Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-215
Az országgyűlés képviselőházának 215. építkezést folytatni fogja, szívélyesen üdvözlöm és ezt a címet a magam részéről is elfogadom abban a reményben, hogy a kultuszminiszter úr .aizit, amit közbeszólás formájában kilátásba helyezett, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Megkíséreljük!) meg is fogja, tenni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? * Rakovszky Tibor jegyző: Meizler Károly! Meizler Károly: T. Ház! Tavaly júniusban egy interpellációt intéztem az akkor távol lévő miniszter úrhoz (Egy hang balfélől: Most itt van!) az osztatlan iskolák tanítóinak túlterhelése tárgyában és akkor kértem, hogy ezeket a főleg írásbeli munkálatokat szíveskedjék úgy elosztani, hogy ezek a szerencsétlen, főleg falusi és tanyai tanítók valamivel könynyebb munkát kaphassanak az írásbeliek terén, mint ami jár a nem osztatlan iskolákban. Tudniillik ma az a helyzet, hogy ez az 1935. évi törvény, valamint a 7000-es rendelet sok jó rendelkezése mellett tartalmaz olyan rendelkezéseket is, amelyeknek kivitele végtelenül nehéz. A rendelet ugyanis 'kötelességükké teszik a tanítóknak azt, hogy a következő napi előadásaikra elkészüljenek. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez minden tanítónak és tanárnak kutyakötelessége!) Rögtön rátérek, igen t. miniszter úr, egy kis türelmet kérek. Nem ezt sérelmezem, sőt mindjárt meg méltóztatik látni, hogy azt mondom, hogy ez nagyon helyes dolog. (Dinnyés Lajos: A képviselőknél is be kellene vezetni!) A ren delet tehát kötelességévé teszi a tanítónak, hogy írásban elkészüljön a másnapi előadásra. Azoknál a tanítóknál, ahol osztott iskolában... (Hómna Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Rövid vázlat! Három mondat!) Rövid vázlat, körülbelül húsz percet jelent. Nem három mondat. Örömmel veszem tudomásul, hogy a miniszter úr azt mondja erre, hogy három mondat, mert ez kétségtelenül nagyon megkönnyíti a dolgukat... (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Három mondat, leszögezem! Rossz tanító tizenhármat is ír, meg huszonhármat! Három mondat!) Szívesen leszögezzük tehát, hogy három mondat. Ennek a három mondatnak a megírása nem jelent sok időveszteséget azoknak a tanítóknak, akik nem osztatlan iskolában tanítanak, akiknek tehát kevesebb a tanítási egységük. Mert egy-egy ilyen vázlat, amilyenről a miniszter úr beszélt, egy-egy tanítási egységre vonatkozik, egy-egy ilyen tanítási egységre jelent három mondatot. Annak a tanítónak, aki négy vagy öt órát ad. akinek tehát négy vagy öt tanítási egységet kell így ellátnia, ez a feladat legfeljebb négyszer vagy ötször három mondatot jelent, ami tehát maximálisan egy- vagy kétórai időt tesz ki, — talán még ennyit sem — ott azonban, ahol tanyai tanítók tanítanak vagy általában, ahol osztatlan iskolában tanítanak, — mivel, amint jól tudjuk, ott az a szándék, hogy lehetőleg minden nap minden osztállyal minél többször foglalkozzanak és ezért a tanítási egységet félórákban szokták megszabni (Dinnyés Lajos: Másfél órákban!) —, mondom, az ilyen iskolákban az a helyzet, hogy tizenkét tanítási egységre kell a tanítónak a vázlatot elkészíteni, ami — még ha három mondatot jelent is egy-egy egység — tizenkétszer annyi munkát jelent. (Mozgás a középen.) Az nem 36 mondat, t. képviselőtár : sam, hanem annál sókkal több. Ez 3—4 órai komoly készülést jelent. Ha pedig ez így van, akkor azt mondhatülése 1937 május 20-án, csütörtökön. 