Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának 201 köre Budapest környékére is kiterjedjen. Ha Budapest környékének ezen végrehajtandó közigazgatási reformja útján életrehívjuk Budapest környéke számára az új és önálló törvényhatóságot, akkor hiszem azt, hogy az új törvényhatóság a saját gazdasági háztartásán belül végre tudja majd hajtani a városrendezés során azokat a reformokat is, amelyekre Budapest környékének annyira szüksége van. Sokan ellenzik ennek a Nagy-Budapestnek megalkotását. Sokan azt mondják, hogy nem volna egészséges és célszerű Csonka-Magyarország lakosságának egyhatodrészét egy nagy közületbe összevonni. A háborús idő előtt sokat beszéltünk már Nagy-Budapest kérdéséről s megalkotásának szükségességéről. Akkor csak beszéltünk róla, azonban most már beszélnünk sem kell, mert Nagy-Budapest már megvan. Gazdaságilag, kulturálisan együttél a környék a fővárossal, csak közigazgatásilag vannak vámvonalakkal egymástól elválasztva, közjogilag vannak egymástól elszakítva, tehát a kérdésről ma már beszélnünk sem kell, mert adva van. Szerény nézetem szerint nemcsak az a baj, hogy Budapest és környéke nem alkot egy közületet, hanem főként az, hogy a környék lakosságának csak kultúrigénye van meg, azonban azok az eszközök, amelyek ezeknek a kultúrigényéknek kielégítését lennének hivatva szolgálni, — a közművek, a vízvezetékhálózat, a csatornázás stb. megépítése — indezideig nem jöttek létre. Ezért tartom szükségesnek, hogy Budapest környéke önálló törvényhatósággá alakuljon át, mert minden egyéb megoldás csak részletmunka lesz, amely nem fogja meghozni azt az eredményt, amelyet el akarunk érni. Ha ugyanis Budapest környéke mint önálló törvényhatóság ki lesz emelve a vármegye szárnyai alól, ha a maga háztartásában tudja felhasználni azokat az Összegeket, amelyeket ma adó alakjában a fővárosnak ós a vármegyének évenkint juttat, ha azt a sok-sokmillió pengőt, amelyet ilyenformán a főváros és a vármegye a környéktől elvon, a saját törvényhatóságán belül fogja felhasználhatni, akkor a környék Nagy-Budapest jövendő szemszögéből nézve meg is tudja alkotni azokat a közműveket, amelyekre szüksége van. Minthogy pedig a városrendezési törvény a Közmunkatanács hatáskörének kiterjesztésével lehetőséget ad arra, hogy ez a nagyszabású és kulturális szempontból is nagyjelentőségű programm gyakorlatilag helyesen és jól meg legyen oldva és végre legyen hajtva, azt kell kérdeznem: ha ez mind adva van, akkor miért nem oldjuk meg és miért nem hajtjuk végre? Állítólag azért nem, mert a környéknek a szükséges pénz nem áll rendelkezésére. Utaltam arra, hogy ha az adók, amelyeket a vármegyének és fővárosnak a környék átad, saját háztartásán belül volnának felhasználhatók, vagy ha ezeket az összegeket egy felveendő nagy kölcsönnek törlesztésére használhatná fel, e kölcsönből jól és egészségesen megalkothatná mindazt, amire a környéknek szüksége van. ,„•••'.;.••. Ha mindez létrejött, akkor beszelhetünk Nagy-Budapest életrehívásáról és megalkotásáról. Ennek az új törvényhatóságnak keretéu belül azután össze kellene vonnunk Budapest környékének 16 községét és városát is nagyobb, egészségesebb közületekbe. Ennek az új törvényhatóságnak az élére pedig Budapest mindenkori főpolgármesterét kellene állítani, aki mint ilyen ezt a két közületet addig is el tudná igazgatni, amíg Nagy-Budapest létrejön. . ülése 19è7 május ló-én, hétfőn. 31 Ügy érzem, hogy mindaz, amit röviden elmondtam a környékkel kapcsolatosan, az epito, a termelő munkának az útja. Ennek az utna« munkálását segíti elő mindaz, aki tőkéjével es vagyonával ennek a környéknek segítségére van. Hiszem és meggyőződéssel vallom azt is, hogy a tőke is rendelkezésre áll ebben az országban, nemcsak az a munkaerő, — akár fizikai akár szellemi — amely ezt a közmunkát el tudná végezni, csakhogy ennek a vagyonnak, tl

mely ezt a célt szolgálhatná, idebenn kell maradnia az országban és nem kellene — mint sok esetben tapasztaltuk — az országból kivándorolnia. A főváros környékének nagyipari vállalatai most nagy vagyonokkal rendelkeznek. Ezt a nagy vagyont Budapest környékének munkástársadalma termelte ki a gyáripar számára. (Úgy van! balfelöl.) Megfelelő kölcsönök alakjában ezt a vagyont is igénybe vehetnéa környék társadalma. Ha mindezt megvalósítjuk, akkor, mint mondottam, Nagy-Budapest kérdése megvalósításhoz jut. Ez a termelő, ez az építő munka a kormányzatnak is építő munkáját jelenti. Minthogy meggyőződéssel látom, hirdetem és vallom, hogy ezt az építő munkát végzi a kormányzat is és ezt szolgálja a költségvetés is, a kormányzat iránti bizalomból a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelŐl. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Esztergályos János jegyző: Meizler Károly! Meizler Károly: T. Ház! Boczonádi Szabó Imre igen t. képviselőtársamnak sok olyan megállapításával, amely országos vonatkozású volt, egyet tudok érteni. De éppen ez az, amit Friedrich István igen t. képviselőtársunk ma mondott, vájjon mi értelme van annak, ha a kormánytámogató igen t. képviselőtársaim elmondják itt a Házban mindazt, amit szükségesnek, jónak és helyesnek tartanak, ámde négy vagy öt év múlva, vagy több idő múlva is azok, akik idősebb képviselők, a konzekvenciákat sohasem vonják le abban a tekintetben, ha azt, amit kívánnak, hiába kívánják, új, ellenzéki álláspontra határozzák el magukat. Rátérve a költségvetésre, a közháztartások közfeladatokat, közcélokat oldanak meg és erre a közületekhez tartozó egyedek teherbírókópességét veszik igénybe. Az állam a legfőbb közcélokat kívánja megvalósítani, ezért az állampolgárok jövedelmét, illetőleg teherbírását kénytelen igénybevenni. Az államnak, ahogyan tanultuk, alapja az erkölcs és igazságosság. Természetes dolog, hogy a költségvetés összeállításának sem lehet más alapja, mint az erkölcs és igazságosság. Mi lehet a legfőbb etikai elv a költségvetés összeállításánál? Csak az, hogy az állampolgárok teherbírása a legaranyosabb módon vétessék igénybe az államháztartás költségvetésében. Ez az etika fő elve, amelyhez nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is minden körülmények között, egészen az utolsó tételig behatóan alkalmazkodni kell, mégpedig annál jobban, minél inkább igénybeveszi az állam a háborús krízisek után, vagy más gazdasági válságok alkalmával az állampolgárok teherbírását. De mi ez az aranyos és igazságos igénybevétel? Kétségtelenül az, ha az államháztartást a jövedelmekhez arányítjuk. Hiszen a jövedelem az a gazdasági erőkvantum, kapacitás, amely időnként visszatérően jelentkezik f és amelyre az ugyancsak időnként visszatérő adót rá lehet építeni. De ez magábanvéve nem