Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. 367 járni, mert nincs megfelelő ruházatuk. Elismerem, hogy történtek bizonyos lépések — társadalmi téren inkább — hogy az ilyen szegény iskolás gyermekeket ruhával ellássák, de még mindig kénytelenek vagyunk látni azt, hogy egyes gyermekek télen sokszor egy szál nyári öltözékben járnak iskolába, ahol tanyai iskolák nincsenek, ott sokszor több kilométer távolságról kénytelenek a gyermekek a tanyákról bejárni a faluba, az iskolába, hiányos ruhában és rossz lábbeliben. Ennek az lesz a következménye, hogy az a szegény gyerek két dolog között választhat: vagy kiteszi magát esetleg valami megbetegedésnek és e miatt történik meg az, hogy például szegényebb vidékeken egy-egy járványos betegség tömegesen pusztít a kis gyermekek között, vagy pedig kénytelen otthon maradni, mert a ruhahiány miatt nem tud iskolába járni és emiatt nem tudja megszerezni azt a képzettséget, amely pedig a mai viszonyok között elkerülhetetlenül szükséges T. Képviselőház! Egyik akadálya annak, hogy a népművelés tényleg hatásosabb legyen az, hogy sok helyütt például egy tanító tanít hat osztályt is. Vannak tantermek, amelyekben még mindig százon felül vannak a gyermekek! (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezért építünk iskolákat! A jövő évben már nem lesz ilyen!) Arra kérem a miniszter urat, szíveskedjék mindenekelőtt azon az anomálián segíteni, — ha már új tantermek építéséről van szó — hogy ahol egy tanító tanít hat osztályt, az legalább megosztassék úgy, hogy két tanító vegye át a tanítást. Ez szükséges, ha a népi kultúrát tényleg hatásosabban akarjuk előmozdítani. Egy nlásik ilyen kérdés, amely igen sokszor többek érzékenységébe ütközött, a kisebbségi tannyelv kérdése. A miniszter úr ezelőtt két évvel adott ki egy rendeletet, amely ezt a kérdést hivatva lenne megfelelő módon szabályozni. A magyar, nemzet az ő" kisebbségei vei szemben mindig lojális volt. Ez kitűnik az 1868. évi törvényekből is, az 1868 : XXXVIII. és XLIV. törvénycikkekből. Ezeknek a törvényeknek szellemében adta ki a miniszter úr két évvel ezelőtt azt a rendeletét, amelynek célja az volt, hogy e kérdést valahogyan nyugvópontra juttassa. En csupán arra kérem a miniszter urat, szíveskedjék felügyelni, hogy a törvény tényleg komolyan végrehajtassék, mert amilyen érzékeny pont minden ember életében és lelkivilágában a vallási kérdés, éppen olyan érzékeny pontja például anyanyelvének kérdése is. Amikor mi ezzel <a kérdéssel foglalkozunk, mindig azt kell néznünk, hogy ma már, sajnos, nem annyira nekünk vannak kisebbségeink, hanem inkább magyar kise'hbségek vannak nagy, milliós tömegekben az elszakított területeken, (vitéz Benárd Ágoston: A miniszterelnök úr elmondta már a felfogását a kérdésről! — Dinnyés Lajos: Most ő mondja el! Egyszer a miniszterelnök úr, egyszer a képviselő!) Csupán arra óhajtom felhívni a miniszter úr figyelmét, szíveskedjék gondoskodni arról, hogy ezt a rendeletet komolyan végrehajtsák aJbban a szellemben, 'amelyben a miniszter úr ezt a rendeletet kiadta. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Meg lesz!) Mivel beszédidőm lejárt, más kérdéssel most nem foglalkozhatom, Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Esterházy Móric gróf. Gr. Esterházy Móric: T. Képviselőház! Engedelmet kérek, — különösen az után, amit az igen t. miniszter úr ezekben a kérdésekben az általános vita befejezése után elmondott — hogy néhány percre igénybevehessem a t. Ház türelmét. A 8. cím 5. rovatához akarok egészen röviden hozzászólni. Arra kérem a kultuszkormányt, méltóztassék revízió tárgyává tenni a kántori javadalmak beszámítását, (Altalános helyeslés.) mert rendkívül igazságtalan, visszás és egyenlőtlen elbánás mutatkozik itt s nem igen látom be hogy a kántori fizetést, a kántori javadalmat a fizetés kiegészítése céljából miért kelljen a tanítói fizetéshez hozzászámítani. Összevissza 12.000 fő körül van a nem állami tanszemélyzet. Azt hiszem, hogy a kántorok száma ehhez a számhoz viszonyítva nem olyan nagy, hogy ennek a kérdésnek méltányos megoldása súlyos terhekkel járhatna az államkincstárra, annál kevésbbé, mert hiszen az igen t. miniszter úr, — ahogyan az indokolásból látszik is ~- 20.000 pengővel amúgy is hozzájárul méltánylást érdemlő esetekben az iskolafenntartók terheinek csökkentéséhez. Különösen méltánytalan a mai állapot olyan esetekben, amikor a helyi javadalmak természetbeni szolgáltatásai túlságosan magasan vannak értékelve» Ezeket kívántam megjegyezni és újból figyelmébe ajánlani a t. miniszter úrnak. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Tildy Zoltán. Tildy Zoltán: Igen t. Ház! Mielőtt rátérnék arra a néhány mondanivalóra, amit^ beszédem tárgyául választottam, méltóztassék megengedni, hogy korrigáljak: egy felszólalást, amely innen, az ellenzék részéről hangzott el a tárca általános vitája során. Fábián Béla t. képviselőtársam a magyar elemei népoktatás kérdéseiről szólva a következő két kijelentést tette (Felolvassa): »A gyermekek kikerülnek a négy elemiből úgy, hogy nem volt alkalmuk sok helyen a legelemibb tanulmányokat sem megtanulni. Legalább írniolvasni és számolni becsületesen meg kellene, hogy tanuljon az iskolában minden gyermek«. Igen t. Ház! Meg kell állapítanom a tényleges helyzetnek megfelelően, hogy... (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) ... a magyar tanítóság, különösen a kultúrgócoktól távoli falvakban nehéz életküzdelmet vív és nagyon «ok helyen küzdenie és harcolnia kell a nehéz viszonyokkal. Bár tényleg van az országban számos hely, ahol 60—80—100 gyermeket kénytelen egy tanító tanítani és sok hely van. ahol osztatlan iskolában tanít a tanító, mégis meg kell állapítanom, hogy a magyar tanítóság valóban hősies önfeláldozással és küzdelemmel olyan magasan tartja a magyar elemi népoktatás nívóját, hogy iaz kétségtelenül felveheti a versenyt bármely szomszédos állam elemi népoktatásával, sőt meggyőződésem szerint, messze túl is szárnyalja azokat. Magam sajnálnám legjobban, ha egy ellenzéki oldalról elhangzott megállapítás bárki előtt az országban olyan vélekedésre adhatna okot, mintha a magyar tanítóság nem tenné meg a legnehezebb viszonyok között is minden tekin-