mellett általában megkövetelik, hogy minden leventeköteles minden héten jelenjék meg a leventeoktatáson. Tisztelettel arra kérem még a miniszter urat, hasson oda, hogy ha van rá mód, hogy különösen nyári időben szüneteljenek a gazdasági cselédek és kisgazdák fiai résziére a leventeoktatások. Tolják át ezeket talán a téli időszakra, amikor igaz ugyan, hogy az idő akadályozza sok esetben ezek megtartását, de mégis valami iskolaszerű oktatást tudnánk nekik adni rossz^ időben, egyébképpen pedig a gyakorlatot jó időkre halaszthatnánk és a nyári hónapokban talán nem tennénk kötelezővé a gazdálkodók és a földművelő munkásság fiai számára a leventeoktatáson való részvételt. Ez ülése 19 3 f május 20-án, csütörtökön. az oka annak, hogy a leventeköteles fiúkat nem szívesen veszik fel éves cselédeknek. A gazdálkodók nem akarják beállítani azokat a fiatal fiúkat, akik leventekötelesek, mert tudják» hogy minden héten egy napot elleventéznek. Visszatérek oda, hogy nagyon sok kisgazdaság van, ahol 2—3 leventeköteles gyerek van és mindannyinak egyszerre meg kel] jelennie a leventeoktatáson. Tisztelettel kérem újból a miniszter urat, méltóztassék ezt a dolgot megvizsgálni és talán olyan rendelkezést kiadni, hogy ahol 2 vagy 4 leventeköteles gyerek van, ott egyik héten csak az egyik, másik héten a másik, illetőleg ahol négy van, ott kettő az egyik héten, kettő a másik héten legyen köteles leventére menni és kérem még azt is, hogy amennyire lehet, munkaidőben méltóztas: sék a leventeoktatást beszüntetni. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a leventeoktatással kapcsolatban a magam részéről is felhívjam néhány esetre a mélyen t. miniszter úr figyelmét. Ezzel a kérdéssel, mi éveken keresztül foglalkoztunk. Ennek eredménye az volt, hogy hosszú ideig a panaszok csökkentek. Az utóbbi időben azonban, sajnos, ismét azt látjuk, hogy mind sűrűbben jönnek a panaszok, amelyek akként hangzanak, hogy a leventeoktatással kapcsolatban olyan dolgok történnek, amelyek a leventék szüleit, főnökeit, gazdáit súlyosan sértik, de a legtöbb panasz abban az irányban hangzik el, hogy a leventéi f jak erkölcsi érzékét sérti egyik-másik leventeoktató túlbuzgósága, vagy kedélyeskedése. Én tehát ezekkel a kérdésekkel szeretnék rövidesen foglalkozni. Az első panasz onnan ered, hogy a leyenteifjak túlnyomó nagy része szegény szülők — falusi kis napszámos emberek, törpebirtokosoké kisgazdák, városi munkások — gyereke. Ezek a gyerekek, ha van egy vasárnapi ruhájuk, azt nagy szerencsének és boldogságnak tartják, iparkodnak tehát ezt kímélni és ezt az egyetlen jó öltözet ruhát csak a legszükségesebb esetben veszik használatba. Ezzel szemben arról panaszkodnak, hogy amikor vasárnap kivonulnak ia gyakorlatokra, a leventeoktató urak egyikemásika nem törődik azzal, hogy reggel^ eső esett, nem törődik azzal, hogy azon a téren, ahol gyakorlatoznak, sár, pocsolya van, s a legképtelenebb testi gyakorlatokat, katonai gyakorlatokat végezteti velük, úgyhogy amikor ezek a szegény gyerekek délben hazamennek, csupa sár, csupa mocsok a ruhájuk, olyannyira, hogy ki sem tudják rendesen tisztítani. Tisztelettel kérem a kultuszminiszter urat, méltóztassék a kultuszminisztérium illetékes ügyosztálya vezetőjének figyelmét felhívni erre a dologra, aki egyébiránt — tapasztalatból beszélek — nagy megértéssel kezelte már évekkel ezelőtt is ezt a kérdést. A másik dolog pedig az, hogy egyes leyenteoktató urak, akik a leventelf jaknál, azoknál tehát. akik vasárnapjukat gyakorlatozással töltik el, nem elégszenek meg azzal, hogy katonai gyakorlatokat végeztetnek velük, hanem fizikai munkára, tégla- és kőhordásra használják fel őket az építkezéseknél. (Propper Sándor: Ingyenmunka, potyamunka!) Ha az urak konkrét