369 ^ u \^M g 7j ez . már so:k ' ez már teen nagy munkatohbletet jelent. Ez azonban még nem elegendő, mert mivel ezek az osztatlan iskolákban tanító tanítók nemcsak nevelnek és tanítanak, hanem adminisztrálnak is, ezért ezeknek faj tanítóknak egy csomó más írásbeli munkájuk is van, különösen ha a tanító iskolaszéki jegyző, törzskönyvvezető és azonkívül az iskolánkívüli népművelésben is tevékenykedik. Mindez a munka mégis megintcsak jelent egy további egyórás elfoglaltságot. Az a helyzet igen t. Ház és igen t. miniszter úr, hogy azoknak a tanítóknak, akik délelőtt-délután ta| nítanak, utána nekiállnak másnapra elkészülni 12 tanítási egységre és azonfelül még az adminisztrációs munkát is végzik, mindez kétségtelenül igen nagy megterhelést jelent, (vitéz Leel-össy Árpád: Es még a dolgozatok! Az írásbeli dolgozatok javítása!) azt jelenti, hogy egész estig nem tudnak saját családjukkal, saját gyermekeikkel foglalkozni, ha az iskolában ennyi dolguk van. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Magam fogom megvizsgálni!) Köszönöm szépen. De, hogy a miniszter úrnak még több alkalma legyen megvizsgálni, legyen szabad még megmondanom, hogy az osztatlan iskolákban tanítók nemcsak tanítók, hanem legtöbb helyen, ahol nincs pap, nincs jegyző, a tanító jegyzője és papja is a saját falujának. Tudom, hogy ez nem szigorúan a tanító feladatkörébe tartozó munka, de valakinek mégis el kell végeznie. Hiszen a tanító itt a jegyző helyett tanácsokat ad, a pap helyett elvégzi a litániát és egyéb dolgokat végez el, olyan dolgokat, amelyek másképpen nem nyernek elintézést. De továbbmegyek, t. Ház, — és azt hiszem, hogy e tekintetben miniszter úr álláspontja is hasonló az enyémhez — tudniillik azt tartom, hogy tanítani csak úgy lehet, ha az ember maga is tanul. A tanítónak önmagát is művelnie kell, tovább kell tanulnia, tehát könyveket kell olvasnia. Mikor ér rá erre az az osztatlan iskolai tanító, aki este kilencig teljesen el van foglalva? T. Képviselőház! Ezeknek a tanítóknak még a gazdasági heyzetük is rosszabb, mint a többieké, (Farkas István: Ez a legszomorúbb!) mert ha gyermekeiket iskoláztatni akarják, akkor be kell adniok a városba, ahol sokkal nagyobb költséggel taníttatják gyermekeiket, mint a városi tanító. Ezenkívül van még egy nehéz írásbeli munkájuk és ez az, hogy a következő évre szóló új tanrendet, tananyagbeosztást mindig éppen a vizsgák táján kell elfcészíteniök. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezt is elintéztem!) Tudom, de kérdem, nem lehetne-e ezeket a tan-, anyagbeosztásokat a vizsgák ideje helyett, mondjuk, július 15-ig benyújtani? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Akkor az a baj, hogy elvesszük a szabadságot!) Még mindig könnyebb lesz így megcsinálni, mert, ahogyan most van, lehetetlen. Az a helyzet, hogy a tananyagbeosztás elkészítése, 80 oldalra terjedő írásmunkát jelent. Ezenkívül ezt két példányban követelik meg. Az osztatlan iskoláknál nincsenek írógépek, következésképpen ezt a 80 oldalt le kell másolni, le kell körmölni, pontosan az iskolai vizsgák idején. Ez összesen 160 oldal leírását jelenti, igen t. miniszter úr és én nagyon kérem, méltóztassék ezt a kérdést megvizsgálni és a lehetőség sze-
