Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

368 Az országgyűlés képviselőházának 21, tétben a maga kötelességét. (Ügy van! Ügy. van!) Meg kell állapítanom azt is, — nekem, aki körülbelül 20 esztendeje foglalkozom az eiemi népiskolák felügyeletével is — hogy ma már a felügyelet is olyan szigorú egyházi és állami részről egyaránt, hogy lehetetlen elképzelni is olyan iskolát, ahol az elemi ismereteket a gyermekek mindenütt el ne sajátítanák, legfeljebb azok nem, akik valamilyen szellemi vagy testi fogyatkozás miatt tani ihatatlanok, de ez egészen kicsiny számban, nem is százalékokban, hanem ezrelékekben volna kifejezhető. Meg kell állapítanom azt, hogy a magyar elemi népoktatás olyan nívón áll, nehéz körülmények között is, amely nívó mindenképpen becsületére válik annak a tanítóságnak, t amely ebben az országban akar a felekezeteknél, akár az államnál szolgálva teljesíti a nemzet és a nemzet ifjúsága es gyermekei iránt a maga kötelességét. Nagyon örülök annak, hogy Esterházy Móric igen t. képviselőtársam szóvátette a kántortanítók ogv sérelmet, amelyet orvosolni, azt hiszem, sietni fog a kultuszminiszter úr. Tényleg méltánytalan helyzetben van a felekezeti kántortanítóság ebben a kérdésben, mert ha egy állami tanító teljesít kántori szolgálatot, az sértetlenül megkapja a kántori fizetést is, de ha egy felekezeti tanítóról van szó, annak két szolgálatot kell együttesen végeznie egy tanítói fizetésért. (Müller Antal: Ez igazságtalan!) BátoT vagyok figyelmeztetni a kultuszminiszter urat Gömbös Gyula boldogemlékű miniszterelnök úr kijelentésére, amelyet a felekezeti tanítóság küldöttsége előtt, azt hiszem, 1933 tavaszán tett. Ez a kijelentés lígy hangzott, hogy szeptemberre, tehát az illető év szeptemberére, nem lesz többé különbség a felekezeti és állami tanítók között a dotáció tekintetében. (Hóm an Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Meg is oldottuk a helyi javadalom pénzbeli fizetésért! Megkapják az illetményhivataltól! Akkor főleg erről volt szó! Meg is oldottuk szeptemberben!) Ezt az egyetlen anomáliát mindenesetre orvosolták, ezt hálával el kell ismernem. Tudniillik a magam egyházában is az a helyzet, hogy amióta ez az intézkedés megtörtént, a tanítók fizetésében hátralék többé nincs. Meg kell ellenben jegyeznem, hogy még mindig vannak iskolák, ahol a régebbi időről fenmaradt hátralékot az egyházak mindmáig nem tudták kifizetni. Méltóztassék megnézni, kultuszminiszter úr, például a hajdúszoboszlói és derecskéi egyházközségek helyzetét, ahol akad tanító, akinek még ezer pengőn felüli fizetési hátraléka van benn. Mélyen t. kultuszminiszter úr, az én emlékezetem szerint azonban Gömbös Gyula volt miniszterelnök úrnak ez a kijelentése általánosságban miaden egyes olyan kérdésre vonatkozott, amelyben különbség van felekezeti és állami tanító közötök (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Megkíséreljük a többit is megoldani!) Igen t. kultuszminiszter úr, a felekezeti tanítóság a! legtöbb helyen sokkal hátrányosabb körülményeik között teljesíti a maga szolgálatát, mint az állami tanítóság: felszerelés, iskolaépület dolgában és sok minden más tekintetben. Ez a felekezeti tanítóság megérdemli az államtól, a kultuszkormánytól azt, hogy legalább dotáció tekintetében egyenlő elbánásban részesüljön. Leszek bátor felemlíteni néhány sérelmet, amely a felekezeti tanítóságot még ma iss 5. ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. sújtja. A felekezeti tanítóság kérései a következők: A nem állami tanítók vétessenek fel az Otba, kötelékébe. (Helyeslés balfelől.) Egy felekezeti tanítótól kaptam levelet, amelyben azt írta, hogy a debreceni sebészeti klinikán ugyanazt a műtétet végezték el rajta, mint egy állami tanítón, az állami tanító egyszerűen kiment a kórházból és amikor neki kellett távoznia, őt 420 pengő költség terhelte. A kántortanítók sérelmeit már említettemA felekezeti tanítóság részéről felmerült egy kérelem, amelyről ma még nem tudhatom, hogy arról egyáltalában szó lesz-e egy későbbi törvényalkotás során. A felekezeti tanítóság ugyanis azt a kérelmet intézi a kultuszminiszter úrhoz, hogy méltóztassék figyelemmel lenni a frontharcostörvény megalkotása alkalmával, ha ott valami intézkedés történik a tanítóság javára, arra, hogy a felekezeti taníók az állami tanítókkal egyenlő elbánásban részesíttessenek. Az elemi iskolai tanítóknak régi kérelme és vágya a nyolcosztályú elemi iskola megteremtése. Ez egyetemes nemzeti érdek is. T. Ház! Mi a legnagyobb örömmel és elismeréssel üdvözöltük az igen t. miniszter úrnak azt a szándékát, illetve most már tényét, hogy népiskolai épületeket fog emelni. Hadd hívjam í'el itt az igen t. minizster úr figyelmét arra, hogy fordítson gondot a régi és már-már használhatatlan épületek kijavításának problémájára is — ez a kérdés különösen az egyházi iskoláknál merül fel — és amennyiben az egyházak részéről kérelem megy a minisztériumba átépítésig vagy renoválási segélyekért a miniszter úr szíve a pénzügyminiszter úr szívével ellentétben, legyen valamivel lágyabb ezeknek a kérdéseknek megítélésénél. Igen t. miniszter úr, a magam tapasztalatából is tudom azt, hogy megszervezett tanítói állások államsegélyét is sok esetben nehezen lehet megkapni a kultuszkormánytól. A felekezeti tanítók egyik sérelme az, hogy sok esetben a megszervezett állások betöltéséhez sem járul hozzá a kultuszminisztérium. Ennek a sérelemnek orvoslását tisztelettel kérem az igen t. miniszter úrtól. A Ház régebbi tagjai emlékezhetnek rá, — én a legfiatalabbak közül való vagyok, de mindig figyelemmel kísértem a képviselőház tárgyalásait — hogy a kisgazdapárt már Klebelsberg Kunó miniszter úr idejében is őszinte elismeréssel üdvözölt minden olyan tényt, amely a magyar nép kul túr színvonalának emelését szolgálta. Méltóztassék visszaemlékezni azokra az időkre, amikor a mi néhai nagy vezérünk, Gaal Gaston részéről éles támadások hangzottak el az állam különböző akciói, költekezései ellen azokban az időkben, amikor az államháztartás pénzfeleslegeinek elhelyezésére (Andaházi-Kasnya Béla: Az legalább megvan!) amint tréfásan említették, az egyes minisztériumokban kigondoló bizottságok voltak. (Meizler Károly: Csibor-patkolda!) Ha ebből a korszakból maradt valami történelmi érték, ez azokban: az iskolaépületekben és létesítményekben mutatkozik, amelyeket Klebelsberg Kunó volt miniszter úr alkotott ebben az országban és amelyek az ő nevét szerte az elhanyagolt Alföldön hirdetni fogják minden időben. Ezek á kultuszkormánynak olyan tényei voltak, amelyek mindannyiunk elismeréséit kivívták. (Ügy van! Ügy van!) En az igen t. kultuszminiszter urat azért a szándékáért és azért a tényéért, Jiogy ezt az